Szerbia kultúrája (szerbül: Српска култура) az ország és elsősorban a szerbek kultúrája, amely magába foglalja a jellemző művészeti, kulináris, sportéleti és társadalmi elemeket.
A szerbiai oktatási rendszer három, illetve egész pontosan négy szintre oszlik: óvoda/előiskola (predškolsko), alapfokú (osnovna škola), közép- (srednja škola) és felsőfokú.
2005 (a bolognai folyamat és az átfogó oktatási reform végrehajtása) előtt Szerbia a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságból vezette be a rendszert. Az óvodai oktatás fakultatív volt, az alap- és középfokú oktatás pedig azonos volt.
Ma az országosan tekintélyes Belgrádi Egyetem mellett az Újvidéki Egyetem Szerbia és Délkelet-Európa egyik legjelentősebb oktatási és kutatási intézménye, valamint a vajdasági felsőoktatás zászlóshajója.
Története
A szerb oktatás kezdete a 11. és 12. századra datálható, amikor a mai Vajdaságban, Titelben és Bácsban létesítettek iskolákat a római katolikus kolostorokban. A szerb ortodox kolostorokban is tanítottak, mint például sopoćani, sztudenicai és a peći patriarchátusban.
A középkori szerb állam bukása után az újonnan alapított iskolák között voltak szláv és latin iskolák. 1778-ban Zomborban megalakult a Norma szerb általános iskola. 1791-ben megalakult a Karlócai Gimnázium, a legrégebbi szerb gimnázium.
Az első szerb felkelés idején, 1808-ban megalakult a Belgrádi Főiskola. 1838-ban Kragujevacban megalakult a Szerb Fejedelemségi Líceum. Ezt 1841-ben Belgrádba költöztették, 1863-ban beolvadt a Belgrádi Főiskolába. Három fakultása volt: filozófiai, mérnöki és jogi. Később ebből lett a Belgrádi Egyetem (1905).
A II. világháború után az Újvidéki Egyetem (1960), Nis (1965), Pristina (1970), Podgorica (1974) és Kragujevac Egyeteme (1976) függetlenedtek a Belgrádi Egyetemtől.
Kulturális intézmények
A 21. század elején 32 művészeti galéria és 142 múzeum működött Szerbiában.[1]
Belgrád legjelentősebb intézményei a Szerb Nemzeti Múzeum (Народни музеј Србије), az ortodox egyházi művészetet bemutató freskógaléria, a Néprajzi Múzeum és a Ljubica hercegnő rezidenciája (Конак књегиње Љубице).
Újvidéken található a Vajdasági Múzeum (Музеј Војводине), a Matica Szrpszka Galéria (Галерија Матице Српске) és Pétervárad erődje.
1998-ban három országos könyvtárból, 689 közkönyvtárból, 143 felsőoktatási könyvtárból és 11 nem szakkönyvtárból álló könyvtári hálózat működik. Ezek közül a Szerb Nemzeti Könyvtár a legjelentősebb. Az 1997-ben alapított Project Rastko (Пројекат Растко) a szerb kultúra internetes könyvtára.[2]
A gračanicai kolostorSztudenica kolostor, a középkori szerb építészet példája (1196), az UNESCO világörökség része Dečani kolostor Bajrakli mecset, Belgrád, 1575 A pasa háza, Vranje, 1765 Szent Márk-templom, Belgrád, 1835 Az oplenac-i Szent György-templom kriptája, 1910, Topola Belgrád régi postahivatala, 1929 A szabadkai zsinagóga (1902) Raichle-palota, Szabadka (1904) A belgrádi Albánia-palota, 1939, Délkelet-Európa első "felhőkarcolója" A szerb parlament épülete, 1938 A Genex-torony, Belgrád
Később Szerbia az Oszmán Birodalom része lett, és az iszlám kultúra jelentősen befolyásolta a régiót az építészetben és más művészeti ágakban; az egész kultúrában.
Az újkorban a Belgrád feletti rövid ideig tartó osztrák uralom idején barokk negyed épült, térrel és számos épülettel.[4] Azonban miután az oszmán-törökök visszafoglalták a várost, minden barokk épületet leromboltak.[4][5]
A 19. század a szerb nacionalizmus fejlődésének időszaka volt, amely a nemzeti romantika elképzeléseinek megfelelően az építészetben is "nemzeti stílust" kívánt kialakítani . A historizmus tágabb irányzatán belül a neoklasszikus építészettel párhuzamosan Szerbiában különösen a bizánci újjászületés építészeti stílusa fejlődött ki. Más típusú historizmusoknak kevésbé volt hatása Szerbiában, bár van néhány példa a gótikus újjászületésre, mint például az 1904-ből származó, Óléc (Sztari Lec) közeli Kapetanovo-kastély.
