A Lóczy család Gömör vármegyéből származó nemesi eredetű család, amely előnevét a Sajószentkirály mellett levő Lócipusztáról kapta. Atyja, Lóczy Sándor Magyarország és Erdélyzarándi határán határbiztos (vámtisztviselő) volt, s az aradi Hegyalján, Ópáloson szőlőbirtokot szerzett. Édesanyja, orosházi Kun Mária volt (megh. 1904). Szülei a szabadságharc idején a románok elől Pozsonyba menekültek, s itt született meg Lajos fiuk. A szabadságharc után szüleivel előbb Pécsre költöztek, majd 1854-ben Ópálosra tértek vissza. 1889. március 2-án Budapesten, az alsóvízivárosi plébánián feleségül vette Marzsó Katalint.[1]
Tanulmányai
A gimnáziumot 1861-től 1869-ig az aradi minoritáknál járta. Apja 1864-ben bekövetkezett halála után édesanyja csak nagy anyagi nélkülözések árán tudta biztosítani fia tanulmányait. 1869-től a zürichiműegyetemenEscher von der Linthnél tanult geológiát. Linth halála után Albert Heim vette át a geológiai tanszéket, s a fiatal tanár oldalán még nagyobb lelkesedéssel dolgozott, és részt vett a Schaffhausen vidéki lap geológiai színezésében. 1872 óta baráti viszonyban volt a zürichi geológusokkal. Szabadidejét rendszeresen az Alpok, Dél-Németország, Tirol beutazására fordította. 1874-ben mérnöki oklevelet szerzett.
Pályafutása
Hazatérése után, 1874. december 2-án Krenner József ajánlására kinevezték a Magyar Nemzeti Múzeum ásvány- és őslénytárához segédőrnek. Lóczy geológiai munkásságát a Hegyes-Drócsában kezdte meg. Erről a hegységről szólnak az 1876-ban és 1877-ben a Földtani Közlönyben, majd 1883-tól 1888-ig a Magyar Királyi Földtani IntézetÉvi Jelentéseiben megírt közleményei.
1877. november 1-jétől 1880. május 1-jéig részt vett gróf Széchenyi Bélakelet-ázsiai expedíciójában, és beutazta Kína nagy részét. Kiválasztását Pulszky Ferencnek, a múzeum akkori vezetőjének és Eduard Suessbécsi geológusprofesszornak köszönhette.
Lóczy Lajos munkásságának legjelentősebb eredményeit balatoni kutatásai hozták meg. 1892-ben Arad megyei szőlőbirtokát nővérére bízván, nyári tartózkodás céljából Balatonfüred közelében, Cholnoky László veszprémi ügyvéd villája szomszédságában házat vásárolt, ahonnan kutatásait halála napjáig végezte.
1916–1918-ban a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából Szerbiában, Makedóniában és Albániában vezetett expedíciót, amelynek feladata e területek geológiájának, geográfiájának, botanikájának, archeológiájának, népművészetének és történetének megismerése volt. Ebben az expedícióban már fia, ifj. Lóczy Lajos, szintén geológus-geográfus is részt vett. A délkelet-európai kutatóexpedíció eredményei csak 1924-ben Berlinben jelentek meg. 1918 novemberében első elnöke lett a Területvédő Ligának, ahonnan (lemondva többi pozíciójáról is) 1919 tavaszán nyugalomba vonult, és balatonarácsi kúriájába költözött. A balatonfüredi szanatóriumban hunyt el 1920. május 13-án. Sírja saját kívánságára a balatonarácsi régi temetőben található, s 1922-ben tisztelői Csillag Istvánnal elkészíttették rá portrédomborművét.[3][4]
Tudományos egyesületi, társulati szervezései, tagsága
Vámbéry Ármin lemondása után a Magyar Földrajzi Társaság 1891-ben őt választotta meg elnökévé, de három év múlva, 1893-ban nagy elfoglaltsága miatt lemondott ezen tisztségéről. Azonban 1900-ban ismét felkérték, s 1914-ig megint a Társaság elnöke volt.
a berni Gesellschaft für Erdkunde tiszteleti tagjává választotta.
Tudományos érdemei
Balaton-kutatásainak két évtizedes eredményét A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei c. műben (I–III. Bp., 1897–1918) tették közzé. Ebben Lóczy a Balaton környékének geológiai képződményeit tárgyalta. Ő kezdeményezte az Erdélyi-medence rendszeres geológiai és geomorfológiai feltárását. Jelentős érdemei vannak az erdélyi kősó- és földgázkincs felfedezésében is. Az ő felmérése és tanulmányai alapján kezdték meg a nagysármási fúrásokat.
Lóczy Lajos volt az első, aki a Himalájában 10–15 kilométeres áttolódásokat sejtett, és szelvényeiben ki is mutatott. Később a takaróelmélet hívei, Gerald Haug és Emil Argand csodálattal említették Lóczyt, és a nyomdokain jártak.
