PROFILBARU.COM

	Magyar–lengyel; perszonálunió
	Unió a Magyar és a Lengyel Királyság között;
	1370 – 1382; (11 év, 9 hónap, 24 nap); 1440 – 1444; (4 év, 5 hónap, 26 nap)
; Nagy Lajos király címere	; Nagy Lajos király zászlaja
	Magyarország és Lengyelország (vörös) és a hűbéres területeik (világos piros)
	Általános adatok
Fővárosa	Visegrád; Krakkó
Beszélt nyelvek	magyar; latin; lengyel; német; román; szlovák; szerb; olasz; horvát; bolgár
Vallás	Kereszténység
Történelem	Alapítás:; 1370. november 17.; ; Megszűnés:; 1382. szeptember 10.; ; Újraalapítás:; 1440. május 15.; ; Megszűnés:; 1444. november 10.; ; Bővebben:; magyar történelem; lengyel történelem
	Kormányzat
Államforma	Monarchia
Uralkodó	I. Nagy Lajos; (1370-1382); I. Ulászló; (1440-1444)
Dinasztia	Anjou-ház; (1308-1395); Jagelló-ház; (1440-1444);
Államfő	Nádor: Oppelni László; (1370-1372); Lackfi Imre; (1372-1375); Garai Miklós; (1375-1382); II. Hédervári Lőrinc; (1440-1444);
Elődállam	Utódállam
←	→
←	→

Bővebben: Magyar Királyság

A magyar–lengyel perszonálunió (lengyelül: Unia polsko-węgierska) a Magyar Királyság és a Lengyel Királyság uniója volt 1370 és 1382 között, melynek élén a magyar király állt. A történelmi ország I. Nagy Lajos király, majd Ulászló uralkodása alatt állt fenn. Az Anju-házi király több hadjáratot vezetett a Nápolyi Királyság ellen, valamint hűbéresévé tette a balkáni államok többségét. Birodalma az egyik, ha nem a legnagyobb országnak számított Európában.

Károly Róbert utóda, Nagy Lajos uralkodása a középkori Magyar Királyság egyik fénykora: az ország belső békéje és dinasztikus kapcsolatai lehetővé tették a társadalom, a gazdaság és a kultúra fejlődését. Többek között 1367-ben a király megalapította Magyarország első egyetemét Pécsen. Aktív külpolitikája és hadjáratai révén pedig Magyarország európai nagyhatalommá vált.

Területének összetétele

Nagy Lajos alatt

Név	Év	Típus	Vezető (titulus)
Magyar Királyság	1370–1382	Államalkotó királyság	I. Nagy Lajos (király)
Lengyel Királyság	1370–1382	Államalkotó királyság	I. Nagy Lajos (király)
Horvát Királyság	1370–1382	Államalkotó királyság (a Magyar Királyság részeként)	I. Nagy Lajos (király) Kis Károly (bán)
Nápolyi Királyság	ism.	Meghódított királyság	Ismeretlen (helytartó)
Dalmácia	1370–1382	Egy része meghódított/katonai megszállás alatt (folyamatos harcok a velenceiekkel)	Kis Károly (bán)
Raguzai Köztársaság	1370–1382	Szuverén állam a Magyar Királyságban	Kistanács (élén a fejedelem)
Havasalföld	1370–1382	Hűbéri viszonyban álló fejedelemség	I. Basarab (fejedelem)
Moldvai fejedelemség	1370–1382	Hűbéri viszonyban álló fejedelemség	Lațcu (1370-1375) I. Péter (1375-1382) (fejedelem)
Bosnyák Királyság	1370–1382	Az ország északi része megszállás alatt	I. Tvrtko (király)
Szerbia	1370–1382	Az ország északi része megszállás alatt, a többi hűbéri viszonyban áll	I. Lázár (cár)
Bolgár Királyság	1370–1382	Az ország északi része megszállás alatt, majd hűbéri viszonyban álló királyság	Iván Szracimir (cár)
Macsói bánság	1370–1382	Hűbéri viszonyban álló bánság	Garai Miklós (bán)

Ulászló alatt

Név	Év	Típus	Vezető (titulus)
Magyar Királyság	1440-1444	Államalkotó királyság	I. Ulászló (király)
Lengyel Királyság	1440-1444	Államalkotó királyság	I. Ulászló (király)
Horvát Királyság	1440-1444	Államalkotó királyság (a Magyar Királyság részeként)	I. Ulászló (király) Tallóci Péter (bán)
Szlavón bánság	1440-1444	A Magyar Királyság része	I. Ulászló (király) Tallóci Matkó (bán)

Előzmények

Bővebben: Visegrádi királytalálkozó

Nagy Lajos apja, Károly Róbert magyar király 1339 júliusában Visegrádon Kázmér lengyel királlyal magyar–lengyel örökösödési szerződést kötött, amely kimondta, hogy Kázmér gyermektelen halála esetén Károly egyik fia lesz a lengyel király, Károly pedig továbbra is támogatja Kázmért a Német Lovagrend ellen. Az egyezmény következményeként 1370-ben létrejött a magyar–lengyel perszonálunió, Károly fiáé, a későbbi Nagy Lajosé lett a lengyel trón is.

A perszonálunió

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Felbomlása

I. Lajos halálával a perszonálunió felbomlott a magyar–lengyel örökösödési szerződés értelmében. Magyarország új uralkodója Mária királynő, míg Lengyelország királynője Hedvig lett.

Források

Bollók János (fordító): Képes Krónika; Osiris Kiadó, Budapest, 2004 (Millenniumi Magyar Történelem)[1]
Küküllei János: Lajos király krónikája, Névtelen szerző: Geszta Lajos királyról; Osisris Kiadó, Budapest, 2000 (Millenniumi Magyar Történelem) [2]
↑ Lengyel: Lengyel Dénes: Régi magyar mondák. Budapest: Móra Ferenc Könyvkiadó. 1985.
↑ Bellér: Bellér Béla: Magyarok Nápolyban. Budapest: Móra Ferenc Könyvkiadó. 1986.
↑ Varga: Varga Domokos: Magyarország virágzása és romlása. Budapest: Móra Ferenc Könyvkiadó. 1984.
Horváth Jenő (szerk.): Királyok könyve. Magyarország és Erdély királyai, királynői, fejedelmei és kormányzói. Helikon Kiadó, Budapest, 2004
Csiffáry Tamás (szerk.): Magyar királyok könyve. Inkvizítor Könyvkiadó, Budapest, 2001
↑ Tringli: Tringli István: Anjou-kor. Encyclopaedia Humana Hungarica. Enciklopédia Humana Egyesület
↑ MNO 2003 aug. 19: Lőcsei Gabriella: Csak a pórnépről tudható meg az igazság? www.mno.hu (2003. augusztus 19.) (Hozzáférés: 2016. február 3.) (html) arch
↑ Pór: Pór Antal: Nagy Lajos : 1326-1382, 1892
Wenzel Gusztáv: Magyar diplomacziai emlékek az Anjou-korból. 1874. Budapest, Magyar Tudomanyos Akadémia. 733 p [3]