II. dinasztia

Két finoman megmunkált nagy kőedény, csöves fogantyúval, királyi temetkezésekből az I. vagy a II. dinasztia idejéből

Az ókori egyiptomi II. dinasztia az egyiptomi történelem thiniszi korának két uralkodódinasztiája közül a második, amely körülbelül 150–200 évig uralta az országot az i. e. 29–26. század körül.^[1] A II. dinasztia az egyiptomi történelem egyik leghomályosabb időszaka, egyiptológusok róla rendkivül keveset tudnak. Ebből a korból ugyanis még kevesebb régészeti lelet került elő, mint az ezt megelőző I. dinasztia idejéről. Ennek ellenére feltételezhető, hogy a II. dinasztia során Egyiptom fontos társadalmi, gazdasági és politikai változásokon esett át, amire egyiptológusok szerint az I. és III. dinasztiák közötti jelentős különbségek utalnak.^[2]

Történet

Az első két dinasztia uralkodásának ideje, az i. e. kb. 3000–2600 közötti időszak „archaikus” korként ismeretes, amely megelőzte az Óbirodalom korát. Már ebben a nagyon korai szakaszban is tetten érhetők az ősi egyiptomi civilizáció állandósult jellegzetességei. A király istenszerű lény, bár „Nagy Ház” jelentésű, családias „fáraó” megnevezése csak később, az Újbirodalomban terjedt el. Az egyiptomi vallás bonyolult volt, és elsősorban a halál utáni létre összpontosított. Az örömteli túlvilági léthez meg akarták őrizni a testet, ezért változatos mumifikálási eljárásokat dolgoztak ki az uralkodók testének konzerválására. A nagyhatalmú papi és hivatalnokréteg is megjelent a korabeli társadalomban.

A második dinasztia (i. e. 2780–2635) is Thiniszből származott, s ma még ismeretlen kapcsolatban állott Hór-Aha családjával. Tagjai Hotepszehemui, Nebré, Ninetjer, akikről nevükön kívül más nem maradt fenn. Manethón csak annyit említ, hogy alattuk nagy szerencsétlenség történt: Bubasztisz mellett örvény támadott és sok embert elnyelt. Ugyanakkor Neferkherésznél azt írja, hogy a Nílusban napokig méz folyt, ami jólétre utal.

A második dinasztia utolsó királyával Meni egyenes ága valószínűleg megszakadt. Öt és fél évszázadra terjedő uralkodása alatt sem dicsőségnek, sem a nehézségeknek nem voltak híjával. Meni a Nílus völgy összes törzsét egyesítette fennhatósága alatt; de egy néppé tömörülésük nem lehetett egyetlen uralkodó munkája. A nomoszok fejedelmei, akik egy idő után független, öröklési joggal felruházott tisztviselő-helytartókká lettek, nehezen tudtak kibékülni már-már hűbéri alárendeltségükkel, s a kegyetlen, avagy épp gyenge uralkodók alatt minden alkalmat megragadtak a lázadásra. Nagyon valószínű, hogy némelyek nemcsak saját függetlenségüket vívták ki, hanem mellék-dinasztiát alapítottak. Vetélkedtek a főhatalomért az uralkodó családjával, olykor rövid ideig tartó tehetetlenségre kényszerítve azt. A fáraók némely névjegyzékében előforduló nem említett királynevek nagy része valószínűleg e törvénytelen dinasztiákba sorolható. Aha-Ménész utódai teljesen megtörték ezen ellenállásokat, s az egész országgal elismertették főhatalmukat. Az engedelmességre kényszerített nomarkhészokból lettek a fáraók udvari főméltóságai, valamint a király első tisztviselői.

