Az albai emeletet (melynek neve a franciaAube folyó nevéből származik) elsőként Alcide d'Orbigny definiálta 1842-ben. Az albai alapját a rétegtani oszlop azon helyeként definiálták, ahol a Praediscosphaera columnatakokkolitofóra faj elsőként feltűnik. Az albai emelet referencia profilját (GSSP) 2009-ig még nem határozták meg. Az albai emelet tetejét (a felső kréta sorozat cenomani emeletének alapját) azon helyként definiálták, ahol a Rotalipora globotruncanoidesforaminifera faj elsőként feltűnik a rétegtani oszlopban.[2]
Az albait néha kora, közép és késő alkorszakokra vagy alemeletekre osztják fel. Nyugat-Európában, főként az Egyesült Királyságban a két alemeletre (a vraconiaira és gaultira) való felosztást gyakrabban használják.
Közepes méretű, körülbelül 5,2 méter hosszú nodosaurida, amely egyedi, a testhossz felét elérő hosszú farokkal rendelkezett. Nyakát és hátát kiterjedt csontos testpáncél védte, amihez jellegzetes nagyméretű tüskék tartoztak.
Egy körülbelül 4 méteresre becsült hosszúságú nodosaurida. A szokásos lekerekített és sokszögű bőrcsontlemezek mellett a vállain és a farkán csontos tüskéket viselt.
Körülbelül fekete rigó nagyságú, külsőre a sirályra emlékeztető madár, amely egy ichthyosaurus gyomrában talált maradvány alapján tengeri életmódot folytatott.
Egy nagyjából 30–33 centiméter hosszú madár, amely általánosságban és egyes szokatlan tulajdonságait tekintve az oviraptorosaurusokra, például a Caudipteryxre emlékeztet.
4,5–6 méter hosszú ragadozó hal. Legalább egy tucatnyi példány alapján ismert, melyek közül az egyik az éppen lenyelt zsákmányával együtt őrződött meg.
Nagy szemű, hosszú, ostorszerű farokkal rendelkező hal, melynek számos faja vált ismertté. A hátán levő tüske valószínűleg a ragadozók elleni védekezésre szolgált, és lehet, hogy mérget tartalmazott.
Körülbelül 2–3 méter hosszúságú, két lábon járó ornithopoda. Nagy méretű szemei és optikai lebenye alapján feltételezhető, hogy a négy hónapig tartó sötét sarkvidéki tél során is aktív maradt.
7-9 méter hosszú, 2,4 méteres csípőmagasságú, megközelítőleg 1-4 tonna tömegű iguanodontia. Az iguanodontiáktól és leszármazottaiktól, a hadrosauridáktól való eltérések alapján elképzelhető, hogy egy olyan ornithopoda fejlődési vonalat képvisel, amely még a Tenontosaurus megjelenése előtt különvált.
Egy körülbelül 5–6 méter hosszúságú korai hadrosauroidea iguanodontia. Keskeny pofával, meghosszabbodott állkapoccsal és két sor lapos pofafoggal rendelkezett. Lehetséges, hogy ez az állat a kacsacsőrű dinoszauruszok egyik őse.
Kezdetleges, 6,5 méter hosszúságú iguanodontia. A Deinonychusfogai és számos csontja a Tenontosaurus tilletti példányaival együtt kerültek elő, ami arra utal, hogy Deinonychusvadászként vagy dögevőként ebből az állatból táplálkozott.
Cambridge Greensand, Egyesült Királyság, Észak-Amerika, Dél-Amerika
Állkapocstöredékek alapján ismert pterosaurus. Három faja közül az egyik a Coloborhynchusra hasonlít, de valamivel kisebb annál, bár lehetséges, hogy az egyetlen felfedezett példány nem volt kifejlett.
Feltehetően a ctenochasmatidák közé tartozó 4 méteres szárnyfesztávolságú pterosaurus. Csomós felső állcsontja és fogazata alapján valószínűleg halevő volt.
2,5 méteres szárnyfesztávolságú ctenochasmatida. Különleges jellemzője a meghosszabbodott, 29 centiméteres koponya, melynek alsó fogsora ezernyi sörteszerű fogat tartalmazott, melyek valószínűleg a rákok, planktonok és algák vízből történő kiszűrését tették lehetővé.
Nagyméretű, a becslések alapján 2,9–5,7, illetve 6 méteres szárnyfesztávolságú, feltehetően a vitorlázórepülésre alkalmazkodott pterosaurus, melynek rendszertani hovatartozása, fajai többségének érvényességével együtt vitatott.
