Római Kúria emblémájaA Római Kúria épülete a Vatikánban
A Római Kúria a római katolikus egyház azon hivatali apparátusát jelöli, „melynek segítségével a pápa az egyetemes egyház ügyeit intézni szokta.”[1]
Mint minden hatóságnak, az Egyház kormányzatának is, a szolgálat növekvő terhei miatt, már a legrégibb időktől fogva szüksége volt segítőkre az ügyek intézésében, legfőképpen a levelezés, valamint a hivatalos iratok szerkesztése, elküldése és megőrzése tekintetében.
– VI. Pál pápa - Quo aptius, 1973
Története
Rómapüspökének már az egyház kezdeti idejében volt tanácsadó szerve, amely elsődlegesen a város papjaiból, illetve diakónusaiból álló presbitériumból állt. Ennek a szervezetnek a fő feladata az általános ügyek megtárgyalása volt. A különleges, illetve egyházfegyelmi kérdéseket a rendszeresen összehívott római zsinat tárgyalta.
A 11. századtól a papság feladatát a Bíborosi Kollégium vette át. Ekkor még feladatot láttak el a Róma környéki (szuburbikárius(wd)) püspökök, illetve a diakónusi kerületek vezetői. Ezt a szervezetet „konzisztóriumnak” nevezték, mely bizonyos átalakulásokkal a mai napig fenn maradt.
A konzisztórium mellett a középkor folyamán kialakultak különféle szakosodott szervezetek. Mivel az ügyek egyre inkább sokasodtak a konzisztórium nem volt képes ellátni a feladatát. Ezért az egymást követő pápák a bíborosok kisebb csoportjait egy-egy szakosodott feladattal bízta meg. Ezekből a csoportokból fejlődtek ki a mai értelemben vett kongregációk. A kongregációk rendszerét 1588-ban V. Szixtusz pápaImmensa Aeterni Dei[2] című apostoli rendelkezésével szabályozta. Ez a rendszer - némi változtatással - a mai napig hatályban van.
A Római Kúria első komolyabb reformját – a Pápai állam megszűnte után – X. Piusz pápaSapienti consilio[3] című apostoli rendelkezéssel hajtotta végre. Ekkor elkülönítette a közigazgatási és a bírói hatásköröket, kialakítva a kongregációkból, bíróságokból és egyéb hivatalokból álló kúriai struktúrát.
A II. Vatikáni Zsinat a Christus Domus[4] zsinati határozatban foglalkozott a Kúria kérdésével. Itt kijelentették, hogy az egyház központi hivatalai „kapjanak a kor, a terület és a szertartások igényeinek jobban megfelelő szervezetet”, továbbá hogy az egyetemesség kifejezésre juttatása végett „tagjait, tisztviselőit és tanácsosait, (…) amennyire csak lehetséges, az Egyház különböző tartományaiból válasszák ki” és közéjük megyés püspökök is kerüljenek, a világiak pedig „megkapják az őket megillető szerepet az Egyház ügyeinek intézésében”[5]
VI. Pál pápa
VI. Pál pápa a zsinat útmutatása alapján 1967 és 1970 között hajtotta végre a Kúria reformját:
Regimini Ecclesiae universae[6] apostoli rendelkezés – átszervezte a Római Kúria dikasztériumait a zsinati kívánalmaknak megfelelően (1967)
Pro comperto sane motuproprio[7] – A Kúria dikasztériumainak tagjai közé megyés püspököket is kinevezett (1967)
Pontificalis domus motuproprio[8] – egyszerűsítette régi pápai udvartartást (1968)
Ingravescentem aetatem motuproprio[9] – Bevezeti a határozott idejű kinevezést és a bíborosok nyugdíjkorhatárát.(1970)
A Római Kúriát II. János Pál pápa is megreformálta a Pastor Bonus[10] apostoli rendelkezésével 1988-ban, amikor az 1983-ban megjelent Egyházi Törvénykönyvhöz igazította a Római Kúria szervezetét.
A Római Kúria legutóbbi reformját Ferenc pápa hajtotta végre a Praedicate Evangelium[11] apostoli konstitúcióval, melyet 2022. március 19-én tettek közzé és 2022. június 5-én lépett hatályba.
Feladatai
Az apostoli hagyomány már Péter apostol esetében is beszámol segítőről Márk evangélista személyében. Később, amikor római püspöke lassan elnyeri egyházi intézményi szerepét kialakul a pápát körülvevő, s őt egyetemes Egyház szolgálatában támogató hivatali szervek. Ma a Római Kúria azon hivatali apparátust jelöli, „melynek segítségével a pápa az egyetemes egyház ügyeit intézni szokta.”[12] A Praedicate Evangelium apostoli konstitúció meghatározza az egyes szervezeti egységek konkrét feladatkörét. Azáltal, hogy Péter utódának segítségére van, a Kúria maga is az egyetemes egyházat és a részegyházakat szolgálja. Hozzájárul ahhoz, hogy Isten népe erősödjön a közösségben és a hitben, valamint előmozdítja az egyház sajátos küldetését a világban. Maguk a szervezeti egységek nem önállóan látják el feladatukat, hanem a Kúria Péter utódának „nevében és tekintélyével látja el feladatát.”[12] Ez lényegileg azt jelenti, hogy azt a feladatot láthatja el egy dikasztérium, amellyel a pápa konkrétan megbízza. Éppen ezért a feladatuk és vezetésük a mindenkori aktuális pápától függ, amely azt is jelenti, hogy a pápa halála, vagy lemondása után valamennyi vezető azonnal elveszíti hivatalát.
Jelenlegi felépítése
Ma a Római Kúria a Pápai Államtitkárságból, tizenhat dikasztériumból, hat gazdasági hivatalból áll, amihez további bizottságok és más hivatalok járulnak.
Mindezek mellett vannak a „Szentszékhez kapcsolódó intézmények”, amelyek a pápa küldetését segítő technikai funkciókat látják el, ilyen például a Vatikáni Apostoli Levéltár, a Vatikáni Apostoli Könyvtár, a különféle pápai akadémiák, továbbá a Szent Péter Műhely (Fabbrica di San Pietro). Az Államtitkárság irányítása alatt kapcsolódnak a Kúriához a pápai külképviseletek (apostoli nunciatúrák és apostoli delegációk, nemzetközi szervezetek melletti állandó képviseletek).
.svg)
_(cropped).jpg)
.jpg)
.jpg)
_1.1.jpg)
.jpg)
.jpg)
_cut.jpg)
.JPG)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.JPG)
.svg){kind=small}
