Füzes (település)

Hasonló cikkcímek és megnevezések: Füzes (egyértelműsítő lap).

Füzes (Stupini)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Szilágy
Község	Hidalmás
Rang	falu
Községközpont	Hidalmás
Irányítószám	457182
SIRUTA-kód	141517
Népesség
Népesség	146 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	-
Földrajzi adatok
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 04′ 24″, k. h. 23° 22′ 55″47.073463, 23.382055Koordináták: é. sz. 47° 04′ 24″, k. h. 23° 22′ 55″47.073463, 23.382055
Sablon Wikidata Segítség

Füzes település Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése

Csákigorbótól délre, Füzesszentpéter és Vajdaháza között fekvő település.

Története

Füzes nevét 1341-ben említették először az oklevelek Fizes, Fyzes neveken mint Valkó várához tartozó települést.

1481-ben Losonczi Bánffy András és Mihály birtoka volt.

1508-ban Báthory István, 1519-ben Borzási György volt Füzes birtokosa.

1570-ben leánynegyede Károlyi Lászlót, Bánffy István Zsófia nevű leányának unokáját illette.

1648-ban Rákóczi-birtok volt.

Az 1808-ban végzett összeíráskor gróf Petki, gróf Bánffy, báró Bánffy, Cserei, Vay, Máda, Mágya, Kaba, Keresi és más nemesi családok birtoka volt.

1847-ben 458 görögkatolikus lakosa volt, 1890-ben 600 lakosából 1 magyar, 13 német, 586 román volt, melyből görögkatolikus 586, izraelita 14 volt. A házak száma ekkor 132 volt.

1910-ben 1180 lakost számoltak itt össze, ebből 9 magyar, 1143 román volt, melyből 1170 görögkatolikus volt.

Füzes a trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Csákigorbói járásához tartozott.

Nevezetességek

Görögkatolikus fatemploma 1600-ban épült. A templom különlegessége, hogy az Alsóbánihoz hasonlóan, kívül is faliképei vannak.

A templom freskói: Az épület külső nyugati oldalán balról: Izsák, Ábrahám és Jákob patriarchák. Középen: Jézus trónol, tőle jobbra egy angyal, kezében mérleggel. A jó cselekedeteket és a bűnösöket mérlegeli, s a pokolra küldi a rosszakat. Az elkárhozottakra váró ördögöket kecskefejjel, bakszakállal ábrázolták; kezeiken, lábaikon állati karmok, testük hosszú, bojtos farkú.

A templom déli oldalán Keresztelő Szent János fekvő alakja látható, amint int Szaloménak, Herodes, Herodias leányának ölében tálcán nyugszik a feje, mellette van a hóhér pallossal. E képtől jobbra Illést látjuk a két szárnyas ló vonta szekerével.

S templom bejáratánál a négyszögletű kereten a három kötélforma díszítés tűnik szembe.

Az épület előcsarnokában: a női osztályban az öt okos és az öt esztelen szűz alakja van a falra festve, kezükben lámpást tartanak. E csoporttól jobbra a hajóban Jézus és tanítványai láthatók, amikor Jézus lecsendesíti a háborgó tengert. A falak többi részén is szentek, patriarchák festett alakjai, az alacsony vízszintes mennyezeten harsonát fúvó angyalok.

A férfi osztályban ugyanúgy, mint az Alsóbáni templomban, a keresztúti jelenetek, és az iconasztázzal (képfallal) szemben Ádám és Éva a tiltott fával, a sanetuariumban Krisztus, az apostolok, az apostolok, szentek és próféták képei láthatók.

A faliképeket 1825-ben festették újra.

Az egyházközség anyakönyvét 1828-tól vezetik.

Források

• Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.  

Jegyzetek