A skykomish indiánok a térségen keresztül szállították tulajdonaikat.[4][5] Az 1970-es években és később több mint 700 leletet találtak a Granite Falls és Lochsloy közötti terület feltárásakor.[6]
Az első európai telepes az 1864-ben letelepedő Joseph Sous Enas volt. Miután 1890-ben megnyílt a posta és a bolt, a település létrejöttét hivatalosan 1891-ben jegyezték fel.[7] Az Everett and Monte Cristo Railway Everett és a Monte Cristó-i bányák között haladó vasútvonalának Granite Falls-i állomása 1892. október 16-án nyílt meg.[8][9]
Granite Falls 1903. december 21-én kapott városi rangot.[10] Egy erdőtűz a környékbeli területeket felégette, így az építkezés könnyebb lett.[11] 1896-ban a városnak elég lakosa volt egy önálló tankerület létrehozásához.[12][13]
Az első világháborúban a bányákban leállt a kitermelés. A vasúti síneket felszedték; a Mountain Loop Highway ezek helyén épült meg.[14] Az 1933. április 26-ai tűzben a Cascade Hotel leégett, azonban később újjáépítették.[15]
A második világháborút követően a Miller Shingle Company fafeldolgozója, valamint a Snohomish és King megyékben zajló építkezések kínáltak munkát.[7]
A nyugati erdeibagoly populációjának megóvása érdekében az erdőszolgálat 1896-ban megtiltotta az őserdőkben folytatott kitermelést.[16] 1990 júniusában a halászati és vadászati hatóság a nyugati erdeibaglyot a veszélyeztetett fajok közé sorolta át; egy szövetségi bíró 1991-es ítélete szerint az erdőszolgálat terve a faj megmentésére elégtelen. A döntések érdekében a környékbeli erdőségek területének negyedén megtiltották a kitermelést.[17]
A 2000-es években indult revitalizációs program keretében több épületet és egy parkot is felújítottak, valamint egy óvóhelyként is szolgáló tornaterem is épült.[18] 2010-ben a bányákhoz közlekedő teherautók számára elkerülő út készült,[19] melynek mentén iskola és lakópark is létesült.[20]
Éghajlat
A város éghajlata óceáni (a Köppen-skála szerint Cfb).[21]
A 2010-es népszámláláskor a városnak 3364 lakója, 1222 háztartása és 831 családja volt. A népsűrűség 592,3 fő/km2. A lakóegységek száma 1344, sűrűségük 236,6 db/km2. A lakosok 87,6%-a fehér, 0,7%-a afroamerikai, 1,2%-a indián, 1,5%-a ázsiai, 0,3%-a a Csendes-óceáni szigetekről származik, 3,2%-a egyéb, 5,5%-a pedig kettő vagy több etnikumú. A spanyol vagy latino származásúak aránya 7,5% ( )
A háztartások 42,5%-ában élt 18 évnél fiatalabb. 49,5% házas, 12,5% egyedülálló nő, 6% egyedülálló férfi, 32% pedig nem család. 25,6% egyedül élt; 10,3%-uk 65 éves vagy idősebb. Egy háztartásban átlagosan 2,75 személy élt; a családok átlagmérete 3,33 fő.
A medián életkor 34,4 év volt. A város lakóinak 29,4%-a 18 évesnél fiatalabb, 8,4% 18 és 24 év közötti, 30,9%-uk 25 és 44 év közötti, 23,1%-uk 45 és 64 év közötti, 8,4%-uk pedig 65 éves vagy idősebb. A lakosok 50,2%-a férfi, 49,8%-a pedig nő.[26]
Gazdaság
A 2018-as adatok szerint a városban 1816 aktív korú lakos él; közülük 1746-an dolgoznak. A legtöbben az oktatásban és az egészségügyben (21,6%), az építőiparban (17%), a gyártóiparban (16,6%), valamint a kereskedelemben (10,7%) állnak alkalmazásban.[27] A 2020-as adatok szerint az ingázók 79%-a saját gépjárművel, 1,7%-a telekocsival, 5,6%-a tömegközlekedéssel, 1,8%-a pedig kerékpárral jut el a munkahelyére; 6,3% gyalogol, míg 3,5% otthonról dolgozik.[28]
A 2012-es adatok szerint a város 202 vállalkozása összesen 849 munkahelyet kínál.[29] A legnagyobb foglalkoztatók az elektromos eszközökkel foglalkozó B.I.C[30] és a repülőgép-alkatrészeket gyártó Cobalt Enterprises.[31] A város közelében több kő-, illetve kavicsbánya is található; az elkerülő út 2010-es megnyitásáig a szállítójárművek a belvárosban forgalmi dugókat okoztak.[19]
Közigazgatás
A képviselőtestület[32] öt tagját négy évre választják; a közülük megválasztott polgármester feladata az ülések vezetése.[33] A működtetési feladatokatért 2015 óta[34] városmenedzser felel.[35]
Az önkormányzat 2017-ben kilenc főállású alkalmazottal rendelkezett, az éves költségvetés pedig 5,2 millió dollár volt.[35] A közbiztonságért a városi rendőrség megszűnése miatt 2014 óta a megyei seriff hivatala felel.[36] A városháza jelenlegi, 3,9 millió dolláros beruházás keretében megvalósult épülete 2019 augusztusában nyílt meg.[37]
