Ágnes (1190–1214) Boleszláv (1191–1206) II. Henrik lengyel fejedelem (1196–1241) Konrád (1198–1213) Zsófia (1200–1214?) Gertrúd (1200–1268) 1 fiú (Ulászló?) (1208?–1214/1217)
1201-ben Henrik örökölte apja, Magas Boleszláv trónját, akit Barbarossa Frigyesnémet-római császár segített a Sziléziai Fejedelemség trónjára 1163-ban. 1205-ben kötött megállapodás szerint Hosszúlábú Ulászlónagy-lengyelországi fejedelemnek átengedte LubusztKaliszért cserébe. Amikor 1210-ben Konrád, Lausitz uralkodója elfoglalta Lubuszt, Henrik közbelépett és visszafoglalta a területet. 1230-ban újraegyesítette uralma alá egész Sziléziát, miután bekebelezte Opolét.
1217-ben a poznańi és lubuszi püspök közvetítésével egyezményt írt alá Hosszúlábú Ulászlóval, melyet 1218. május 9-én pápai bulla is megerősített. Ennek értelmében Henrik visszaadta Lubuszt és lemondott Kaliszról és más földekről, melyek Odon fia Ulászló birtoka volt. Viszonzásképpen Henrik lett a gyermektelen nagy-lengyelországi fejedelem örököse.
1222-1223 között részt vett a poroszok elleni keresztes hadjáratban. 1225-ben megkísérelte elfoglalni Krakkót, de fel kellett hagynia az ostrommal néhány nap múlva.
1227. november 23-án a Piast hercegek gąsawai gyűlése alatt súlyosan megsérült, amikor Odon fia Ulászló és II. Świętopełk pomerániai fejedelem orvul megtámadta, míg Fehér Leszek a merényletben meg is halt. Ez az esemény a lengyel trón megszerzésére irányuló küzdelem kezdetét jelentette, melynek során Henrik III. Ulászlót támogatta, aki végül is elérte célját. Amikor 1228 nyarán Mazóviai Konrád megtámadta Kis-Lengyelországot, Henrik fia, Jámbor Henrik a támadást visszaverte. A következő évben azonban Konrád sikeresebb volt, olyannyira, hogy I. Henriket fogságba is ejtette. Csak úgy kapta vissza szabadságát, hogy megígérte, lemond Krakkóról. Később a pápa felmentette ígérete alól, melyet nyomás alatt tett.
Henrik 1232-ben Krakkó fejedelme lett, feltételezhetően a Sandomierzi Fejedelemség felett is ellenőrzést gyakorolt Szemérmes Boleszláv nevelőjeként.
1231 tavaszán Henrik támadást indított Odon fia László ellen, aki Nagy-Lengyelországra jelentett be igényt. Az invázió sikertelenségbe fulladt. Több sikerrel járt három évvel később, amikor elfoglalta a Warta folyóig Nagy-Lengyelországot. 1234-ben fia, Henrik nyerte el a nagy-lengyelországi trónt.