A történelmi körülmények úgy hozták, hogy sokáig román nyelven csak fejlett népi kultúra, főleg falusifolklór létezett. Ez a 18. század felé fejlődni kezdődő román nyelvű nem népi kultúra gyökereit képezte, mely jelentős nyugat-európai hatás alatt bontakozott ki.
Képek a kultúráról
Néptáncosok Néptáncosok Népviselet A Bukaresti Egyetem (Universitatea din București) Ortodox papok és jellegzetes román szekér Újpogány szertartás Segesvár óvárosának egy része Decebal dák király 55 m magas domborműve a Duna sziklás partján, Eșelnița és Dubova között Chiftea Erdélyi kopjafák Cigánypaloták Buzescuban
A román folklór két nagy kategóriára oszlik: a paraszti vagy falusi folklór és a városi folklór. Mivel a román lakosú városok viszonylag későn alakultak ki, és lakosaik többnyire falusi környezetből kerültek oda, a városi folklórt meglehetősen erős szálak fűzik a falusihoz.[1]
A román folklórban vannak egyes régi, balkáni és római elemek, de ezekre rárakódtak több más néptől átvettek is. A román folklór ezek szintézise, eredetisége abban nyilvánulva meg, ahogyan ezen elemekből válogat, és ahogyan összeötvözi őket.
A folklórnak nagy jelentősége van a román kultúrában, főleg a művelt szépirodalom kibontakozásában. Ez csak a 18. században, tehát az újkorban kezdett kialakulni, ezért esetében a folklór ugyanúgy szolgált alapul, mint más irodalmak esetében az újkorig létező művelt irodalom, ezért a román művelt irodalmat mélyen áthatja a népi alkotás szelleme.[2]
Az utóbbi évtizedekben a zenében divatba jött a manea (többes számban manele). Már régebben is fúziós műfaj volt, összeötvözve keleti (török, arab, indiai) és balkáni (görög, szerb) zenei elemeket a roma és a román zenei folklór elemeivel. Mára sztárjai jelentek meg ennek a műfajnak, roma énekesek, akik mindenféle nyugati zenék elemeit is hozzáadják.
Népi építészet
Egyre ritkábban ugyan, de találhatók még egyes vidékeken, mint Máramaros, a Mócvidék, a Duna-delta és Bukovina, román hagyományos parasztházak. Más vidékekről származók már csak falumúzeumokban vannak.[3] A népi építészethez tartoznak a zsindellyel fedett, keskeny és hegyes tornyú fatemplomok is, melyekből Máramarosban lehet látni a legtöbbet. Ezek közül nyolcat felvettek az UNESCO Világörökségi Helyszínek Listájára.[4]
Képek az építészetről
Putnai kolostor, Bukovina A neamti kolostor belső udvara Borzești temploma Hagyományos ház egy Bukarest közeli falumúzeum területén Régi máramarosi ház Cigánypaloták Aranyosgyéres (Câmpia Turzii) határában, Erdélyben
Románul viszonylag későn kezdtek írni, az első román nyelvű kéziratok a 16. században lefordított vallásos művek voltak. Azután írtak románul krónikákat, majd egyéb világi műveket is.
A 19. század elejéig a szellemi tevékenységek írásos rögzítésében együtt jelentek meg szépirodalmi, vallásos, történelmi és filozófiai jellegű elemek.
A 18. század vége felé kezdett kibontakozni a román nem népi kultúra a folklór alapján és nyugati hatás alatt. Akkor kezdődött el a modern értelemben vett szépirodalom, majd a 19. század elején a színjátszás, e század közepe felé a nyugatias zene és festőművészet, a század vége felé a nyugati stílusokat követő építészet. A 20. század elején kezdetét vette a román filmművészet is.
A 20. század első felében a román kultúra minden területén többé-kevésbé jelen volt az összes európaiideológiai és művészeti irányzat.
Mindegyik romániai nemzeti és etnikai kisebbségnek megvan a maga kultúrája. Ezek a kultúrák azonban nem azonos súlyúak. Több tényező járul hozzá egy adott kisebbségi kultúra súlyához: tagjainak jelenlegi vagy egykori száma, státusza a múltban, művelt kultúrájának fejlődési foka, a nyelvén való oktatás szintje, neki megfelelő nemzet létezése vagy nem létezése, az anyanemzet érdeklődése a kisebbségi megfelelője iránt stb.
A román filozófiának voltak előzményei a 16. századdal kezdődően, de csak a 19. század vége felé kezdett kibontakozni nyugat-európai hatás alatt, és a legtermékenyebb időszaka a két világháború között volt. Egyik jellegzetessége az, hogy leginkább írók foglalkoztak vele. Összekapcsolták a filozófiát az ország történelmi, politikai és ideológiai kérdéseivel, és fontos témájuk volt a román identitás. Ezzel kapcsolatban jelentős helyet foglalt el a filozófiai elmélkedésben a nyugatiasodás kontra autochtonizmus körüli vita. Ugyanakkor szegényes az etika területén.[5]
Kulturális intézmények
A Román Atheneum, a George Enescu Filharmónia otthona
A román kulturális intézmények fontos helyet töltenek be az ország kulturális életében. A legjelentősebb a Román Akadémia, melyet 1866-ban alapítottak. A még a második világháború előtt alapított intézmények mellett a kommunista rendszer idejében még számos, az államnak alárendelt intézmény jött létre, melyek többsége 1989 után is megmaradt: akadémiai intézmények, könyvtárak, múzeumok, művelődési intrézmények, művészeti intézmények. Román kulturális intézményeken kívül vannak nemzetiségiek is, melyek közül egyesek román intézményekkel egy igazgatás alatt működnek.
A romániai oktatási rendszer szerkezete nagyjából hasonlít a többi európai ország rendszereinek a szerkezetére, a tankötelezettség 11 éves, és meghosszabbítását tervezik, a felsőoktatás pedig az Európai Unióbolognai folyamatához alkalmazkodik.
↑(románul) Pop-Miculi, Otilia. Curs de folclor muzical (Zenei folklór egyetemi jegyzet). 2. év. „Spiru Haret” Egyetem. Művészeti Kar. Zenepedagógiai szak. é. n., 57. o. (Hozzáférés: 2017. október 15)