1932-ben Budapesten tanári oklevelet szerzett magyar-latin-francia szakon. 1935 és 1952 között középiskolai tanár volt Budapesten. 1952 és 1961 között a Központi Pedagógiai Továbbképző Intézet magyar tanszékének vezetőjeként is dolgozott, majd 1970-es nyugdíjazásáig a Petőfi Irodalmi Múzeum helyettes igazgatói tisztségét töltötte be.
Pedagógiai tárgyú írásaiban többek közt az irodalomtanítás módszertani kérdéseivel foglalkozott. Szerkesztette a Nagy Magyar Költők címet viselő sorozatot, valamint népszerűsítette a 19. század ismert alkotóit. Jókai Mór összes művei kritikai kiadásának egyik szerkesztője is volt. Életének nagy munkájaként állította össze, a mai napig sikeresnek számító művét, a Régi Magyar Mondák című könyvet.
Művei
Megjelent munkái a következők:
Ovidius és a francia renaissance (Budapest, 1933)
La Fontaine (Budapest, 1963)
A fogalmazás tanítása a középiskolában (Budapest, 1965)
.svg){kind=small}
