Az 1940-es és 1950-es években érkező appalache-i bevándorlók[4] nagy szerepet játszottak a darringtoni hagyományok kialakulásában.[5][6]
Története
Őslakosok
A térség első lakói a stillaguamish, sauk-suiattle és felső-skagit indiánok voltak.[7] A mai Darrington területén egykor a sauk-suiattle-k települése és temetkezési helye feküdt. A felső-skagitok a Kudsl Kudsl (más néven Kuds-al-kaid) átjárót áruszállításra használták.[8][9]
Burn (más néven Sauk Portage) területét a földmérők sűrűn látogatták. A Northern Pacific Railway 1870-ben egy lehetséges vasútvonal nyomvonalát tervezte, amely végül a Stampede-hágón át épült ki.[10] A Stillaguamish-völgy északi részét a telepesek a hideg telek miatt „Starve Out” („Kiéhezés”) néven illették.[11] Mivel a telepesek szerint az őslakosok rájuk támadtak, az indiánokat a térségbe érkező katonák kilakoltatással fenyegették; később kiderült, hogy a vádak alaptalanok voltak. A törzsek területigényüket később földmérőkkel is feljegyeztették.[12]
Az 1889-es Monte Cristo-i aranyláz miatt a térség gyors fejlődésnek indult. A Mountain Loop Highway a karavánok által 1891-től használt nyomvonalon épült ki.[13][14] A mai Darrington területe éjszakai pihenőhelyként szolgált;[13] az Everett and Monte Cristo Railway vasútvonala három évvel később nyílt meg. A térségben több mint száz települést alapítottak.[15][16]
Megalapítása
A Sauk Prairie területén 1888 és 1891 között felépült lakóházak körül megalapították The Portage települést.[17] Az 1891 júliusában tartott szavazáson a lakók a The Portage (más források szerint Norma), valamint a Darrington név közül választhattak (utóbbi W. W. Christopher telepes édesanyjának lánykori neve); a névválasztás a postahivatal megnyitásának feltétele volt.[18][19] Egyes feljegyzések szerint a település neve „Barrington” lett volna, azonban a posta vagy a lakosok elírták.[5][20] Az évtized végére a településen iskola, bolt és szálló is működött. A Fehér Ló-hegy nevét Fred Olds postavezető lováról kapta.[7][21]
A lakosság a Seattle and International Railway Arlingtonból induló szárnyvonalának megépítéséért[22] felajánlotta, hogy a bányákban kitermelt érc 75%-át a társaság szállíthatja. A később a Northern Pacific Railwaybe olvadt cég vasútvonalának kiépítése 1900-ban kezdődött;[23] az első vonat egy évvel később érkezett meg Darringtonba.[24]
Mivel a bányák kezdtek kiapadni, térség gazdasága a faiparra állt át. A településen maradt befektetők kohót alapítottak.[25] 1906-ban Darringtonban megnyílt a második szálló és egy közösségi ház is.[7][16] A bányászat feltámasztása érdekében a Hosszú-hegyen bornitbányát nyitottak, azonban a lelőhely kapacitása túl kicsinek bizonyult.[11][26] A U.S. Lumber Company üzeme az 1910-es években napi 54 négyzetméter faanyagot állított elő.[27]
A faipari vállalat 21 japán munkást alkalmazott, ami a lakókban heves ellenállást váltott ki. 1910 júniusában a japánokat kiűzték a településről és egy Everettbe tartó vonatra terelték őket.[28] Az esetről Hajasi Kindzsiro konzulhelyettes jelentést írt a japán kormánynak.[29] Mivel a fehér bőrűek a gyár felgyújtásával fenyegettek, a vállalat távolságtartást kért.[30] Ugyan a kérelmet a bíróság elutasította,[31] Hirojasu Fusimi herceg látogatását követően a helyiek megengedték húsz munkás visszatérését.[7][27][32]
Kora 20. század
