Szontagh Albert királyi tanácsos és dubravai Dubraviczky Juliánna fia. Középiskoláit Eperjesen, Pozsonyban, Budapesten és Szarvason, az egyetemet Budapesten végezte és itt tette le a doktori szigorlatokat is. 1870-79-ben mezőgazdasággal foglalkozott. Az 1880-as években villát építtetett Révfülöpön, ahol a Révfülöpi Fürdő- és Partszépítő Egyesület alapító tagja és évtizedeken át elnöke volt.[5] 1882-től 1886. szeptemberig a budapesti egyetem ásvány-földtani tanszékénél mint első tanársegéd és 1886-tól 1890-ig mint magángeológus és a magyarhoni földtani intézet másodtitkára működött. 1889-ben a földtani intézethez segédgeológusnak, 1892-ben osztálygeológusnak nevezték ki. 1894-ben kapta a bányatanácsosi címet. A földtani intézet sok vándorlás után 1899-ben a Stefánia úton díszes palotát kapott, mint az intézet aligazgatója annak felvirágoztatásában sokat fáradozott. 1905-ben főgeológusnak nevezték ki, 1924-ben ment nyugdíjba az intézet igazgatójaként. Tudományos munkásságának kezdetén elvégezte az Alföld keleti peremének geológiai feltérképezését, ezt követően elsősorban hidrogeológiával foglalkozott. A bakonyi ún. vörösföldben bauxitot ismert fel.
Újságírói munkássága
1876-78-ban az Ellenőr gazdasági tudósítója; azután két évig e lap természettudományi rovatának vezető munkatársa volt; cikke a Vasárnapi Ujságban (1883. Szabó József a budapesti egyetem rektora); 1894-95-ben a Hazánk bányászati és geologiai rovatát vezette. Számos mezőgazdasági, társadalmi és természettudományi hírlapi cikkeken kívül a Földtani Közlönyben és a magyar királyi Földtani Intézet kiadványaiban több geologiai dolgozatot közölt, melyek főképen Bihar, Arad, Szatmár, Szilágy és Zólyom vármegyék geologiai viszonyaira vonatkoznak.
Munkái
Zólyom megye kőzeteinek petrografiai ismertetése. Két kőnyom. táblával. Budapest, 1883-85.
Nagy-Károly és Ákos vidéke (15. zóna XXVII. rovat) és Tasnád-Széplak vidéke (15. z. XXVII. r.) 1: 75,000 földtanilag fölvéve. Magyarázó szöveggel. Budapest, 1893. (Matyasovszky Jakabbal. Németül is. Budapest, 1893.).
Az ásványos források védőterületéről. Budapest, 1893.
A m. kir. földtani intézet és ennek kiállítási tárgyai. Az 1896. ezredéves országos kiállítás alkalmából. Budapest, 1896. (Böck Jánossal).
Mikló-Lazur, Nyárló, Almamező, Harangmező és Magyar-Gyepes biharmegyei községek környékének geologiai viszonyai. Budapest, 1898. (Különny. a földtani intézet 1897. évi jelentéséből).
A m. kir. földtani intézet. Darányi Ignácz földmívelési m. kir. miniszter megbízásából. Fénynyom. képekkel, geol. térképpel és 4 táblázattal. Budapest, 1900. (Böck Jánossal. Németül. Budapest, 1900).
Der Királyerdő im Comitate Bihar. Die letzte Aufnahme von dr. Karl. Hofmann. Budapest, 1901.
A budai várhegyi alagút hidrogeológiai viszonyai. Budapest, 1908.
Hidrogeológiai megfigyelések. Budapest, 1909.
Ásványosvizű forrásokon végzett hidrogeológiai és fizikochemiai megfigyelések eredményei. Budapest, 1914.
Magyarország mesterséges vízellátása. Budapest, 1919.
