A Fekete-tenger és a Kaszpi-tenger között húzódó Kaukázust két különálló hegység alkotja: a Nagy-Kaukázus és az attól 100 km-rel délebbre, azzal párhuzamosan haladó, de nála alacsonyabb és rövidebb Kis-Kaukázus. Utóbbi 600 km hosszú, 120 km széles hegyrendszer. Legmagasabb csúcsa a 3724 méter magas Gamış dağı Azerbajdzsánban.
A Kis-Kaukázus a Fekete-tengernél, Poti és Nyikolajevszk között kezdődik, nyugatról keleti irányba vonul, majd hirtelen délre fordul, és az Alagöz nevű vulkánban (4000 m) végződik. Több ága a Csokh és Felső-Araksz közt a Tauruszhoz fűzi. Egyik ága kelet felé vonul a Kura és az Araksz folyók közt; ez a Bambak-hegység. Legnagyobb magasságát a Gök-csaj közelében éri el, ahol ismét több ágat bocsát ki, amelyek közt a legjelentékenyebb a Karabagh és a Migri.
A Kis-Kaukázus nagyrészt vulkanikus eredetű. Területén található a grúziai Dzsavakheti vulkáni fennsík. A környék vulkáni vonulatai a régió legfiatalabb és kevésbé stabil geológiai alakzatai.