Darrington lakosai ellenezték a megyei szesztilalmat, így városi rangot szerettek volna, amelyet azonban a U.S. Lumber Company és más tisztviselők megakadályoztak.[33] Az 1910-es népszavazáson 46–35 arányban elutasították a szesztilalom bevezetését, azonban a megyében megszavazták azt.[27]
A település az 1920-as években jelentősen növekedett; megnyílt a tűzoltóság, valamint elérhetővé vált az elektromos áram és a vezetékes víz. 1922-ben a Standard Oil töltőállomást létesített, és elindult a postakocsijárat.[34] Az első mozi 1923-ban, a középiskola és a fogda 1925-ben nyílt meg; utóbbi egy használaton kívüli tehervagont váltott le.[7][35]
A nagy gazdasági világválság idején a fűrészáruk értéke jelentősen csökkent, így a faipari vállalatok 1930 végére szinte mindenkit elküldtek.[36] 1931-ben skarlát- és himlőjárvány tört ki, később pedig egy hóvihar megrongálta a Sauk-völgy útjait és hidait.[37] Az 1933-ban alapított építőtábor kétszáz férfinak adott munkát.[7] Az 1935-ben alapított szövetkezet fűrészüzeme 33 személynek kínált munkát, továbbá költségmegosztással különböző szolgáltatásokat nyújtott.[38]
Az építőtábor elsődleges feladata az erdőtüzek elleni védelem és a Mount Baker Nemzeti Erdő infrastrukturális fejlesztése (például tűztornyok építése) volt,[39][40] emellett kialakították a Mountain Loop Highwayt és számos erdészházat is létesítettek.[41] A tábor az appalache-i bevándorlók első hullámát alkalmazta, akik később Darrington népességének többségét tették ki.[42][43] A munkások megnyitották a Cascade-hegységet a turisták előtt, valamint sípályákat is létesítettek.[44]
A Work Progress Administration finanszírozásával 1936-ban új középiskola nyílt meg.[45]
Városi rang és a faipar hanyatlása
Darrington 1945-ben, a 96–60 eredményű szavazást követően kapott városi rangot; népessége ekkor 600 fő volt.[33] Az 1967-ig rendszeresen megrendezett Timberbowl fesztivállal tűzoltósági berendezésekre gyűjtöttek pénzt.[46] 1947-ben felépült a városháza, amely a rendőrség, a tűzoltóság és a könyvtár székhelye is volt.[47] 1952-ben megnyílt a közösségi ház és az 1200 férőhelyes sportcsarnok.[48] Az új középiskolát és a repülőteret 1958-ban adták át.[49][50]
Az 1960-as években megjelent vállalkozók a faipari hulladékot a nyomdák számára értékesítették.[51] Az 1960-as évek végén a Kennecott Utah Copper külfejtésbe kezdett volna, azonban ezt politikusok és környezetvédők megakadályozták.[52] A Northern Pacific vasútvonalán 1960-ban leállt a közlekedés, 1967-ben pedig a darringtoni állomást lebontották.[23] A nyomvonalon később túraútvonalat alakítottak ki.[53][54]
A város legnagyobb fafeldolgozója (ma a Hampton gyára) a Summit Timber tulajdonába került.[55][56] Az 1960-as években a térség több zsindelygyára is bezárt, amely népességcsökkenéshez vezetett.[57] Az 1980-as és 1990-es években a nyugati erdeibagoly és más fajok védelme érdekében a kitermelésre vonatkozó korlátozásokat vezettek be.[58] Az új szabályozás miatt a Summit Timber csak magántulajdonú erdőkben végzett kitermelést, azonban továbbra is a város legnagyobb vállalkozása maradt.[53][59] A faipar hanyatlása az 1990-es években kisebb tüntetésekhez vezetett.[60][61]
Turizmus és a 21. század
A város szerette volna előtérbe helyezni a turizmust.[62][63] Az 1970-es években elfogadott szabályokkal meg kívánták őrizni a település vidékies hangulatát, így 2002-ig nem folytak építkezések.[64] Darrington ma Everett és Marysvillealvóvárosa.[65] 1990-ben négyszáz férőhelyes börtönmunkatábort létesítettek volna, azonban a lakók ellenzése miatt erre nem került sor.[57]
