Az I. dinasztia az ókori egyiptomiak számára a történetiség kezdetét jelentette, hagyományosan innen számították az egyesített ország létrejöttét. Ma már tudjuk, hogy korábban is lehettek olyan uralkodók, akik a folyamvölgy nagyobb részét ellenőrzésük alatt tartották (0. dinasztia) és az egység az I. dinasztia kezdete után sem szilárdult meg (egészen a III. dinasztia koráig), a dinasztiák számozása mégis változatlan maradt.
Az ősi Egyiptom
A Narmer-palettaTemetkezés vesszőfonatos koporsóban az I. dinasztia idejéből (British Museum)Réz- és kovakő eszközök, agyagedények az I. dinasztia idejéből (British Museum)
Az első két dinasztia uralkodásának ideje, a Kr. e. kb. 3000–2600 közötti időszak „archaikus” korként ismeretes, amely megelőzte az Óbirodalom korát. Már ebben a nagyon korai szakaszban is tetten érhetők az ősi egyiptomi civilizáció később állandósult jellegzetességei. A király istenszerű lény, bár „Nagy Ház” jelentésű, „fáraó” megnevezése csak később, az Újbirodalomban terjedt el. A kor nagy népeivel a babilóniakkal, hettitákkal, de a nyugati és keleti népekkel is gyakran harcoltak. A hadifoglyokat megcsonkították, amint az Narmer király festékes lemezén (Narmer-paletta) egyértelműen látható. A király hivatalnokaival és jelvényvivőivel körülvéve, lefejezett ellenségeinek holttestét vizsgálja. Ugyanezen a lemezen a királyt úgy ábrázolták, hogy az ellenség felé sújt dorongjával. Gyakran levágták a foglyok végtagjait és a fülüket, és ezeket átadták a királynak diadaluk jelképeként.
Vallás
Az egyiptomi vallás bonyolult volt, és elsősorban a halál utáni létre összpontosított. Az örömteli túlvilági léthez meg akarták őrizni a testet, ezért változatos mumifikálási eljárásokat dolgoztak ki az uralkodók testének konzerválására. A nagy hatalmú papi és hivatalnokréteg is megjelent a korabeli társadalomban.
Az ország tagoltsága
Már a Kr. e. IV. évezred végétől fejlett társadalmi szervezetű és kiemelkedő esztétikai értékeket létrehozó civilizáció bontakozott ki a Nílus mentén, két jól elkülöníthető területi egységben. Az az északi terület – a Delta – a Nílus torkolatvidékén létrejött Alsó-Egyiptom. Ennek fővárosa Buto volt, a déli Felső-Egyiptomé pedig Nehen (későbbi nevén Hierakónpolisz). Az első dinasztia (2955–2780) tagjait thinitáknak, az általuk meghatározott időszakot thiniszi vagy archaikus kornak nevezzük.
A Nílus szerepe
Az írásbeliség kezdetei is erre az időre tehetők, maga az egyiptomi írott történelem kialakulása egybeesik az egységes állam létrejöttével. A száraz, csapadékszegény klíma miatt az áradás – amikor a Nílus kilépvén medréből termékeny iszapréteggel árasztja el a földeket, ami miatt Hérodotosz a „Nílus ajándékának” nevezi Egyiptomot – jelentette az egyiptomi ember számára az életet, s ezzel együtt a gazdálkodás lehetőségét. Az intenzív öntözéses földművelés és az alluviális (áradmányos, hordalékos) talaj adottságai tették szükségessé és elkerülhetetlenné a munka megszervezését, a központi irányítást, a két országrész lakóinak területi összefogását, a csatornahálózat rendszeres és tervszerű karbantartását.
Államrend
A dualista államrend jut kifejezésre a paletták (a predinasztikus kor tárgyi dokumentumai) művészi ábrázolásain az ország két felének megjelenítésével. Az állam élén álló fáraó személye egyesítette a politikai és vallási hatalmat, mint az állam egységének szimbóluma, testet öltött istenség volt. Hatalmának alapja az erőszakszervezet és a hozzá kapcsolódó hivatali apparátus. A sajátosan ókori keleti államformát despotizmusnak nevezzük.
