A Szász–Coburg–Gotha Hercegség (németül: Herzogtum Sachsen-Coburg-Gotha) német államalakulat volt a mai Bajorország és Türingia területén. Az állam két szász hercegség perszonálunióban történő egyesüléseként jött létre 1826-ban, majd a német egység megvalósulása után a Német Birodalom tagállama lett. Az államalkotó hercegségek megőrizték önállóságukat és függetlenségüket, olyannyira, hogy az 1918-as forradalmat követően ismét elkülönültek, később beolvadtak a bajor, illetve a türingiai tartományokba.
Fekvése, határai
Szász–Coburg–Gotha a mai Németország középső részén, Türingia és Bajorország területén helyezkedett el. Coburg hercegsége a Szász–Meiningeni Hercegség és a bajor Obermainkreis járás között feküdt. Gotha hercegségét északról a porosz Erfurt kormányzati kerület, keletről a Schwarzburg–Sondershauseni Fejedelemség és a szász–weimar–eisenachi Ilmenau exklávé, délről a porosz Suhl kerület, nyugatról pedig a hessen–kasseli Schmalkalden exklávé, Szász–Meiningen és a Szász–Weimar–Eisenachi Nagyhercegség határolta. Gotha több enklávét is magába foglalt: a porosz Wanderslebent, a schwarzburg–sondershauseni Geschwendát és Dörrberget, továbbá a szász–weimar–eisenachi Seebachot.
A hercegséghez 1826–1834 között tartozó Lichtenbergi Fejedelemség(wd) a mai Németország délnyugati részén feküdt. A fejedelemséget a Birkenfeldi Fejedelemség, a hessen–homburgi Meisenheim uradalom, a bajor Rheinkreis (Pfalz) és a porosz Trier kormányzati kerület ölelte körbe.
Szász–Coburg–Gotha Hercegség (zöld) és a szász államok (szürke)
Természetföldrajz
Szász–Coburg terült el délebbre, a türingiai erdő(wd) lábánál, s ebből kifolyólag az ország közel negyedét erdő borította. Domborzati térképét jórészt hullámzó dombok és völgyek rajzolták meg. Legmagasabb pontja az 523 méter magas Senichshöhe bei Mirsdorf volt. Az Itz, Biberbach, Steinach, Baunach és Nassach folyók szelték át az országot, ezek a Majnába torkollottak. Fechheimben és Grub am Forstban gyógyforrások fakadtak.[3]
Szász–Gotha, az északi államrész nagy részét a türingiai erdő tette ki – az ország körülbelül 30%-a volt erdőség. Legmagasabb pontjai a Beerberg (983m), a Schneekopf (978m) és az Inselsberg (915m); a hercegség északi felén termékeny termőtalaj volt található. Az Ilm, Unstrut, Gera és Ohra folyókat a Saale(wd) gyűjtötte magába; a Werra vízgyűjtő területéhez tartozott a Hasel és a Schwarza, a Schmalkalde és a Hörsel.[4]
Az ország a mérsékelt övben helyezkedett el, éghajlata kontinentális. A hegyesebb vidéken fekvő Gotha évi középhősmérséklete +7,4 °C, a hegyek déli lejtőin elterülő Coburgé valamivel magasabb, +7,9 °C volt.[1]
Történelem
Szász–Coburg–Gotha két elődállama, Szász–Coburg–Saalfeld és Szász–Gotha–Altenburg eredetileg önálló szász hercegségek voltak, melyeket a Wettin-ház Ernő-ága (Ernestiner) uralt. Mikor a szász–gotha–altenburgi uralkodócsalád férfiágon kihalt, II. Frigyes Ágost szász király1826. november 12-én felosztotta a birtokokat a család többi ága – a meiningeni, a saalfeldi és a hildburghauseni – között. III. Ernő szász–coburg–saalfeldi herceg szász–altenburgi családból származó felesége révén joggal követelte magának a gotha–altenburgi területeket, s a herceg pozícióját erősítette az a tény is, hogy a bécsi kongresszuson a napóleoni háborúkban való részvételéért jelentős területeket kapott. A családon belüli egyezkedés eredményeként a herceg végül azért cserébe kaphatta meg a gothai örökséget, hogy lemondott a saalfeldi részről a meiningeni ág javára. Az így kialakult két hercegség – Szász–Coburg és Szász–Gotha – rövid ideig kiegészült még a Lichtenbergi Fejedelemséggel is, amelyet az uralkodó a bécsi kongresszuson szerzett meg, ám 1834-ben eladta a terjeszkedni vágyó poroszoknak.