A 2000-es évek elején a város NASCAR-pályára és uszodára is pályázott, azonban ezek nem valósultak meg.[66][67] A 2003-as áradás elmosta a Mountain Loop Highwayt,[68] melynek helyreállítására csak 2008-ban került sor. A lezárás miatt több üzlet bezárt, a város pedig 750 ezer dollár turisztikai bevételtől esett el.[69][70] A legnagyobb faipari feldolgozó a 2008-as világválságra hivatkozva 2011-ben 67 főt küldött el.[71] A válság évei alatt a város állami támogatásokból felújította a vízhálózatot és az utcákat.[72]
2014. március 22-én az Oso közelében történt földcsuszamlás során 43-an meghaltak és 50 épület,[73][74] valamint a Washington State Route 530 egy szakasza megsemmisült.[75] Darrington volt a mentés egyik logisztikai központja. A közösségi házban az embereknek, míg a rodeópályán az állatoknak alakítottak ki menedékhelyet.[76][77][78]
A WA-530-at részlegesen júniusban nyitották meg; a teljes felújítás szeptemberre készült el.[79][80] A vállalkozások veszteségeit a kisvállalati ügynökség alacsony kamatozású hitelekkel és részben magánadományokból származó támogatásokkal kompenzálta.[81][82] A városi reklámkampánynak köszönhetően a turizmus a lezárás előtti szintre állt vissza.[83][84][85] Washington állam a Snohomish megyei Gazdasági Szövetséggel és a Washingtoni Állami Egyetemmel közösen 65 millió dolláros gazdaságvédelmi tervet dolgozott ki, melynek megvalósítása 2016-ban kezdődött.[86]
Éghajlat
A város éghajlata mediterrán (a Köppen-skála szerint Csb).[87]
A 2010-es népszámláláskor a városnak 1347 lakója, 567 háztartása és 349 családja volt. A népsűrűség 301,3 fő/km2. A lakóegységek száma 644, sűrűségük 144,1 db/km2. A lakosok 92,4%-a fehér, 2,4%-a indián, 0,4%-a ázsiai, 0,5%-a egyéb, 4,2%-a pedig kettő vagy több etnikumú. A spanyol vagy latino származásúak aránya 3,2% ( )
A háztartások 30,9%-ában élt 18 évnél fiatalabb. 44,8% házas, 9,5% egyedülálló nő, 7,2% egyedülálló férfi, 38,4% pedig nem család. 32,6% egyedül élt; 13,1%-uk 65 éves vagy idősebb. Egy háztartásban átlagosan 2,37 személy élt; a családok átlagmérete 2,96 fő.
A medián életkor 41,4 év volt. A város lakóinak 22,7%-a 18 évesnél fiatalabb, 7,7% 18 és 24 év közötti, 24,9%-uk 25 és 44 év közötti, 28,1%-uk 45 és 64 év közötti, 16,6%-uk pedig 65 éves vagy idősebb. A lakosok 50,9%-a férfi, 49,1%-a pedig nő.[92]
Gazdaság
A 2018-as adatok szerint a városban 955 aktív korú lakos él, a munkanélküliség pedig 6,9 százalék. A legnagyobb foglalkoztatók a gyártóipar (26,5%), az oktatás és az egészségügy (17,9%), a kereskedelem (15,4%), valamint a szórakoztatóipar (9,8%).[93] A lakók 9,9%-a a városhatárokon belül, 13% Everettben, 6,4% Seattle-ben, 5,7% pedig Arlingtonban dolgozik; az átlagos ingázási idő 36,5 perc.[94] 78,8% saját gépjárművel, 10,6% telekocsival, 5,3% gyalogosan, 1% tömegközlekedéssel, 4% pedig egyéb módon jut el munkahelyére.[93]
A Hampton fűrészüzeme 138 munkahelyet kínál[95] a Summit Timbertől 2002-ben megvásárolt és 15 millió dollárért felújított üzemében.[96] A gyár hemlok- és duglászfenyőket dolgoz fel.[97][98] A városban kézműves sörfőzde is működik.[99][100] A Sauk-Suiattle indiánok kaszinója 50 személyt alkalmaz.[101]
Közigazgatás
A polgármestert és a képviselő-testület öt tagját négy évre választják.[1]