A dinasztia családi kapcsolatai teljesen ismeretlenek, hiszen legtöbbjüknek csak a neve maradt fenn valamelyik királylistán, míg a korabeli feliratokon szereplő uralkodónevek és Hór-nevek nem azonosíthatók ezekkel. Nagy a bizonytalanság, hogy az ismert uralkodónevek, Hór-nevek és születési nevek közül ki kivel lehet azonos. Talán az egyetlen konkrétum e dinasztia belpolitikai életéből, hogy Ninetjer felosztotta örökösei között országát. Már a felosztás okát is homály fedi, egyesek szerint az egyesített ország közigazgatása túl bonyolulttá vált, ezért volt rá szükség. Mások gazdasági okokkal magyarázzák. Azt sem lehet tudni, hogy Ninetjer utódai a gyermekei, kijelölt örökösök vagy trónbitorlók voltak-e. Másodlagos utalásokból lehet következtetni arra is, hogy a névről ismert királyok közül ki lehetett Alsó- és ki Felső-Egyiptom uralkodója.

A dinasztia talán igen rövid időszakot ölel fel, hiszen Ninetjer egyik fiának neve Haszehem. Ha ez a fiú azonos az uralkodó Haszehemmel, akkor alig négy generáció. Haszehem a még kettéosztott Egyiptom egy részének, feltehetően Felső-Egyiptomnak uralkodója volt. Egyszer csak feltűnik egy Haszehemui név, aki már az egyesített ország kettős koronáját viselte, és nem tudni, azonos-e Haszehemmel. Valószínűleg Haszehemuival ér véget a II. dinasztia.

A III. dinasztia uralkodóival való kapcsolatuk is ismeretlen. Dzsószer halotti komplexumában (Dzsószer-piramis) és környékén rengeteg II. dinasztiabeli feliratos tárgy maradt fenn. Feltehető, hogy Dzsószer nem csak valamely elődje síremlékét sajátította ki, de halotti körzetének építése közben több II. dinasztiabeli sír felépítményét is elbontották. A Haszehemui és Dzsószer közötti kapcsolat több, egymást kizáró feltevést enged meg a dinasztiaváltásról. Dzsószer északra költözött, míg a korábbi uralkodók Felső-Egyiptomban tartották székhelyüket. A II. dinasztiára jellemző, hogy az alsó-egyiptomi nemesség síremlékei nagyobbak és gazdagabbak, mint az uralkodóké, több előkelő hivatalnok sírját vélték régebben királysírnak. Ma már tudjuk, hogy a II. dinasztia legtöbb királyának legfeljebb kenotáfiuma állt Alsó-Egyiptomban, kivéve a megosztottság idejét. Dzsószer lehetett Haszehemui fia, aki politikai és/vagy gazdasági okokból költözött északra. Lehetett trónbitorló felső-egyiptomi, akinek semmi köze nincs a dinasztiához. Lehetett gazdag alsó-egyiptomi hivatalnok is, aki fellázadt Felső-Egyiptom ellen, illetve a II. dinasztia kihalásával a kezébe ragadta a hatalmat.

Főváros

Egyiptom fővárosa az II. dinasztia idején valószínűleg Thinisz (vagy Thisz) vagy Memphisz volt.^[2][3] Az i. e. 4. századi egyiptomi pap Manethón szerint az II. dinasztia uralkodói és elődeik thiniszból származtak és innen irányították az országot. Ennek bizonyítéka az lehet, hogy a II. dinasztia kései királyai Abüdoszban, a thiniszi régió királyi temetőjében voltak eltemetve. Több egyiptológus azonban ma azt vallja, hogy az ország fővárosa ebben a korban Memphisz volt, és Manethó Thinisz és a II. dinasztia közötti asszociácója csak annyit jelent, hogy a kor királyi ebből a régióból származtak.^[4] Memphiszt a hagyomány szerint az I. dinasztiabeli Narmer, az ország egyesítője alapította, hogy az egyesített Alsó- és Felső-Egyiptom határán az új város az új állam központja legyen.^[2][3] Ezen egyiptológusok szerint a kor királyai azért temetkeztek a thiniszi régióban, mert őseik innek kiindulva hódították meg egész Egyiptomot.^[2] Annyi biztos, hogy a II. dinasztiát követő III. dinasztia elejére az ország megkérdőjelezhetetlen központja Memphisz lett.^[2][5]

