Hontpázmány nembeli Márton magyar főnemes volt, aki 13. században Imre király és II. András uralkodásának idejében volt országbíró, valamint Horvátország bánja.
A 10. század végén Hont és Pázmány lovagok által alapított német származású Hontpázmány nemzetségben született. Apja Vajk volt, és két fivére is volt.[1] Márton hűséges támogatója volt András hercegnek, aki többször is fellázadt testvére, Imre király hatalma ellen. A korabeli feljegyzések először 1201-ben említik Szolnok vármegye ispánjaként.[2] 1202-ben András, horvát-dalmát-szlavón herceg nevezte ki bánná.[3] Márton 1203-tól 1206-ig Vas vármegyei ispánja is volt.[4]
Imre király fia, a gyermek III. László hirtelen halálát követően 1205-ben nagybátyja, II. András lépett a trónra. Az oklevelek szerint Márton 1208-ban Trencsén vármegye ispánja,[5] 1209-ben pedig Abaúj és Keve vármegyék ispánja volt. 1212-ben a Kacsics nembeli Mihály helyére másodszor nevezték ki szlavón bánná. Ezt a pozíciót 1213-ig töltötte be, amikor a Kán nembeli Gyula követte tisztségében.[6] 1214-ben országbíró és Csanád vármegye ispánja lett. [7]
Az 1220-as években Béla herceg belső köréhez csatlakozott, aki panaszkodott apja intézkedéseinek száma és birtokpolitikája miatt. Márton 1222-ben Fejér vármegye ispánja volt. 1224-ben címzetes bán volt Béla hercegi udvarában. Ebben a minőségében 1234-ben is említik, amikor a Csák nembeli Ugrin kalocsai érsek elnöklete alatt álló törvényszék tagjává delegálták. Márton már IV. Béla uralkodása idején, 1236 körül alapította az ipolysági apátságot. Férfi leszármazottak nélkül halt meg 1245-ben.[1]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Martin Hont-Pázmány című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.