A várost a BusinessWeek 2006-ban a legmegfizethetőbb települések közé sorolta.[4][5] Mukilteót a Money magazin 2009-ben a tizedik,[6] míg 2011-ben a kilencedik legélhetőbb városnak választotta.[7]
Története
Megalapítása
A hegyfoknak és a vizeknek a snohomish indiánok a Muckl-te-oh vagy Buk-wil-tee-whu (bəqɬtiyuʔ) nevet adták,[8][9] amely lushootseed nyelven „jó táborhelyet” vagy „keskeny hágót” jelent.[10] A 2010-es években végzett ásatásokon ezer éves leleteket is találtak.[11]
George Vancouver és expedíciója 1792. május 30-án érkezett a térségbe; a mai Mukilteo területére egy nappal később látogattak el. William Robert Broughton és Archibald Menzies botanikus az itt talált rózsák miatt a hegyfokot Rose Pointnak nevezte el;[8][12]Charles Wilkes 1841-ben ezt Point Elliottra módosította; a névadó Samuel Elliott apród volt.[9]
1855. január 22-én a territóriumi kormány és 82 indián törzs aláírásával hatályba lépett a Point Elliott-i egyezmény, amely az őslakosokat rezervátumba kényszerítette, viszont halászati és vadászati jogukat megtarthatták.[13][14] 1857-ben Morris H. Frost és J. D. Fowler New York-i kereskedők megalapították Point Elliott települést,[15] ahol hamarosan üzletet és szalont nyitottak.[16] Fowler a helységet 1860-ban Mukilteóra nevezte át, amely a lushootseed nyelvű elnevezés átirata.[8][17]
Mukilteo az 1861. január 14-én létrejött Snohomish megye székhelye lett,[8][18] azonban a rangot 1861. július 8-án Cadyville (ma Snohomish) kapta meg. Mukilteóban nyílt meg a megye első postahivatala és telegráfállomása.[15] A települést később a térség védettebb részére költöztették, majd megnyílt az első fafeldolgozó, ahonnan a Whidbey-szigetre szállítottak árut.[19] 1880-ban sörfőzde, lőszergyár és konzervgyár is működött.[8][15] Mukilteóban épült volna fel a térség legnagyobb kikötője, de annak helyszíne végül Everett lett.[15][20]
Kora 20. század
A Seattle and Montana Railroad (később a Great Northern Railway része) vasútvonala 1891-ben készült el. Mukilteo a Great Northern egyik lehetséges nyugati végállomása volt, de az végül Tacomában épült fel.[21][22] Az 1890-es évekbeli válság elmúltával a népességszám megnőtt és több gyár is létesült. Mukilteo világítótornya 1906-ban épült meg.[8][23]
A századfordulón japán bevándorlók érkeztek, akik a mai Japán-szurdok területén telepedtek le.[24] A Whidbey-sziget megközelítésére 1911-ben komp indult, amely 1919-től járműveket is szállított. Az 1914-ben elkészült Mukilteo sugárút Everett felé kínált közúti kapcsolatot.[25] A fafeldolgozó 1930-as bezárásáig a település infrastruktúrájának fenntartásáért a gyártulajdonos Crown Lumber Company felelt.[26][27]
A szesztilalom idején Mukilteo a Brit Columbia és Seattle közötti csempészet fontos helyszíne volt.[28] A lőszergyár 1930. szeptember 17-én megsemmisült, miután az ammónia meggyulladt, a lángok pedig átterjedtek a glicerintartályokra. Az Everettben is érezhető robbanások során nyolc ember megsérült és félmillió dolláros kár keletkezett.[29][30] 1938. augusztus 20-án a fafeldolgozó bontási munkálatok közben leégett.[31] A kikötő hetekkel korábban megsemmisült, miután egy postai kézbesítőhajó nekiütközött.[32]
A második világháborúban a szövetségi kormány az egykori fafeldolgozót lőszerraktárrá alakította át.[33] A Snohomish megyei repülőtér (ma Paine repülőtér) elsődlegesen katonai célokat szolgált, de az Alaska Airlines kereskedelmi járatai is használták.[34] Az 1950-es években a létesítmény területén tíz üzemanyagtartályt helyeztek el, amelyek 1989-ig a katonai gépek újratöltését szolgálták.[35][36][37]
Városi rang
