Somlyógyőrtelek (románul: Giurtelecu Șimleului, németül: Wüst Görgen) település Romániában, Szilágy megyében.
Fekvése
Szilágysomlyótól északra, Szilágylompért és Somlyócsehi között fekvő település.
Története
Somlyógyőrtelek (Somlyó-Győrtelek) nevét már 1351 előtt említették az oklevelek Gyurgteluke néven. A település ekkor Medgyesi Simon birtoka volt, aki leánynegyed fejében adta nővérének Báthori Lászlónénak, Pók Annának.
1352-ben leánynegyed fejében Báthori Bereckné Medgyesi Annát is beiktatták Gyurgteluke (Győrtelek) birtokába.
1356-ban a váradi káptalan oklevele szerint a Meggyesiek megosztoztak Győrtelek birtokán.
1429-ben Csaholyi Lászlót és Csaholyi Jánost Zsigmond király megerősítette itteni birtokában.
1435-ben a somlyói vár tartozékai közé számító Győrtelekért per folyt Bélteki Drágfi János, Báthori Miklós fia István és Báthori János fia János között. A hosszan tartó pert 1519-ben még II. Lajos király is átírta.
1641-ben Szaniszlófi Báthori Kata rendelkezése szerint győrteleki birtokos Lónyai Zsigmond, Bodoginé Lónyai Kata, Becski Lászlóné Lónyai Zsuzsánna fia szántói Becski György és leánya briberi Melith Györgyné Zsuzsánna.
1741-ben a Bánfiak tulajdonában lévő somlyói várhoz tartozó Győrteleket Somlyó városa önkényesen elvette, s birtokában tartotta, s ezért a Bánfiak bizonyító oklevelet adtak be a város ellen.
1890-ben 1059 lakosa volt, melyből 54 magyar, 996 oláh , 9 egyéb nemzetiségű volt.
A trianoni békeszerződésig Szilágy vármegye szilágysomlyói járásához tartozott.
Népesség
Somlyógyőrtelek lakossága évenként
|
Év
|
Lakossága
|
2002
|
1055
|
1992
|
1149
|
1920
|
1395
|
1910
|
1322
|
1900
|
1216
|
1890
|
1059
|
1880
|
996
|
1869
|
1190
|
1847
|
684
|
1750
|
231
|
1720
|
90
|
1715
|
72
|
Nevezetességek
- Görögkatolikus kőtemploma 1819-ben épült. Az egyház anyakönyvét 1821-től vezetik.
Hivatkozások
Források
- Magyar Statisztikai Közlemények. Új sorozat. Budapest. 1902-1909.
- Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája III.: Szilágy vármegye községeinek története (A-K). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 477–483. o. Online elérés
- Zentai László és Kósa Pál: A történelmi Magyarország atlasza és adattára 1914. Pécs: Talma. 2003. ISBN 9638568348.
Külső hivatkozások