A szecessziós és a bécsi szecessziós stílus a 20. század fordulóján virágzott az ország északi részén, amikor a Vajdaság még a Habsburgok alatt a magyar királyság része volt. Szabadka és Zrenjanin ad otthont a korszak különösen figyelemre méltó épületeinek.
A jugoszláv építészet a 20. század első évtizedeiben jelent meg az államalapítás előtt (1918). A jugoszláv építészetet egyre inkább az egységes állami identitás megteremtésére törekvő, egyre koncentráltabb állami hatalom diktálta.[6]
Az 1920-as évektől kezdődően a jugoszláv építészek az építészeti modernizmust szorgalmazták. A volt jugoszláv városok közül Belgrádban található meg a modernista építmények legnagyobb koncentrációja.[7][8] A Dragiša Brašovan által tervezett belgrádi Légierő Parancsnokság épülete a város egyik legnagyobb, két világháború közötti modernista épülete.
A II. világháború után Jugoszlávia rövid kapcsolata a kommunista keleti blokkkal a szocialista realizmus rövid időszakát nyitotta meg. A kommunista modellen belüli központosítás a magán építészeti gyakorlatok felszámolásához és a szakma állami ellenőrzéséhez vezetett. Ebben az időszakban a kormányzó Kommunista Párt a modernizmust „polgári formalizmusként” ítélte el.[9] A szocrál építészet Josip Broz Tito 1948-as, Sztálinnal való szakításával hirtelen véget ért. A következő években a nemzet egyre inkább Nyugat felé fordult, visszatérve a háború előtti jugoszláv építészetet jellemző modernizmushoz.[10] A visszatérést a modernizmushoz talán legjobban Vjenceslav Richter(wd) 1958-as Jugoszlávia pavilonja mutatja be az Expo 58 világkiállításon.[11] Számos szerb építész épített jelentős modernista épületeket Afrikában és a Közel-Keleten.[12]Mihajlo Mitrović(wd) építész egyike volt a korszak számos jelentős alkotójának. Leginkább a modernista és brutalista épületeiről ismert, mint például a Genex-torony.[13]
Zene és tánc
Képek a kultúráról
Néptáncosok Szerb népviselet Nemzeti Múzeum, Belgrád A Nemzeti Színház Belgrádban Guszla
Szerbiában nagy hagyománya van a folklórnak és a nemzeti zenének. Számos néptánccsoport és zenekar működik az országban. A délszláv folklórra, így a szerb folklórra is jellemző a kóló, vagyis körtánc. A két legismertebb kóló a Moravac és az Užičko kolo.
Az Oszmán Birodalom részeként Szerbia hosszú évszázadokon át a szultánt szolgálta. Ez idő tájt az egész Balkánon a török zene terjedt el ill. annak hatása jelentősen érzékelhető a népzenében.
A 20. században Szerbiába is elterjedt a külföldi stílusok sokasága: pop, dance, blues, stb. Egy sajátságos zenei stílus is kialakult az országban a turbofolk. Ez a dance és a szerb népzene keveredése következtében jött létre. Jellemző előadók: Lepa Brena, Željko Joksimović, Dragana Mirković, Svetlana Ražnatović-Ceca, Stoja.
Az 1960-as évek óta jelennek meg a nyugati mintájú zenekarok: Riblja čorba, Bajaga i Instruktori.
A legtöbb középkori irodalom vallási témákról szólt. Különféle evangéliumok, zsoltárok, hagiográfiák, valamint a szerb ortodox egyház alapítóinak esszéi és prédikációi születtek. A 12. század végén megszületett a szerb középkori irodalom két legjelentősebb darabja: a Miroslav-evangélium és a Vukan-evangéliumok(wd).
A modern szerb irodalom Vuk Karadžić népdalgyűjteményeivel kezdődött a 19. században, valamint jelentősek Njegoš és Branko Radičević írásai.
A 20. századi szerb irodalom első jeles képviselője Jovan Skerlić(wd), aki a világháború előtt írt Belgrádban és a 20. század elejének egyik legbefolyásosabb szerb irodalomkritikusaként tartják számon.[14]
20-ban században felvirágzott a szerb irodalom, és sok tehetséges író jelent meg. A legismertebb ezek között Ivo Andrić, Miloš Crnjanski, Meša Selimović, Borislav Pekić, Danilo Kiš, Milorad Pavić, David Albahari, Miodrag Bulatović, Dobrica Ćosić, Zoran Živković .
Az egyik legismertebb női regényíró a 20-21. században Svetlana Velmar-Janković.
Gasztronómia
Karácsonyi teríték: grillezett sertéshús, saláta, dzadzíki, bajadera és vörösborSzarma
Szerbiában a legtöbb ember naponta háromszor étkezik, és ebből az ebéd a legkiadósabb és legfontosabb étkezés. Az emberek régen csak ebédet és vacsorát ettek, a reggelit a 19. század második felében vezették be.[15]
Széles körben fogyasztják a sört. A legnépszerűbb márkák a Jelen Pivo és a Lav Pivo.