1828-ban közigazgatási reformokra került sor, a hercegség felosztását teljesen újjászervezték. 1834-ben az állam csatlakozott az akkor megalakuló német Zollvereinhez. A hercegi koronauradalmakkal kapcsolatos vitákat lecsendesítő rendeletek, az új választási törvény és egyéb reformok a liberális politika és szemléletmód irányába terelgették az országot, ezért az 1848-as forradalmi hullám elkerülte a hercegséget, különösen miután az uralkodó önként engedett teret a liberális változásoknak. A későbbi kormányzatok is ezt a politikai irányvonalat követték; ez többek között az 1852. május 3-án életbe lépő alkotmány kapcsán nyilvánult meg. A gothai és a coburgi hercegséget szervesen összekapcsoló, reálunióra léptető alaptörvény jelentős részét a frankfurti parlamenttől kölcsönözte az alapvető jogok tekintetében. Az 1862-ben a poroszokkal kötött katonai egyezmény értelmében a hercegség csapatokat bocsátott a poroszok rendelkezésére az osztrákok elleni háborúban. A hercegség a továbbiakban 1867-től tagja volt az Északnémet Szövetségnek,[5] mely az egységes német állam létrehozásában játszott fontos szerepet.
Az első világháborút követő forradalmak során a gothai munkástanács 1918. november 13-án megfosztotta hatalmától az uralkodó herceget, s ezzel együtt lemondatták trónjáról. A két hercegség, melyeket lényegében a közös uralkodó herceg személye kötött össze, rövid időre két önálló állammá vált: a szász–coburgi, illetve a szász–gothai szabadállammá. Az 1919. november 30-án megtartott népszavazás után a coburgi rész 1920. július 1-jén egybeolvadt Bajorországgal, a gothai rész pedig ugyanezen év május 1-jén a környező kisebb államokkal együtt alakított Türingiához kapcsoltatott.
Szász–Gotha és Szász–Coburg hercegségeit kizárólag a közös uralkodó személye kötötte össze, jogilag és közigazgatásilag önállóak maradtak, ennek ellenére az egyesült Németország szövetségi tanácsában egyetlen közös szavazattal rendelkeztek. Az 1852-es alkotmány alapján, melyet az államalakulat második uralkodója adott ki, a hercegségek reálunióban egyesültek,[6] szemben a korábbi perszonálunióval. A teljes egybeolvasztásra ellenben még ekkor sem került sor, s később sem sikerült: 1867-ben a gothai országgyűlés elutasította azt, mivel nem akarta átvállalni a coburgi rész magas államadósságát. 1872-ben az egyesülés kérdését összekapcsolták a birodalomhoz való csatlakozással.
Államforma és utódlás
Az 1852. május 3-án kiadott alkotmány értelmében Szász–Coburg–Gotha államformája alkotmányos monarchia lett, melynek élén az uralkodó herceg áll. Az alkotmány a Zollverein, az Északnémet Szövetség és a Német Császárság alapokirataival kiegészülve határozta meg az állam felépítését és életét. A mindenkori herceg államfőként gyakorolta a hatalmat.
Az utódlás rendjét az uralkodócsalád házi törvénye szabta meg, melyet 1855. március 1-jére datáltak. A korona a hercegi család fiágán belül öröklődött a primogenitúra elve alapján, a trónöröklési sorrendnek megfelelően – fontos kitétel volt ugyanekkor, hogy az uralkodónak evangélikusnak kellett lennie. Az uralkodó nagykorúságától, azaz huszonegy éves korától kezdve gyakorolhatta uralkodói jogkörét.