Kultúra és vallás
A 2001-ben megnyílt sintó szentély
Granite Fallsban számos rendezvényt szerveznek; a legnagyobb az 1965-ben egy tanár által alapított, október elején megrendezett Railroad Days. A térség történelmét bemutató esemény évente ötezer látogatót vonz.[38][39] A történelmi társaság múzeuma 2007 októberében nyílt meg.[40][41] A szervezet 2016-ban önkéntesek segítségével fotók és újságcikkek digitalizálásába kezdett.[42]
A város közterein és középületeiben számos freskó és szobor található.[43][44] A belvárosban felállított, 3,7 méter magas alkotás a nagylábút ábrázolja; a fából készült szobrot egy helyi kriptozoológus készítette.[45] 2000-ben az Art in the Parks keretében számos toalettformájú alkotást helyeztek el a városban; ezzel köztéri WC-k felállítására kívántak pénzt gyűjteni.[46]
A Joyride és az Outside In filmek forgatási helyszínei között Granite Falls is szerepel.[47][48] A Scherrer Ranch területén lévő szórakozóhelyet 1995-ben a megyei hatóságok engedély nélküli színpadépítés miatt bezárták.[49]
A 2001-ben megnyílt[50] Tsubaki Grand Shrine of America az USA sintó szentélyeinek egyike.[51] A létesítmény a nyilvánosság előtt is nyitva áll; vallási szertartások mellett más eseményeket is rendeznek.[52]
Granite Falls tulajdonában nyolc park és tájvédelmi körzet áll. A Frank Mason Park magában foglalja a Gardner-tavat és egy szomszédos területet is; itt horgászstéget is kialakítottak.[56] A város és a tankerület gördeszkaparkot és kutyafuttatót is fenntart.[57]
Oktatás
A Granite Falls-i Tankerület négy intézményt tart fenn;[58] ezek egyike alternatív középiskola.[59] Az iskolakerületnek 2018-ban 2100 diákja, 107 tanára és 80 egyéb alkalmazottja volt.[60] Andrea Petersont, a Monte Cristo Elementary School tanárát 2007-ben az év oktatójának választották.[61]
A város első iskolaépületét 1893-ban adták át. A Granite Falls High Schoolt 1938-as megnyitása többször is elköltöztették; jelenlegi helyén 2008 januárja óta működik.[62] 2018-ban a középiskola 1700 férőhelyes amerikaifutball-stadionnal egészült ki; a régi sportlétesítményt (Hi-Jewel Stadium) egy másik intézmény számára alakították át.[63][64]
A közkönyvtárat a Sno-Isle Libraries üzemelteti;[65] épülete 2012 előtt a város tulajdonában volt, ma a Sno-Isle Libraries tartja fenn.[66][67]
Infrastruktúra
Egészségügy
A város ambuláns ellátóhelyének fenntartója 2016-ig a Cascade Valley, azóta pedig a Skagit Regional Health.[68][69]
Granite Falls a Lake Stevens felé haladó WA-92 végpontja.[71] A 28,8 millió dolláros beruházás keretében elkészült északi elkerülő szakaszt 2010-ben adták át.[19] A Mount Baker–Snoqualmie Nemzeti Erdő elérésére szolgáló Mountain Loop Highwayt évente 55 ezer turista használja.[72]
Az elektromos áramot és az ivóvizet a megyei közműszolgáltató biztosítja;[74] az ivóvíz az everetti tavakból[75] és a Lake Stevens-i fúrt kutakból származik.[76] A szennyvízkezelést Granite Falls városa végzi.[77] A földgázt a Puget Sound Energy szolgáltatja.[78] A szemétszállítást a Waste Management végzi, emellett két hulladékudvar és újrahasznosító központ is található a városban.[79] Telekommunikációs szolgáltatásokat a Verizon és a Comcast nyújt.[80]
Média
A Post című kiadvány először 1903. július 23-án jelent meg. A Record című lapot 1922-től adták ki; utódja, a Press később egy Lake Stevens-i újságba olvadt.[81][82]
↑Philip R. Woodhouse – Daryl Jacobson – Bill Petersen: The Everett & Monte Cristo Railway. (angolul) (hely nélkül): Oso Publishing. 2000. ISBN 9780964752184
↑Cite web-hiba: a title paramétert mindenképpen meg kell adni!Chris Burlingame: (angol nyelven). Medium, 2019. december 21. (Hozzáférés: 2020. november 6.)[halott link]
↑School District Boundary Record, Record of Eighth Grade Graduation 1898–1903
↑Snohomish County Register of Teachers. Educational Service District 189. 83. o.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Granite Falls, Washington című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