Az 1947. április 29-ei szavazáson a lakosok 223–137 arányban a városi rang mellett döntöttek, amelyet Mukilteo május 8-án kapott meg; a 321 hektáros területen ekkor körülbelül 775-en éltek.[38][39] Az első polgármester Alfred Tunem iskolatitkár lett. Az új önkormányzat az infrastruktúra fenntartását az 1930-as években alapított Mukilteo Improvement Clubtól vette át.[26] A Boeing gyára és a Japán-szoros között vasútvonalat építettek ki;[40][41] a gyárat 1969-től a Washington State Route 526-on közúton is meg lehetett közelíteni.[42]
Az 1980 novemberében történt annexióval a város területe 5,2 négyzetkilométerrel és 2500 lakossal nőtt;[43] az évtized végére Mukilteo népessége elérte a hatezer főt.[44] A 24 ezer lakosú Harbour Pointe korábban Highland Bay néven önálló várossá vált volna,[45] azonban a lakosok az adócsökkentés és az infrastrukturális fejlesztések miatt a Mukilteóba olvadás mellett döntöttek,[46] amelyre 1991-ben került sor.[47] A megyei önkormányzat a Paine repülőtérről kereskedelmi járatokat is indított volna,[48] azonban a tervezetet a települések ellenzése miatt elvetették.[49]
Harbour Pointe 1991. március 26-ai annektálásával[47][50] a város területe 8,8 négyzetkilométerrel és 4779 lakossal bővült;[47][51] az új városrész kiszolgálására két tűzoltóállomás, új városháza és egy új középiskola épült.[48] Az 1993-ban megnyílt, műszaki képzéseket kínáló Kamiak Középiskola a Mariner Középiskola tehermentesítésére jött létre.[26][52] Harbour Pointe teljes kiépülésével Mukilteo népessége 2000-re 18 ezer fő fölé emelkedett.[53] Az új városrész Mukilteo földrajzi és kereskedelmi központjává vált, amely a többi kerület lakóival nézeteltérésekhez vezetett.[26]
21. század
A parti őrség és az önkormányzat 1999-es megállapodása értelmében a világítótorony 2001-től a város tulajdonában áll. Az épület egy részében már korábban is a történelmi társaság kiállítása volt látható. A világítótorony üzemeltetéséért továbbra is a parti őrség felel, azonban a helyreállítás a város feladata.[54] A Mukilteo State Park 2003-ban került a város tulajdonába;[55][56] a 6,6 millió dolláros felújítás 2008-ban készült el.[57][58]
A kikötő felújítása új kompterminál építését is magába foglalta.[36] Az üzemanyagtartályok elszállítása[59][60] és a terület megtisztítása 2006-ra fejeződött be; az ásatások során több leletet is találtak.[61] A régi kompkikötőt 2015-ben bontották el;[62][63][64] az új létesítményben halászati kutatóközpont is fog működni.[65]
2016. július 30-án a Kamiak Középiskola egy végzős diákja egy házibuliban AR-15-ös fegyverével három személyt meggyilkolt és egy továbbit megsebesített.[66][67] Az elkövetőt életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték a feltételes szabadlábra bocsátás lehetősége nélkül.[68] Az eset hatására 2018-ban a félautomata fegyverek birtoklásának alsó korhatárát 18-ról 21 évre emelték.[69][70] 2018 februárjában egy everetti lakost iskolai lövöldözés kitervelésének vádjával vettek őrizetbe.[71]
2017. május 2-án egy repülő a Paine repülőtérről való felszállás közben autóknak és egy légvezetéknek ütközött. A balesetben ketten megsérültek; a pilótának és utasának nem esett baja.[72]
Éghajlat
A város éghajlata mediterrán (a Köppen-skála szerint Csb).[73]
A 2010-es népszámláláskor a városnak 20 254 lakója, 8057 háztartása és 5660 családja volt. A népsűrűség 1250,3 fő/km2. A lakóegységek száma 8547, sűrűségük 527,6 db/km2. A lakosok 74,9%-a fehér, 1,7%-a afroamerikai, 0,6%-a indián, 17,1%-a ázsiai, 0,2%-a a Csendes-óceáni szigetekről származik, 1,1%-a egyéb, 4,5%-a pedig kettő vagy több etnikumú. A spanyol vagy latino származásúak aránya 4,4% ( )
A háztartások 34,1%-ában élt 18 évnél fiatalabb. 57,9% házas, 8,9% egyedülálló nő, 3,5% egyedülálló férfi, 28,9% pedig nem család. 23,9% egyedül élt; 5,7%-uk 65 éves vagy idősebb. Egy háztartásban átlagosan 2,51 személy élt; a családok átlagmérete 3 fő.
