Szülővárosának csapatában, az SA Bordelaisban játszott, majd a Targon Romagneban futballozott, kevés sikert mondhat magának, pedig közel két évtizedig űzte a labdát.
Nemzeti játékvezetés
1928-ban, viszonylag későn vizsgázott. 1932-ben lett az I. Liga játékvezetője. A nemzeti játékvezetéstől 1945-ben vonult vissza. Játékvezetői hitvallása: A játékvezetéshez óriási szerencse szükséges.[forrás?]
Nemzeti játékvezetői pályafutásának eredményességét bizonyítja, hogy közel egy évtizeden keresztül kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott. Szakmai munkájának elismeréseként több alkalommal megbízták a döntő koordinálásával. Az 1936-os összecsapás volt az utolsó kupadöntő a profi bajnokság bevezetése előtt. Két nappal a második világháború befejeztése előtt, búcsúmérkőzésként vezethette a 3. nemzeti kupadöntőt.
A Francia labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1938-tól tartotta nyilván bírói keretében.A FIFA JB központi nyelvei közül a franciát beszéli. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának partbíróként segített. A francia nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 22. helyet foglalja el 3 találkozó szolgálatával. A nemzetközi játékvezetéstől 1945-ben vonult vissza. Válogatott mérkőzéseinek száma: 9.
A világbajnoki döntőhöz vezető úton Franciaországba a III., az 1938-as labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB bíróként alkalmazta. A megismételt világbajnoki negyeddöntőt, a Brazília–Csehszlovákia (2:1) találkozót igen jól vezette. A FIFA JB elvárásának megfelelően, ha nem vezetett, akkor valamelyik működő társának segített partbíróként. Egy csoportmérkőzésen volt a játékvezető partbírója. A döntő találkozó vezetésére John Langenus jelölték. Az olaszok megóvták a küldést - akkor, még volt lehetősége mindegyik csapatnak a játékvezetői küldés ellen tiltakozni. Az olaszok már akkor nagy sportdiplomáciai erővel bírtak. Egy másik íratlan szabályra hivatkoztak, hogy: mivel a hazai csapat nem jutott döntőbe, így a rendező ország jelen lévő legjobb játékvezetője legyen a döntőbíró. Így történt, hogy Capdeville kaphatta a döntő vezetését. A világbajnokságot követően a magyar csapat vezetői pártossággal vádolták, pedig a Nemzeti Sport kritikája szerint pártatlanul, jó szemmel vezette a játékot. Nem rajta múlott a vereség. A harmadik világbajnokság döntőjét 3. európaiként, első franciaként vezethette. Világbajnokságon vezetett mérkőzéseinek száma: 2 + 1 (partbíró).
_et_Sarosi_(D.),_%C3%A0_Colombes.jpg)
.svg){kind=small}