II. Ernő szász–coburg–gothai herceg1893-ban fiúutód nélkül halt meg, így a koronának az öröklési rend szerint édesapja legidősebb öccsének leszármazottjaira kellett volna szállnia. A nagybácsi, Albert szász–coburg–gothai herceg azonban Viktória brit királynő férje volt, elsőszülött fia pedig értelemszerűen az Egyesült Királyság trónörököse – a hercegségek alkotmánya viszont kifejezetten tiltotta, hogy a brit trón várományosai örököljék a trónt, amíg megfelelő férfiörököst sikerül felkutatni.[7] Ezért Eduárd walesi herceg és brit trónörökös lemondott a hercegi címről öccse, Alfréd edinburgh-i herceg javára. I. Alfréd egyetlen fia öngyilkosságot követett el 1899-ben, így egy évvel később a szász–coburg–gothai herceg fiúörökös híján hunyt el. A trónöröklési sorrend szerint a korona a néhai herceg unokaöccsére, Albany hercegére szállt, miután I. Alfréd még élő fivérei lemondtak trónigényükről. A kiskorú Károly Eduárd herceg helyett a hohenlohe–langenburgi trónörökös herceg kormányozta az országot régensként, míg az uralkodó nagykorúvá nem vált. Károly Eduárd a brit királyi családhoz kötődő címeit továbbra is megtartotta, mivel azonban az első világháborúban a brit rokonsággal ellentétes oldalon harcolt, megfosztották brit címeitől.
Törvényhozás és végrehajtás
Az 1826-os alaptörvények szerint Szász–Coburg–Gotha minden polgára egyenlő a törvény előtt, személyében szabad. A három rendet ekkor a nemesség, a városlakó polgárok és az egyszerű falusiak alkották. A rendi gyűlést az egyes rendek küldöttei képezték, s hatévenként hívták össze.[8] A rendi gyűlést az 1852-es alkotmány szüntette meg. Ekkortól a Szász–Coburg–Gothát alkotó két államnak saját parlamentje volt – a coburgi 11, a gothai 17 fős; ezek alkották a közös államügyek megvitatásakor összehívott közös parlamentet is. A közös országgyűlést, mely felváltva ülésezett a két fővárosban, 1874-ben vezették be az adminisztrációs kiadások csökkentése céljából, melynek keretében igyekeztek összevonni a két hercegség kormányzatát. Teljes egyesülésre azonban sosem került sor. Választásokat négyévente tartottak, közvetett módon. Választópolgár és elektor lehetett minden büntetlen előéletű, 24 életévét betöltött, adófizető férfi állampolgár. Képviselői mandátumért a harmincadik életévüket betöltöttek indulhattak. A parlamentek elnökét mindkét hercegségben a képviselők választották maguk közül. A Német Birodalom törvénykezésébe az ország képviselők révén kapcsolódhatott be: a Bundesratban egy szavazattal rendelkezett, míg a Reichstagba két képviselőt delegált.[1] A berlini Bundesratba csak 1913-tól kezdve küldött saját képviselőket – akárcsak a legtöbb türingiai állam, melyek korábban Szász–Weimar–Eisenach Nagyhercegségén keresztül képviseltették magukat.
A hercegségnek nem voltak nagykövetei, azonban kereskedelmi konzulokat delegált Belgiumba, Brazíliába, Chilébe, Ecuadorba, az Egyesült Királyságba, Franciaországba, Kubába, Mexikóba, Olaszországba, Oroszországba, az Oszmán Birodalomba, az Osztrák–Magyar Monarchiába, Peruba, Portugáliába, Poroszországba, Spanyolországba és Svájcba.[9]
A legfőbb kormányszervnek elméletileg a Gotha székhelyű államminisztérium minősült, azonban a valóságban ehelyett a tényleges hatalmat két, jóformán független alrészlege gyakorolta Gothában, illetve Coburgban. Az államminiszter a gothai részlegnek adott utasításokat, ide tartozott a gazdasági és kereskedelmi politika, továbbá az igazságszolgáltatás; és szintén a gothai részleg felügyelte a birodalmi rendeletek végrehajtását. Az államminiszternek nem volt beleszólása a coburgi belügyekbe, úgymint az önkormányzatok és a rendőrség irányításába, az oktatásba és a valláspolitikába, a pénzügyekbe és a vagyonkezelésbe.
Államminiszterek
A hercegi székhelyek:
Coburg…
és Gotha
Név
Hivatali idő kezdete
Hivatali idő vége
Christoph Anton Ferdinand Freiherr von Carlowitz
1826
1840. január 21.