Lóczy említett két munkáját a Francia Tudományos Akadémia 1900-ban a 3000 frankos Csihacseff-díjjal jutalmazta. Ezt a díjat a párizsi tudományos körök főképpen fölfedező munkák jutalmazása céljából Peter Csihacseff Kis-Ázsia hírneves geológus kutatójának emlékére alapították.
Művei
Online elérhető munkái
Lóczy Lajos, a földtan és a földrajz tudósa.A szövegeket sajtó alá rendezték a Magyar Tudománytörténeti Intézet munkatársai[1]Archiválva2008. február 28-i dátummal a Wayback Machine-ben
1876: Fogakkal fegyverzett madarak, Új ásványképződési alakok, Jégtömegek egy hegy belsejében, A baráthegyi barlang megvizsgálásáról,
1877: A baráthegyi barlang és a benne talált őskori tárgyak leírása, A Biharhegység völgyképződése, Praehistoriai lelet Jászkisér közelében,
1880: Gróf Széchenyi Béla expedicziója Khinában: Kukunor,
1881: A földrengésről,
1882: A földrengésekről és megfigyelések módjáról,
1884: Vázlatok a khinaiak ethnographiájából,
1886: A szadai földcsuszamlásról,
1889: A Vjetrenicza barlang két tüneményéről,
1893: A japáni 1891. októberhavi földrengés jelenségei,
1896: Atlantis és Lemuria földségek kérdése
Természetrajzi Füzetek
1877. A Fehér-Kőrösvölgy neogen echinoidái, németül is, Az itacolumit Ázsiában, Jegyzetek a pontusi emelet osztályozásához Magyarországban, németül is)
Földtani Értesítő
1880. Földrajz és geologia
Földrajzi Közlemények
1880. Gr. Széchenyi Béla utazásából: Kukunor, Keleti Tibet,
1884. Vázlatok a khinaiak ethnographiájából, franczia kivonatban is.
1891. A berni V. nemezközi földrajzi congressus,
1891-1893. Elnöki jelentés,
1892. A Balaton-bizottság jelentése 1892. működéséről,
1893. Az 1892. év földrajzi történelme;
1894. A Balaton-bizottság jelentése 1892-1893. évi működéséről, Elnöki jelentés a Balaton-bizottság 1892. és 1893. évi munkálkodásáról, A Balaton geologiai történetéről és jelenleg geologiai jelenségéről, németül is;
Balatonfüreden a róla elnevezett gimnázium falán tábla hirdeti emlékét.
A Balatonfüredi Lóczy Lajos Gimnázium, Két Tanítási Nyelvű Idegenforgalmi Szakközépiskola és Kollégium előtt áll bronz mellszobra, Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotása.
Sírköve a balatonarácsi református temetőben található.
A Pál-völgyi-barlangLóczy-terem nevű részén is van egy emléktáblája és a barlang egyik – jelenleg már csak a régi barlangtani szakirodalomban olvasható – neve Lóczy-barlang.
Cholnoky Jenő: Lóczy Lajos (teljes bibliográfiával). In: Földrajzi Közlemények 1920
Déry József: Dr. Lóczy Lajos. In: Turisták Lapja, 1920
Koch Antal: A gr. Széchényi Béla keletázsiai expedicziójában Lóczy Lajos által gyűjtött kőzetek ismertetése In: Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1883. (1. évf.) 5. sz. 170-171. oldalak
Milleker Rezső: Lóczy Lajos In: Magyar Földrajzi Évkönyv, 1930
Platz Bonifác: Lóczy Lajos, A Magyar Szent Korona országainak földrajzi, társadalomtudományi, közművelődési és közgazdasági leírása. Budapest. 1918. In: Katholikus szemle, 1918. (32. évf.) 6. sz. 569-571. oldalak
Telegdi-Roth Károly: A geológus Lóczy Lajos In: Földtani Közlöny, 1949. 3. szám
Vendl Aladár: Lóczy Lajos In: MTA Emlékbeszédek, XX/9, Budapest, 1928
Lóczy Lajos emlékezete születésének 150. évfordulóján; összeáll. Nemerkényi Antal, sajtó alá rend. Gazda István; MATI–Magyar Földrajzi Társaság, Bp.–Piliscsaba, 2000 (Magyar tudománytörténeti szemle könyvtára)
Lóczy Lajos emlékkötet. A Lóczy Lajos születésének 150. évfordulójára rendezett akadémiai emlékülés előadásai; szerk. Marosi Sándor; MTA FKK Földrajztudományi Kutatóintézet–MTA Társadalomkutató Központ, Bp., 2002
A Balatonról. Lóczy Lajos emlékére; szerk. Antal Géza, Tóth József, Wilhelm Zoltán; IDResearch Kft.–Publikon–PTE TTK Földtudományi Doktori Iskola, Pécs, 2008
A Balaton kutatása Lóczy Lajos nyomdokán; szerk. Babinszki Edit, Horváth Ferenc; Magyarhoni Földtani Társulat, Bp., 2020
Szépirodalmi mű róla
Antalffy Gyula: A Himalájától a Balatonig (regény, Bp., 1964)