Nagyrápolt

Nagyrápolt (Rapoltu Mare)
A falu északnyugati része
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Hunyad
Község	Nagyrápolt
Rang	községközpont
Irányítószám	337365
Körzethívószám	+40 x54[1]
SIRUTA-kód	90672
Népesség
Népesség	867 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	7[2]
Földrajzi adatok
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 51′ 56″, k. h. 23° 04′ 31″45.865542, 23.075184Koordináták: é. sz. 45° 51′ 56″, k. h. 23° 04′ 31″45.865542, 23.075184
Nagyrápolt weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyrápolt témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Nagyrápolt (románul: Rapolt vagy Rapoltu Mare) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.

Fekvése

A Maros jobb partján, az Erdélyi-érchegység lábánál, Piskitől hat kilométerre északkeletre fekszik.

Nevének eredete

Német eredetű személynévből való. Először 1346-ban, Rapolt alakban említették, a később települt Kisrápolttól való megkülönböztetését szolgáló előtagja 1760–1762-ben tűnt fel (Nagy Rápold).

Története

1535-ben plébánosát, Rapolti János kanonokot Gyulai Mihály társaival kirabolta és megsebesítette. Református egyháza 1766-ban anyaegyház volt és Arany filiával együtt 93 férfit és 76 asszonyt számlált. Birtokosai a 18. század második felében a gr. Gyulay, gr. Nemes, br. Jósika, br. Györffy, Naláczi, Zeyk, Rápolti, tancsi Földvári, rápolti Székely, Dobrai, Kováts és Köblös családok, közrendű református lakói között a leggyakoribb családnevek az Ács, Csizmás, Ferkő, Hatházi, Szathmári és Tasnádi voltak.^[3] Az eklézsia 1796-os birtokösszeírása a határt egy-két kivétellel román eredetű helynevekkel írta le, az 1779-es egyházi vizitáció pedig azért is ajánlta a református szülőknek gyermekeik iskolába járatását, mert ott megtanulnának magyarul.^[4]

Népessége

• 1850-ben 1105 lakosából 905 fő volt román és 167 magyar nemzetiségű; 870 ortodox, 160 református, 53 görögkatolikus és 19 római katolikus vallású.
• 1900-ban 1144 lakosából 933 volt román és 202 magyar anyanyelvű; 923 ortodox, 178 református és 25 zsidó vallású.
• 2002-ben 925 lakosából 884 vallotta magát román és 11 magyar nemzetiségűnek; 816 ortodox, 51 pünkösdista és 10 református vallásúnak.

Látnivalók

• A falu északi részén, egy dombra épült, középkori eredetű református templomát az 1930-as években Debreczeni László tervei alapján újították fel. A szentegyházba néhány, a környékről előkerült római kori sírkövet is beépítettek. Eredetileg román stílusú volt, szentélyét a 15. század második felében gótikus stílusban átépítették és hálóboltozattal látták el. A hajót valamikor egy méterrel megmagasították. 1960-ban a templom leégett. A hajóban 14. századi freskók láthatóak (Fájdalmas Krisztus és egy Pietà töredéke), a szentélyben pedig nagyon rossz állapotú, al secco festménytöredékek.^[5] Egyik harangja 1523-ból való.^[6]
• A templomdombtól keletre, egy másik dombon romladozik a 18. században épült, egykori Rápolthy–Jósika–Daniel kastély.
• A falu műúttól északra fekvő részének faluképe egységesen műemléki jelentőségű.

Híres emberek

• A „nagyrápolti” nemesi előnevet viselte Szent-Györgyi Albert családja.

Képek

• 
  A romos Rápolthy–Daniel kastély
• 
• 
• 
  A nagyrápolti református templom
• 
• 
• 
  Ortodox templom
• 
  Görögkatolikus templom
• 
  A Rápolthy–Daniel kastély romjai
• 
  A falu és a környező táj

Jegyzetek

1. Az „x” a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS.
2. [1]
3. Buzogány Dezső – Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere. 3. Kolozsvár, 2007, 157–208. o.
4. Uo., 168. és 182–186. o.
5. Jékely Zsombor – Kiss Lóránd: Középkori falképek Erdélyben. Bp., 2008, 244–51. o.
6. Benkő Elek: Erdély középkori harangjai és bronz keresztelőmedencéi. Budapest – Kolozsvár, 2002 [2] Archiválva 2013. december 20-i dátummal a Wayback Machine-ben PDF

Források

• Ileana Burnichiou: Etape de construcție și posibili ctitori ai bisericii reformate din Rapoltu Mare (jud. Hunedoara). In Adrian Andrei Rusu – Szőcs Péter Levente (Coord.): Középkori egyházi építészet Erdélyben. II. Satu Mare, 2002
• Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6  

Külső hivatkozások