A medián életkor 41,8 év volt. A város lakóinak 23,2%-a 18 évesnél fiatalabb, 7,9% 18 és 24 év közötti, 23,9%-uk 25 és 44 év közötti, 34,5%-uk 45 és 64 év közötti, 10,6%-uk pedig 65 éves vagy idősebb. A lakosok 50,2%-a férfi, 49,8%-a pedig nő.[78]
Gazdaság
A 2015-ös adatok szerint a városban 16 935 aktív korú lakos él; a munkanélküliség 6,7 százalék. A lakók mindössze hét százaléka dolgozik a városhatárokon belül;[79] 26% Everettbe, 19% Seattle-be, 6% Bellevue-ba, 5% pedig Lynnwoodba ingázik.[80]
A Puget Sound-i Regionális Tanács 2017-es becslése alapján a városban 10 557 munkahely van, melyek többségét a gyártó- és a szolgáltatóipar kínálják.[81] A legnagyobb foglalkoztató a tankerület és az 1288 állást kínáló Boeing.[82][83][84] Mukilteóban van továbbá a repülőgép-alkatrészeket gyártó Electroimpact,[85] a hangeszközöket előállító Rane,[86] a lézeripari Synrad,[87] valamint a kemencékkel és kályhákkal foglalkozó Travis Industries székhelye.[88]
Közigazgatás
A polgármestert és a képviselő-testület négy tagját négy évre választják.[89] A működési feladatok ellátására 2014-ig városadminisztrátort alkalmaztak;[90] 2019 novemberében szavazást írtak ki a városmenedzseri pozíció bevezetéséről, de a javaslat elbukott.[91][92]
Az önkormányzatnak 2016-ban 113 alkalmazottja volt, költségvetése pedig 32 millió dollár.[93][94] A városházát 1992-ben a Rosehill közösségi házból egy raktárépületbe helyezték át,[95][96] 2008-ban pedig állandó helyszínre költöztették.[97][98]
Kultúra
Az 1965-ben alapított, háromnapos Mukilteo Lighthouse Festivalt augusztus végén vagy szeptember elején rendezik meg; a programsorozaton tűzijátékra és horgászversenyre is sor kerül.[99][100] A nyári hétvégéken nyitva tartó termelői piac helyszíne a Mukilteo Lighthouse Park.[101] 2019-ben a piac önkéntesek hiánya miatt nem nyitott ki, a város pedig nem kívánt a szervezésben részt venni.[102]
Parkok
Mukilteóban 247 hektárnyi köz- és 138 hektárnyi magánpark található, melyek a város 13%-át foglalják el. A legnagyobb természetvédelmi területek a Nagy- és a Japán-szurdok.[103] A pihenőövezetek és természetvédelmi területek fenntartásáért az 1996-os népszavazást követően létrehozott városi bizottság felel.[104] A Harbour Pointe városrész közelében található, 22 hektár területű Picnic Point Park üzemeltetője Snohomish megye.[105][106]
A parkok többsége Old Town kerületben található. A Mukilteo Lighthouse Park 2003-ban került a város tulajdonába;[107][108] az egykori állami parkot 2008-ra újították fel, területén csónakkikötőt és játszóteret is létesítettek.[109][110] A Rosehill Közösségi Központ többcélú rekreációs létesítmény, melynek helyén 1928 és 2010 között egy iskola állt.[111]
Az Old Town városrész és a repülőtér között fekvő Japán-szurdok a város legkihasználtabb természetvédelmi övezete.[108] Az 58 hektáros erdőség számos madárfaj, valamint lazacok, szarvasok és hódok otthona. A térség túraútvonalait a 20. század elején ideérkező japán bevándorlók alakították ki.[112] A szurdok 1996 és 2014 között, több lépésben került Mukilteo tulajdonába.[113]
A 73 hektár területű Nagy-szurdokban négy kilométernyi túraútvonal található.[114] A szurdok északkeleti határán fekvő 92. utcai park a város legnagyobb rekreációs területe; az 5,3 hektáros övezetben játszótér és kutyafuttató is található.[115]
Oktatás
A Mukilteói Tankerületnek a 2018–2019-es tanévben 15 931 diákja és 887 tanára volt. A huszonnégy iskolából hét található a városhatárokon belül.[116] A Kamiak Középiskola 1993-ban nyílt meg a Mariner Középiskola tehermentesítésére;[52] a statisztikák szerint diákjainak 94%-a szerez érettségit.[117]
A Sno-Isle Libraries által üzemeltetett könyvtár 1998-ban nyílt meg, két évvel azután, hogy a városi fenntartású intézményt pénzügyi nehézségek miatt bezárták.[118]
Infrastruktúra
Közlekedés
Mukilteo közúton az I-5-ön, a WA-99-en és a WA-525-ön közelíthető meg.[119] Az 1952-ben megnyílt komppal a Whidbey-szigetre lehet eljutni; a járat évente négymillió személyt és 2,2 millió járművet szállít.[120][121] A mukilteói terminál felújítási munkálatai 2018-ban kezdődtek.[122][123]
