A Hittani Kongregáció (latinul: Congregatio pro Doctrina Fidei), régebbi nevén Szent Officium a Római Kúria egyik hivatala (dikasztériuma), amely elsősorban a katolikus tanítást felügyeli.
Története
Congregatio pro Doctrina Fidei
Ez a hivatal a legrégibb a Római Kúria kilenc kongregációja közül. 1542. július 21-énIII. Pál pápa alapította a Licet ab initio konstitúció kihirdetésével az eretnekségekkel szemben az egyház megvédésére. Az intézményt a már régóta hatástalanná vált, helyi szinten működtetett inkvizíciós bíróságok helyébe állította a pápa, központosította azt, és szélesebb jogokkal ruházta fel. Ekkor a neve a Római és Egyetemes Inkvizíció Szent Kongregációja(Sacra Congregatio Romanae et Universalis Inquisitionis) lett. A kinevezett bíborosok testülete és más tisztviselők feladata az volt, hogy „fenntartsák és megvédjék a hit épségét, és megvizsgálják és elítéljék a tévedéseket és a hamis tanításokat”. Bár az inkvizítorok bárhol, bárki ellen eljárást kezdeményezhettek, a hivatal lényegében csak a pápai területekre és Itáliára korlátozódott. Az inkvizíciós eljárásokról – főként a római inkvizícióról – festett sötét képet a mai történészek már árnyaltabban látják.[forrás?] A legkeményebb fellépése IV. Pál pápa ötéves uralkodására tehető, aki az intézményt rangban a kúria minden más hivatala elé helyezte, és az eretnekek elleni harcában nemegyszer túlzásokra ragadtatta magát. Utóda, IV. Pius pápa már visszatért az eredeti célkitűzésekhez, és megszelídítette az eljárásokat. A szervezet például több olyan jogi reformot is bevezetett (például „kegyelmi idő”, védőügyvéd, jogi tanács kérése), amelyek a világi bíróságokon csak 1836-tól léptek érvénybe.[2]
A 18. századra az Inkvizíciós Kongregációnak a pápai államon kívül gyakorlatilag semmi hatalma, befolyása nem volt. XIV. Benedek pápa óta legfőbb feladata a klérus és a könyvek cenzúrázása lett, amely részben az Index Kongregációjának feladatkörét fedte le. 1809 és 1814 között a pápa Itáliából való száműzetése alatt, a működését szüneteltették, azt követően pedig hatalmát csökkentve indították újra. A kongregáció 1908-ban X. Pius pápától a Sacra Congregatio Sancti Officii, ‘Szent Officium’ (Szent Hivatal) nevet kapta, és magába olvasztotta a Búcsúk Hivatalát. XV. Benedek pápa1917-ben e hivatalt áthelyezte az Apostoli Penitenciáriába, és a Szent Officiumhoz kapcsolta az önállóságától megfosztott Index Kongregációt. VI. Pál pápa1965. december 7-én a nevet Hittani Szent Kongregációra (Sacra Congregatio pro Doctrina Fidei) változtatta, majd 1983-ban – az új Egyházi Törvénykönyv kihirdetésével – kapta meg a mai nevét.
Feladat- és jogköre
Gerhard Ludwig Müllert 2012 júliusában nevezte ki XVI. Benedek pápa a Hittani Kongregáció vezetőjének, akit Ferenc pápa 2017-ben mentett fel tisztségéből[3]
Tevékenységi körét legutóbb Ferenc pápa 2022.március 19-én kihirdetett, "Predicate Evangelium" kezdetű apostoli konstitúciója határozta meg. Eszerint feladata az egész katolikus világban előmozdítani és védelmezni a hitről és erkölcsről szóló tanítást, illetékes mindenben, ami ezt a tárgykört valamiképpen érinti. A hitbeli tanítás elmélyítését szolgálja a hit megértésére és az új problémáknak a hit fényében való megválaszolására irányuló tanulmányok, kutatások támogatása, kezdeményezése. Az ilyen feladatok megoldásában a Hittani Kongregáció segítséget nyújt az egyes püspököknek és a püspökök csoportjainak is. Együttműködik a Szentszék többi hatóságával, valahányszor azoknak a tanítással kapcsolatos ügyekben kell dönteniük vagy megnyilatkozniuk. Közzétesz önálló állásfoglalásokat, melyeknek a katolikusok hitbeli eligazításában igen fontos szerepük van.
A hitbeli és erkölcsi tanítás védelmével, az Egyház tanúságtétele hitelességének és azonosságának alapvető követelményével függ össze a Hittani Kongregáció másik feladata: gondoskodni arról, hogy semmilyen módon terjesztett tévedés miatt a hit és az erkölcs kárt ne szenvedjen. Ennek érdekében felül kell vizsgálnia az új tanokat és esetleg el is kell utasítania azokat; meg kell vizsgálnia az elé terjesztett könyveket szerzőjük és az illetékes ordinárius meghallgatásával, s vannak feladatai a hívők hitről és erkölcsről kiadandó írásainak előzetes vizsgálat alá vételével kapcsolatban is. De gondoskodnia kell arról is, hogy a téves és veszélyes tanítások ne maradjanak kellő válasz, kritika nélkül.
A tanítás és tanúságtétel védelme érdekében a Hittani Kongregáció ítélkezik a hit elleni, a legsúlyosabb erkölcs elleni, valamint a szentségek kiszolgáltatásával kapcsolatos büntetendő cselekmények tárgyában. Jogosult büntetések kinyilvánítására és kiszabására is, mind közigazgatási, mind bírói úton.
A szerkezeti felépítését tekintve az előbbiekben ismertetett két feladatkörnek megfelelően két részlegből áll.
A Hittani Kongregáció foglalkozik a házasságoknak a hit kiváltsága okán való felbontásával és a laicizált (kilépett) papok visszavételével a klerikusi állapotba. Korábban hozzá tartoztak a laicizálási, illetve a cölibátus alóli felmentési ügyek is. Ez utóbbiak újabban átkerültek az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregációhoz.
Szervezete
1968-ig maga a pápa volt a kongregáció prefektusa, de lényegében sohasem gyakorolta ezt a feladatkört, hanem mindig kinevezett egy bíborost, aki titkárként elnökölt a szervezet gyűlésein. 1968-tól a szervezet bíboros vezetője kapta meg a prefektus címet, és a titkár a második legmagasabb hivatal lett. Általában további tíz bíboros van kinevezve a kongregációba.
A hivatal munkája négy részlegben történik: doktrinális hivatal, fegyelmi hivatal, házassági hivatal és papi hivatal.
A Hittani Kongregációhoz tartozik a Pápai Biblikus Bizottság(Pontificia Commissio Biblica) és a Nemzetközi Teológiai Bizottság(Commissio Theologica Internationalis) is, amelyeknek elnöke ex officio (hivatalból) a bíboros prefektus.
↑John Tedeschi: The Prosecution of Heresy: Collected Studies on The Inquisition in Early Modern Italy, Medieval and Renaissance Texts and Studies Vol. 78, (Binghampton, NY: 1991).