A rakija(wd) (egyfajta gyümölcspárlat) elterjedt; ez Szerbia nemzeti itala, és más mediterrán országokban is elterjedt. A hazai bor is népszerű. A török kávét (domaća vagy szrpszka kafa néven) is széles körben fogyasztják.
Hagyományok
Nevek
A legtöbb nyugati kultúrához hasonlóan a gyermek egy keresztnevet kap, amelyet a szülei választanak. A keresztnév az első, a vezetéknév pedig a második, például "Željko Popović", ahol a "Željko" egy keresztnév, a "Popović" pedig egy családnév. A női nevek általában -a vagy -ica karakterrel végződnek.[17]
A népszerű nevek többnyire szerb (szláv), keresztény (bibliai), görög és latin eredetűek. Néhány példa:
Görög: Aleksandar, Anastasija, Anđela, Đorđe, Jelena, Katarina, Nikola, Stefan
Keresztény: Ana, Lazar, Luka, Jovan vagy Ivan, Marija, Marko, Matija, Mihajlo, Pavle, Petar
Latin: Antonije, Roman, Srđan, Valentina
Három ujjas köszöntés
három ujjas köszöntés
A három ujjas köszöntést(wd) (поздрав са три прста) a szerbek széles körben használják a nemzeti büszkeség kifejezéseként. Leggyakrabban jobb kézzel, hüvely-, mutató- és középső ujjal mutatják. Eredetileg a Szentháromságot kifejező köszöntés volt, ma már szerb nemzeti köszöntésnek számít. Gyakori a szerb nacionalisták, a sportolók és politikusok körében.[18][19]
Szláva
A szlávok és az ortodox keresztények közül csak a szerbeknél van a szláva(wd) szokás.[20] Minden családnak van egy védőszentje, akit ünnepnapján tisztel.[20] A család védőszentje apáról fiúra száll, és csak a férfiak hajthatják végre a szláva szertartásait.[21] Házasságkötéskor a nők jellemzően örökbe fogadják házastársuk védőszentjét, bár nem ritka, hogy továbbra is megünneplik anyacsaládjuk szentjét (ebben az esetben a másodlagos szentet preszláva néven ismerik).[22]
A védőszent napján a közeli barátok és családtagok rituális lakomára gyűlnek össze. Bár a szertartás a szentek tiszteletére szolgál, a család célja az ünneplés mögött „az élők egészsége” és „általános megemlékezés az elhunyt családtagok lelkére”.[22]
Vallás
A belgrádi Szent Száva-templom belseje. Az építmény egyike a világ legnagyobb ortodox templomainak
Története
A délszlávok áttérése a szláv pogányságról a kereszténységre a 7. század elején kezdődött, jóval a nagy egyházszakadás előtt, a görögkeleti és a római katolikus egyház szétválása előtt.[23] A szerbeket először Hérakleiosz (610–641) uralkodása alatt térítették kereszténnyé. Az ortodox misszionáriusok, Cirill és Metód a 9. században, I. Baszileiosz uralkodása alatt térítették őket át teljesen, miután Szerbia hercege, Mutimir elismerte a Bizánci Birodalom felsőbbségét.[24]
A skizma után a bizánci befolyási övezetben élők ortodoxokká váltak; azok, akik a római befolyás alatt éltek, katolikusokká váltak. Stefan Nemanjić uralkodása alatt (1169–1196) a szerb fejedelemségek királysággá egyesültek, és számos templomot és kolostort építettek a területen, köztük a máig megmaradt Sztudenica-kolostort is. Nemanjić legkisebb fia, a szentté avatott Száva befolyásos szerzetes volt, aki az önálló szerb ortodox egyház megalapítója és az első független szerb érsek lett.
A szerb ortodox egyház a hagyományos Julián naptárt használja, így például karácsony napja január 7-re esik; ez az a nap, amikor a szerbek ünneplik a karácsonyt.
↑Vladimir., Kulić (2012). Modernism in-between : the mediatory architectures of socialist Yugoslavia. Jovis Verlag. ISBN 9783868591477. OCLC 814446048.
↑Babic, Maja (2013). "Modernism and Politics in the Architecture of Socialist Yugoslavia, 1945-1965" (PDF). University of Washington
↑Kulić, Vladimir (2012). "An Avant-Garde Architecture for an Avant-Garde Socialism: Yugoslavia at EXPO '58". Journal of Contemporary History. 47 (1): 161–184. doi:10.1177/0022009411422367. ISSN 0022-0094. JSTOR 23248986.
↑Niebyl, Donald (2020-03-29). "10 Works of Yugoslav Modernist Architecture in Africa & the Middle East". spomenikdatabase. Retrieved 2020-04-05.
↑Niebyl, Donald (2020-03-03). "Mihajlo Mitrović's singular Art-Nouveau inspired modernism in Vrnjačka Banja". spomenikdatabase