A város tömegközlekedését a Sounder helyiérdekű vasútvonalat üzemeltető Sound Transit,[124] a regionális buszjáratokat működtető Community Transit,[125] valamint a belváros és a kompkikötő közti járatot közlekedtető Everett Transit.[39]
A Paine repülőtér elsődlegesen a Boeing everetti gyárának kiszolgálására jött létre, de 2019-től kereskedelmi járatokat is indít és fogad.[126] Mukilteóban két repüléstörténeti múzeum (Future of Flight Aviation Center és Historic Flight Foundation) működik.[127][128] A város a zajterhelésre és a forgalmi dugókra hivatkozva az 1990-es évektől ellenezte a repülőtér kereskedelmi célú hasznosítását.[129][130]
Közművek
Az elektromos áramot a megyei közműszolgáltató,[131] a földgázt pedig a Puget Sound Energy biztosítja.[132] A hulladékszállításért és az újrahasznosításért a Waste Management felel.[39][133]
Az ivóvíz- és csatornahálózat fenntartói a Mukilteo Water and Wastewater District és az Alderwood Water District.[39] Az 1990-es évekig a város saját szennyvíztisztítót tartott fenn; a létesítmény üzemeltetője később az Olympus Terrace Sewer District volt, amely 2007-ben a mukilteói szolgáltatóba olvadt.[134][135] A vizet a Harbour Pointe városrészben 1970-ben megnyílt üzemben tisztítják meg.[136]
A Japánig húzódó,[137] vízalatti optikai kábelen 80 gigabyte per másodperc sebesség érhető el.[138]
Média
A város hetilapja az 1992-ben alapított Mukilteo Beacon.[139]
↑Eric Fetters: Mukilteo’s secret is out (angol nyelven). The Everett Herald, 2006. december 9. [2006. december 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. november 20.)
↑Robert B. Whitebrook: From Cape Flattery to Birch Bay: Vancouver’s Anchorages on Puget Sound. (angolul) Pacific Northwest Quarterly, XLIV. évf. 3. sz. (1953. július) 125. o. ISSN 0030-8803OCLC
↑Cite web-hiba: a title paramétert mindenképpen meg kell adni!Christopher Schwarzen: (angol nyelven). The Seattle Times, 2006. április 5. (Hozzáférés: 2020. november 20.)
↑Robert Humphrey: Mukilteo’s Japan town fostered racial harmony. (angolul) The Seattle Times, (1989. szeptember 13.) F3. o.
↑ abcdCite web-hiba: a title paramétert mindenképpen meg kell adni! (angol nyelven). City of Mukilteo, Washington, 2018. június 4. (Hozzáférés: 2020. november 20.)
↑Alejandro Dominguez: Boeing’s history in Everett (angol nyelven). The Everett Herald, 2012. március 23. (Hozzáférés: 2020. november 20.)
↑Robert A. Barr: Impossible’ Railroad Works. (angolul) The Seattle Times, (1966. november 13.) 3. o.
↑Casino Road in Everett. (angolul) Washington Highway News, (1969. szeptember) 7. o. Hozzáférés: 2020. november 20. OCLC
↑Jerry Bergsman: Growth changing Mukilteo’s political priorities. (angolul) The Seattle Times, (1987. október 21.) H1. o.
↑Jerry Bergsman: Mukilteo and Harbour Pointe talk annexation. (angolul) The Seattle Times, (1988. november 17.) C3. o.
↑John Iwasaki: The land grab is on for ’Highland Bay’. (angolul) Seattle Post-Intelligencer, (1989. július 21.) B2. o.
↑Mukilteo, Washington (angol nyelven). Snohomish County Economic Alliance. [2018. november 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. november 20.)
↑Nancy Montgomery: Mukilteo library to open Monday. (angolul) The Seattle Times, (1998. július 24.) B3. o.
↑Washington State Highways 2014–2015 (angol nyelven). Washington State Department of Transportation. [2020. október 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. november 21.)
↑Mukilteo Multimodal Terminal Project (angol nyelven). Washington State Department of Transportation, 2018. október 3. [2018. november 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. november 21.)
↑Quick Facts (angol nyelven). Snohomish County Public Utility District. [2018. november 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. november 21.)
↑Locations and Service Area (angol nyelven). Puget Sound Energy. [2020. november 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. november 21.)
Ez a szócikk részben vagy egészben a Mukilteo, Washington című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
↑WSDOT:Mukilteo Multimodal Project (angol nyelven). Washington State Department of Transportation, 2012. október 3. [2015. szeptember 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. november 20.)