Dietrich Carl August Freiherr von Stein
1840. január 21.
1840. október 15.
Georg Ferdinand Freiherr von Lepel
1840. október 15.
1846. február 28.
Dietrich Carl August Freiherr von Stein
1846. február 28.
1849. december 1.
Camillo Richard von Seebach
1849. december 1.
1888. március 27.
Gisbert Gustav Bogislaw Karl von Bonin-Brettin
1888. március 27.
1891. november 14.
Carl Friedrich von Strenge
1891. november 14.
1900. november 1.
Otto Philipp Hentig
1900. november 1.
1905. május 19.
Ernst Friedrich Hermann von Richter
1905. május 19.
1914. május 5.
Hans Barthold von Bassewitz
1914. május 5.
1919. május 1.
Igazságszolgáltatás
Akárcsak az államigazgatás és a közigazgatás tekintetében, Szász–Coburg és Szász–Gotha az igazságszolgáltatás területén is elkülönültek. 1826-ban a hercegség létrejötte után a coburgi részen épült ki először az igazságszolgáltatási rendszer. A hercegségben alsófokú bíróságok működtek Coburg, Königsberg, Neustadt, Rodach és Sonnenfeld városokban. 1879-ben a coburgi–porosz–meiningeni megegyezés eredményeként a coburgi hercegség alsófokú bíróságai a Meiningenben felállított tartományi törvényszék alá kerültek.
A gothai hercegség 1830-tól kezdve saját törvényszéki körzetet alkotott, melynek székhelye Gothában volt, további kilenc alsófokú bírósága pedig Georgenthal, Gotha, Ichtershausen, Liebenstein, Tenneberg, Tonna mit Sitz in Gräfentonna, Volkenroda, Zella, illetve 1838-tól Tahl településeken. 1848-ban a hohenlohe–langenburgi grófok ohrdrufi kancelláriáját igazságügyi hivatallá szervezték át, és a gothai igazságszolgáltatáshoz csatolták.[8]
Mind a gothai, mind a coburgi országrészek – a többi türingiai állammal és a porosz Schleusingen, Schmalkalden és Ziegenrück kerületekkel egyetemben – a Jénában székelő közös tartományi legfelsőbb bíróság alá tartoztak. A legmagasabb fellebbviteli fok a birodalmi Legfelsőbb Bíróság volt.
Az államigazgatás és az igazságszolgáltatás szétválasztására 1858-ban került sor;[10][11] a liberalizációs folyamatok és a hatalmi ágak szétválasztásának szellemében. Egészen addig a bíróságok nem csupán peres ügyekben hoztak ítéleteket, de egyben közigazgatási hatóságokként is funkcionáltak.[12] Ekkor egyben egy új büntetőtörvénykönyvet és bírósági rendszert is életbe léptettek.
Védelmi rendszer
A napóleoni háborúk és a német egység létrejötte között valamennyi német fejedelemség rendelkezett önálló haderővel, hogy katonai konfliktus esetén azt a Német Szövetség rendelkezésére és megsegítésére bocsáthassa. Egy 1862-ben kötött megállapodás értelmében a szász–coburg–gothai hadsereg a porosz csapatokkal működött együtt az osztrákok elleni háborúban. A háború után alakult Északnémet Szövetség tagállamai közösen tartották fenn a Szövetségi Hadsereget és a Szövetségi Haditengerészetet.[13] Az egyes tagállamok seregei a közös had részei lettek, míg a Szövetségi Hadsereg irányítása gyakorlatilag a porosz kezében volt, ők ellenőrizték a kiképzést, az ellátmányozást és a szabályokat is.[14] A Német Császárság megszületésekor a Szövetségi Hadsereg képezte a Német Császári Hadsereg alapját; ebben a bajor, a württembergi és a szász királyi hadak bizonyos fokú autonómiával bírtak, míg az egyéb államok egységei fölötti porosz fölény szinte teljhatalmi mértékű volt.