Temetkezésük
A thiniszi vagy archaikus korban, az I. (2955–2780) és II. dinasztia (2780–2635) idején készültek azok a gigantikus méreteket öltött építészeti alkotások, melynek első megjelenési formái a masztabák (felfelé lépcsőzetesen keskenyedő téglalap alakú kő- vagy téglaépítmények, sírhelyek), illetve a piramisok. A fáraók ekkoriban egyszerre két helyre temetkeztek: Abüdoszba (Abydosz), ahol kenotáfiumot, jelképes síremléket emeltek nekik, valamint Memphiszben, ahol örök nyugalomra helyezték a testet.
Uralkodók
Egyiptológusok vitatják, hogy ki volt az I. dinasztia alapítója.[1] A történelmi hagyomány ezt Meni (görögül Ménész) nevéhez köti, aki eszerint egyesítette Egyiptomot és megalapította Memphiszt, az új fővárost. A hagyomány úgy tartja, hogy Meni vízilóvadászat közben halt meg. Meniról azonban alig maradt fenn feljegyzés, főként a XIX. dinasztiából származó torinói és abüdoszi királylistákról ismert. A modern egyiptológia ezért úgy gondolja, hogy Meni egy másik uralkodó neve lehetett, régészek többsége szerint vagy Narmer, vagy Hór-Aha. Ezen feltételezések alapján Narmer vagy Hór-Aha volt Egyiptom egyesítője és így az I. dinasztia alapítója.[2][1]
Ménész (Aha-Meni) fiát Tetinek vagy Dzsernek hívták. Teti kezdte meg a memphiszi palota építését. Dzset emelte a Kó-komei piramisokat a mostani Szakkara mellett. Az I. dinasztia utolsó évei alatt borzasztó döghalál vagy belső zűrzavar pusztította a birodalmat, mint erről az egykorú sírokban talált égésnyomok tanúskodnak. Ennek következtében felbomlott minden törvényes rend, nagy bűntetteket követtek el, lázadások törtek ki, melyek gyorsan megbuktatták az első dinasztiát.
↑Günter Dreyer: Wer war Menes?. In The Archaeology and Art of Ancient Egypt: Essays in Honor of David B. O'Connor. (németül) Szerk. Zahi Hawass és Janet Richards. Kairó: Conseil suprême des Antiquités égyptiennes. 2007. 224. o. = Annales du Service des Antiquités de l'Égypte, 36. ISBN 978-9774372414
↑Jürgen von Beckerath: Chronologie des Pharaonischen Agypten: Die Zeitbestimmung der ägyptischen Geschichte von der Vorzeit bis 332 v. Chr. (németül) Mainz: Verlag Philipp von Zabern. 1997. = Münchner Ägyptologische Studien, 46. ISBN 3805323107
Források
↑Dreyer 2007: Günter Dreyer: Wer war Menes?. In The Archaeology and Art of Ancient Egypt: Essays in Honor of David B. O'Connor. (németül) Szerk. Zahi Hawass és Janet Richards. Kairó: Conseil suprême des Antiquités égyptiennes. 2007. 221–230. o. = Annales du Service des Antiquités de l'Égypte, 36. ISBN 978-9774372414
↑Heagy 2014: Thomas C. Heagy: Who was Menes? (angolul) Archéo-Nil, 24. sz. (2014. január) 59–92. o. archISSN 1161-0492 Hozzáférés: 2020. április 27.
A Tudás Fája. Marshall Cavendish, Magyarország, 2005-2007
Lévai Anikó – Potó István: Egyiptomi fáraók titokzatos élete. Vagabund Kiadó, 2005
Mahler Ede: Ókori Egyiptom, Black &White Kiadó, 2006, Reprint Kiadás
.jpg)