Feltehetően halakkal, vagy esetleg gyümölcsökkel táplálkozott. Hosszú lekerekített fejdísszel ellátott, legnagyobb faja esetében a 130 centiméteres hosszúságot is elérő koponyája alapján a maximális szárnyfesztávolsága 5,5 méter lehetett.
Az Argentinosaurus közeli rokonságába tartozik, de annál jóval kisebb méretet ért el. A második világháború alatt valamennyi ismert fosszíliája megsemmisült.
Töredékes fosszíliája miatt nehezen besorolható, a hátán egyedi, függőlegesen álló lemezekből vagy tüskékből álló páncélt viselő, 15 méteresre becsült hosszúságú sauropoda, amely részben a diplodocoideákra, részben pedig a titanosaurusokra emlékeztet.
Az észak-amerikai kontinens utolsó óriás méretű sauropoda dinoszauruszaként ismert. A legmagasabb ismert dinoszaurusz, valószínűleg képes volt a fejét 17 méter magasra felemelni.
Az egyik legnagyobb theropoda volt, elérte a 11,5 méteres hosszúságot, a tömegét pedig körülbelül 5473,96–7250 kilogrammra becsülték. Leginkább a csigolyáin elhelyezkedő hosszú csigolyanyúlványokról ismert, melyek nagy valószínűséggel egy, az állat nyaka, háta és csípője felett elhelyezkedő izomredőt tartottak.
A Therizinosauroidea öregcsalád legkorábbi ismert tagja. Már rendelkezett későbbi rokonai jellegzetességeivel, a hosszú nyakkal, a rövid farokkal és a mellső végtagokon levő hosszú karmokkal.
A Tyrannosaurus, a Giganotosaurus és a Spinosaurus méretét megközelítő vagy valamivel meghaladó, körülbelül 12–13,3 méteres állat volt, melynek tömegét különböző szerzők 6,2–15,1 tonnára becsülték.
A hátsó lábai második ujján szokatlanul nagy méretű sarló alakú karommal rendelkező dromaeosaurida. John OstromDeinonychusról írt tanulmánya forradalmasította a tudósok dinoszauruszokkal kapcsolatos gondolkodásmódját, elindítva a „Dinoszaurusz reneszánszt”.
A Spinosaurus egyedi tüskéi, a csigolyák hosszú nyúlványai, 1,65 méter hosszúra nőttek és valószínűleg bőr kapcsolódott hozzájuk, ami egy vitorlaszerű szerkezetet alkotott, egyes szerzők szerint azonban izmokkal voltak borítva, amik egy púpot vagy tarajt alkottak. Becslés alapján 15 méter hosszú lehetett.
Két, az ornithomimosaurusokéhoz hasonló lábcsont alapján ismert, feltehetően könnyű felépítésű theropoda, amely a csont hisztológiai vizsgálat alapján a Leaellynasaurától eltérően a téli hónapokat hibernált állapotban töltötte.
Az alábbi lista az elsőként az alsó albai alemeleten megtalálható ammoniteszeket tartalmazza. Ezek a nemek fennmaradhattak a késő albai alemeletig vagy a későbbi geológiai emeletekig. A lista nem tartalmazza az egyes nemek élettartamát.
Az alábbi lista az elsőként a középső albai alemeleten megtalálható ammoniteszeket tartalmazza. Ezek a nemek fennmaradhattak a késő albai alemeletig vagy a későbbi geológiai emeletekig. A lista nem tartalmazza az egyes nemek élettartamát.
Az alábbi lista az elsőként a felső albai alemeleten megtalálható ammoniteszeket tartalmazza. Ezek a nemek fennmaradhattak a késő albai alemeletig vagy a későbbi geológiai emeletekig. A lista nem tartalmazza az egyes nemek élettartamát.
↑A részletes geológiai időskáláért lásd: Gradstein, F.M., Ogg, J.G. & Smith, A.G.. A Geologic Time Scale 2004. Cambridge University Press (2004)
↑a cenomani GSSP-jének leírásáért lásd: Kennedy, W.J., Gale, A.S.; Lees, J.A. & Caron, M.. The Global Boundary Stratotype Section and Point (GSSP) for the base of the Cenomanian Stage, Mont Risou, Hautes-Alpes, France Episodes 27, 21–32. o. (2004)
↑Ankylosauridae. [2010. június 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. február 10.)
↑Vickaryous, M.K., Maryańska, T., Weishampel, D.B..szerk.: Weishampel, D. B., Dodson, P., and Osmólska, H.: Chapter Seventeen: Ankylosauria, The Dinosauria, 2nd edition, University of California Press, 364. o. (2004)
Ez a szócikk részben vagy egészben az Albian című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
d'Orbigny, A.C.V.M.. Paléontologie française: Terrains crétacés, vol. ii.. o. (1842)