Uralkodók listája

Hórusz-név	Nebti-név	Ré fia	Manethónnál[6]	Uralkodás ideje Hornung szerint, i. e.[7]	Uralkodás ideje von Beckerath szerint, i. e.[1]
Hotepszehemui	Bedzsau, Bedzsatau, Netjerbau vagy Bauhotep	Hotep	Boéthosz	2730 körül	2853/2803-2825/2775
Nebré	Kakau		Kekhusz	2700 körül	2825/2775-2710/2760
Ninetjer	Ninetjer	Banetjer vagy Netjerru	Binóthrisz	2700-2660	2810/2760-2767/2717
		Nubnofer
	Uneg
	Uneg?	Uadzsnesz vagy Uadzslasz	Utlasz vagy Tlasz		2767/2717-2760/2710
Széth-Peribszen	Peribszen	Peribszen		2660-2650
Szekhemib	Szekhemib-Perenmaat	Szekhemib	Szeszókhrisz?	2650 körül
		Szenedzs	Szethenész	2610 körül	2760/2710-2749/2699
		I. Noferkaré, Noferka vagy Aaka	Neferkherész vagy Khairész		2749/2699-2744/2694
		Noferkaszokar	Szeszókhrisz?		2744/2694-2736/2686
		I. Hudzsefa	Szeszókhrisz?		2736/2686-2734/2684
	Haszehemui	Haszehem
Haszehemui	Hotepnetjerimef vagy Nubhetszen		Khenerész	2610-2593	2734/2684-2707/2657

Kapcsolódó szócikkek

• I. dinasztia
• III. dinasztia
• Thiniszi kor
• Fáraók listája
• Ide tartozó uralkodók
  • Hotepszehemui
  • Nebré
  • Ninetjer
  • Uneg
  • Uadzsnesz
  • Szenedzs
  • Nubnofer
  • Peribszen
  • Sza
  • Szekhemib-Perenmaat
  • Haszehem
  • Haszehemui
  • Szanaht
  • I. Noferkaré
  • Noferkaszokar
  • I. Hudzsefa
  • II. Hudzsefa

Jegyzetek

1. Jürgen von Beckerath: Chronologie des Pharaonischen Ägypten: Die Zeitbestimmung der ägyptischen Geschichte von der Vorzeit bis 332 v. Chr. (németül) Mainz: Verlag Philipp von Zabern. 1997. 187. o. = Münchner Ägyptologische Studien, 46. ISBN 3805323107  
2. Kathryn A. Bard: Chapter 4 — The Emergence of the Egyptian State. In Ian Shaw (szerk.): The Oxford History of Ancient Egypt. (angolul) Oxford: Oxford University Press. 2002. 85. o. = Oxford Histories, ISBN 978-0-19-280293-4  
3. Toby A. H. Wilkinson: Early Dynastic Egypt. (angolul) E-kiadás. London; New York: Routledge. 1999. ISBN 0203024389  
4. I. E. S. Edwards: The Early Dynastic Period in Egypt. In I. E. S. Edwards: Early History of the Middle East. (angolul) Szerk. I. E. S. Edwards, C. J. Gadd és N. G. L. Hammond. Cambridge: Cambridge University Press. 1971. 16–17. o. = The Cambridge Ancient History, 1. kötet 2. rész. ISBN 9780521077910  
5. Simson Najovits: Egypt, Trunk of the Tree: Vol. I: Contexts. (angolul) New York: Algora Publishing. 2003. 171. o. ISBN 0875862217  
6. Günter Dreyer: Wer war Menes?. In The Archaeology and Art of Ancient Egypt: Essays in Honor of David B. O'Connor. (németül) Szerk. Zahi Hawass és Janet Richards. Kairó: Conseil suprême des Antiquités égyptiennes. 2007. 224. o. = Annales du Service des Antiquités de l'Égypte, 36. ISBN 978-9774372414  
7. Ancient Egyptian Chronology. (angolul) Szerk. Erik Hornung–Rolf Krauss–David A. Warburton. 1. kiadás. Leiden; Boston: Brill. 2006. 490. o. = Handbook of Oriental Studies Section One: The Near and Middle East, 83. ISBN 978-90-04-11385-5  

Irodalom

• A Tudás Fája. Marshall Cavendish, Magyarország, 2005–2007
• Lévai Anikó - Potó István: Egyiptomi fáraók titokzatos élete. Vagabund Kiadó, 2005