A szász–coburg–gothai haderő a császári erők III. Hadsereg-felügyelete alá tartozó XI. Hadtest utánpótlását képezte. A hercegség mindkét fővárosa helyőrségi város is volt egyben. 1905-től kezdve a két részhercegség serege a meiningenivel együtt a VI. Türingiai Gyalogezred N.95-öt alkotta, mely a XI. Hadtest 22. Hadosztályához tartozott. Gotha városa az 1., Hildburghausen a 2., Coburg városa a 3. zászlóalj helyőrségeként szolgált.[1]
Közigazgatási beosztás
Szász–Coburg
Szász–Coburg Köngisberg exklávéja
Szász–Gotha
Lichtenbergi Fejedelemség
Szász–Coburg–Gotha közigazgatási beosztását, akárcsak az államszervezet szinte egészét alapvetően meghatározta az, hogy az ország két külön hercegség összekapcsolásával keletkezett. Coburg és Gotha hercegségében ugyanakkor közös volt, hogy egy zárt fő rész és számos exklávé alkotta őket: Coburg exklávéi bajor, Gotháéi elsősorban porosz területen feküdtek. A gothai határon található Ruhla városának egy része átnyúlott a Szász–Weimar–Eisenachi Nagyhercegséggel(wd) közös határon, így azon része szász–weimar–eisenachi fennhatóság alatt állt. Coburgban az összes település egyetlen tartományi járásfőnöki hivatal (Landratsamt) alá tartozott, míg Gothában három hivatal között osztották szét a városokat és falvakat. A városokat önálló közigazgatási egységnek tekintették, ám ezeket is besorolták a tartományi járásfőnöki hivatalok alá.
A hercegségnek két, egymással egyenrangú fővárosa volt: Coburg és Gotha. Amellett, hogy ezek voltak az államrészek legnépesebb települései, itt székeltek a kormányszervek is. Az uralkodó és családja számára mindkét fővárosban fenntartottak egy rezidenciát – Gothában a Friedenstein-kastélyt, Coburgban az Ehrenburg-palotát –; ezeket a hercegi család felváltva használta, egyforma időt töltve mindkét államrészben. A hercegi család szolgálatára állt továbbá a gothai Reinhardsbrunn várkastély, illetve a coburgi Rosenau és Callenberg kastélyok mint nyaralók.
Lichtenberg fejedelemség területe, mely alig egy évtizedig tartozott a hercegséghez, 1820-ban 508 km² volt. A fejedelemség fővárosa St. Wendel volt, ezen kívül egyetlen jelentősebb települése volt, Baumholder.
A Szász–Coburg–Gothát alkotó két hercegség közül a gothai volt a nagyobb alapterületű, lélekszáma is nagyobb volt a coburgi résznél. Az 1834-es hivatalos népszámlálás szerint a hercegség lakossága Lichtenberg nélkül 133 875 fő volt.[8]1858-ig 15%-os népességnövekedés mellett a lélekszám 153 879 főre emelkedett. Szűk ötven év eltelte alatt, 58%-os népességnövekedési mutatóval, a lakosságszám 1905-re meghaladta a 242 000 főt. 1905-ben a népsűrűség az egész országot tekintve 122,4 fő/km² volt. A városi lakosság aránya 1858-ban 34% volt; a fővárosok lakossága 1905-ig közel megkétszereződött.[8] A népesség a második ipari forradalom hatásaként megugrott természetes szaporulat miatt folyamatosan növekedett mindkét hercegségben. A lakosság száma az alábbiak szerint alakult:[8][15][1][2][16]
1826
1834
1849
1865
1871
1880
1885
1900
1905
1910
Szász–Coburg
37 806¹
40 543
44 749
47 014
57 383
66 814
74 818
Szász–Gotha
84 600¹
93 332
105 005
112 417
141 446
162 736
182 359
Lichtenberg
30 443
35 256
—
Összesen
165 000¹
133 875²
149 754
159 431
174 339
194 716
198 829
229 550
242 292
257 177
¹ becsült adat; ² Lichtenberg nélkül
Etnikai megoszlás tekintetében Szász–Gotha lakossága a türing, Szász–Coburg lakossága a frank népcsoporthoz tartozott.[17]
Népesebb városok