2016-ban az önkormányzatnak hét alkalmazottja volt, költségvetése pedig hárommillió dollár.[102] Darringtonban nincs postai kézbesítés, a küldemények csak a postahivatalban vehetők át.[103]
Kultúra
Sok tradíció a második világháborút követően érkező észak-karolinaiakhoz köthető.[4] A halotti torokon gyakran a lakosság negyede részt vesz.[104][105] A város életében nagy szerepet játszik az önkéntesség.[106][107]
A darringtoni rendezvényközpont a várostól négy kilométerre nyugatra fekszik.[108] Az 1964 óta június végén megrendezett Darrington Timberbowl Rodeo ezer feletti látogatót vonz.[109] 2013-ban az esemény elmaradt, mert a lelátókat balesetveszélyesnek ítélték; a 25 ezer dolláros javítást követően 2014-ben újra megtartották.[110] A rodeó nevét az 1964 és 1967 között megrendezett Timberbowl favágóversenyről kapta.[46][111][112]
A Darrington Bluegrass Festivalt először 1977-ben rendezték meg az appalache-i bevándorlók leszármazottjai.[113] A Whitehorse Mountain Amphitheaterben Bill Monroe, a Gibson testvérek és a Rural Delivery is fellépett.[110][114] 2006 óta az amfiteátrum ad otthont a Summer Meltdown koncertsorozatnak,[115] ahol négy nap alatt negyvenen lépnek a színpadra. A négyezer látogatót vonzó esemény részét képezi egy művészeti kiállítás is.[116]
A városi rendezvények közé tartoznak még a Darrington-nap, a függetlenség napi felvonulás és a júliusi kirakodóvásár.[117][118] Korábban vadvirágfesztivált és keresztény zenei eseményt is tartottak.[6][63]
Parkok
A Mount Baker–Snoqualmie Nemzeti Erdő a darringtoni erdészet székhelye. Az erdő területén három tájvédelmi körzet és 480 kilométer hosszú túraútvonal-hálózat található.[119] Darrington területén több helyen van lehetőség kempingezésre, horgászatra és vadvízi evezésre is.[120] A Mountain Loop Highwayen több madárles is megközelíthető.[121]
Darrington városa 9,7 hektárnyi közparkot tart karban.[122] Az Old School Parkban játszótér és kerékpárpumpa található,[123] a Harold Engles Parkban pedig disc golfra nyílik lehetőség. A Nels Bruseth Memorial Gardenben kiállítótér és havasszépekert található.[124] A Snohomish megye által üzemeltetett, 2007-ben megnyílt Whitehorse Community Parkban sportpályákat építettek ki.[125][126] A városban íjászatra is lehetőség van;[127] a pályákon a Nemzeti Terepíjász Szövetség rendszeresen szervez gyakorlatokat.[120] Az 1954-ben megnyílt közösségi ház edzőteremként és rendezvényhelyszínként szolgál.[107]
Oktatás
A város két iskoláját fenntartó Darringtoni Tankerületnek a 2018–2019-es tanévben 451 diákja, 24 tanára és 21 egyéb alkalmazottja volt.[128] Az általános- és a középiskola közös területen fekszik.[129][130] Utóbbi kabalája a Darrington Loggers, amely nevét az egykor jelentős faiparról kapta. A középiskola sportcsapatai az 1950-es, 1980-as és 1990-es években több sportágban is nyertek bajnoki címet.[131]
Az 1990-ben épült és 2008-ban felújított könyvtár fenntartója a Sno-Isle Libraries.[132][133]
Infrastruktúra
Egészségügy
A város orvosi rendelőjének fenntartója 1958 előtt a Cascade Valley Hospital, azóta a Skagit Regional Health.[134] Korábban többször is előfordult, hogy a háziorvosi praxis évekig betöltetlen maradt; ilyenkor az ellátásért egy ápoló felelt.[135]
Közlekedés
Darrington közúton a WA-530-on közelíthető meg,[136][137] amelyen 2016-ban északi irányban napi 3300, míg déli irányban napi 2300 jármű haladt át.[138] A Cascade-hegység felé haladó Mountain Loop Highwayt a téli időszakban lezárják, mivel 23 kilométeren nem rendelkezik szilárd útburkolattal, így balesetveszélyes.[139][140]
A város tömegközlekedésést a Community Transit,[141] valamint a Sauk-Suiattle Indián Törzs biztosítja; utóbbi szövetségi és állami támogatással 2016-ban indította el Darringtont a Skagit megyeiConcrete-tel és az indián rezervátummal összekötő autóbuszjáratát.[142]
A Northern Pacific Railway egykori vasútvonala mentén haladó Whitehorse Trailt túrázók, kerékpárosok és lovasok számára alakították ki.[143][144] A WA-530 mentén fekvő városi repülőtérről kereskedelmi járatok nem indulnak.[145]
Közművek
A megyei közműszolgáltató által fenntartott biomassza-erőmű[146] energiáját a Hampton gyárában elégetett fával biztosítják.[147] A létesítmény 7 MW áramot képes termelni; az eredeti tervek szerint egy 20 MW-os erőművet építettek volna,[148] azonban ezt környezetvédelmi szempontokból elvetették.[149][150] A városban nincs vezetékes gáz, a fűtéshez szükséges hőt fatüzelésű kazánok biztosítják; ezek egy részét a túlzott légszennyezettség miatt a Puget Sound Clean Air Agency lecserélte.[151][152] Vezetékes internetszolgáltatás a Frontier optikai hálózatán érhető el.[153]
Az ivóvizet kutakról biztosítják.[154] A csatornahálózat nincs kiépítve, így a szennyvizet szippantani szükséges.[155][156] Az 1990-es és a 2000-es években többször is felmerült a csatornázás lehetősége, azonban azt annak magas költségei miatt elvetették.[65] A hulladékszállításért és -újrahasznosításért a Waste Management felel.[151]
Média
A The Wranglert 1907 és 1915 között adta ki a történelmi társaság. A The Darrington News 1947 és 1949 között jelent meg. A Timber Bowl Tribune-t a The Concrete Herald nyomdájában sokszorosították. Az 1955-ben alapított Tribune 1958-ban a The Arlington Timesba olvadt.[157][158]
↑Eric Stevick: A House Shares its Past (angol nyelven). The Everett Herald, 2006. május 15. [2007. április 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. november 22.)
↑David A. Cameron – Lynne Grimes – Jane Wyatt: Snohomish County: An Illustrated History. (angolul) Index (Washington): Kelcema Books. 2005. 196–197. o. ISBN 0-9766700-0-3OCLC
↑Annual Traffic Report 2016 (angol nyelven). Washington State Department of Transportation. [2020. október 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. november 23.)
↑Bus Plus (angol nyelven). Community Transit, 2018. szeptember. [2019. február 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. november 23.)
↑Darrington Municipal Airport (angol nyelven). Washington State Department of Transportation, 2012. március 22. [2019. február 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. november 23.)
↑Quick Facts (angol nyelven). Snohomish County Public Utility District. (Hozzáférés: 2020. november 23.)
↑Biomass (angol nyelven). Snohomish County Public Utility District. [2020. október 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. november 23.)
↑Bob Barker (angol nyelven). Encyclopædia Britannica. (Hozzáférés: 2020. november 23.)
↑Gale Fiege: Explore history of lookouts (angol nyelven). The Everett Herald, 2011. február 12. (Hozzáférés: 2020. november 23.)
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Darrington, Washington című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
↑Poehlman: Elizabeth S. Poehlman: Darrington: Mining Town/Timber Town. (angolul) Shoreline: Gold Hill Press. 1979. ISBN 9780964857209OCLC