Szász–Coburg–Gotha két legnépesebb városa, egyben az ország két fővárosa, Gotha és Coburg voltak. Az 1910-es adatok tanúsága szerint a hercegségben hét olyan város volt, melynek lakosai száma meghaladta az 5000 főt.[2] Gotha területén több olyan település volt található, amik ezres lélekszámmal bírtak. Coburgban ezzel szemben inkább a néhány száz lakost számláló falvak és kisvárosok voltak jellemzőek – a negyedik legnépesebb településen, Königsberg in Franken városában például 891 lakost számláltak.[2]
Szász–Coburg–Gotha területén a lakosság túlnyomó többsége – 1910-ben például közel 97%-a – az evangélikus egyházhoz tartozott, akárcsak a többi szász területen, ahol is a lutheranizmus komoly történelmi hagyományokkal rendelkezett. A második legnagyobb felekezet a római katolikus volt, amelynek létszáma ezres nagyságrendekben mozgott. Zsidó vallásúak pár százan éltek a hercegségben; s körülbelül ugyanennyien vallottak egyéb keresztény hitet. 1855-ben a katolikusok a lakosság 0,6%-át, a zsidóság az 1,1%-át alkották.[18] A lakosság vallási összetétele az alábbiak szerint alakult:[16][1]
Szász–Coburg–Gotha alapvetően mezőgazdasági ország volt, mindkét részhercegségben a mezőgazdasági termelés tette ki a nemzeti jövedelem nagyobbik részét – ez az arány Coburg esetében jobban eltolódott a mezőgazdaság irányába, mint Gothában. A növénytermesztés elsősorban búza, zab, rozs, árpa, és burgonya termesztését jelentette, illetve a coburgi országrészben a hazai igényeket kielégítő mennyiségű komló, cukorrépa, len és hüvelyesek is nőttek. A század második felében még a háromnyomásos gazdaság volt a legelterjedtebb.[19] A gyümölcstermesztésnek és a kertészetnek elsősorban a königsbergi környéken volt hagyománya, az itt termesztett szőlőből készült bort csak kis mennyiségben, a zöldségeket viszont nagyobb tételben exportálták külföldre. Kiváló bortermelő vidék volt az Itz folyó völgye, valamint Rodach, Röthen és Lauter környéke. A gothai országrészben is foglalkoztak zöldségtermesztéssel, itt a herbslebeni spárgaültetvény emelkedett ki. Természetföldrajzi adottságai folytán az erdészet a gothai államrészben kapott nagyobb szerepet: a vadászat mellett fakitermelés is folyt, az erdőgazdálkodás alá vont területen 7/10 volt a tűlevelű, 3/10 a lombhullató fák megoszlása. Állattenyésztés vonatkozásában az egész hercegség területén a szarvasmarha volt a legkedveltebb faj – a szarvasmarha-tenyészet központja a coburgi Itzgrund volt –, de Gothában emellett a kecske- és lótenyésztés is virágzott. A két országrész állatállománya a következőképp alakult:[16][1]
1883
1904
Szász–Coburg
Szász–Gotha
ló
1163
7024
10 572
szarvasmarha
24 335
33 861
63 779
juh
12 265
60 984
34 930
sertés
12 761
38 788
102 849
kecske
6222
20 793
37 006
Ipar és bányászat
Waltershausen és környéke korabeli képeslapon
1859-ben Szász–Coburg–Gothában a türingiai államok között elsőként vezették be az iparűzés szabadságát. Coburg hercegsége a másik országrésszel ellentétben nem volt ipari jellegű, főként a könnyűipar és a kézműipar volt meghatározó. Főbb kézműipari termékei a rodachi és neustadti játékgyárakból kikerülő, kézzel készített játékok voltak, valamint a Sonnenfeld környékén előállított kosarak és hordók. A textilipart egy gyapjúfonoda és egy mechanikus pamutszövöde képviselte; az agyagot egy agyagtermékeket készítő gyárban és a téglaégetőben dolgozták fel; továbbá léteztek vegyipari termékek, porcelán és kerámia, kocsik és bútorok előállítására szakosodott üzemek is. Ezeknél szerényebb jelentőségű volt a papírgyártás. A bőrtermékekkel foglalkozó műhely és a sörfőzde kivitelre is termelt.[20]
Gotha hercegségében már a 18. században működött egy porcelángyár, s ez az iparág végig megőrizte kulcsszerepét az ország gazdaságában. Emellett a legjelentősebb könnyűipari termékeket előállító létesítmények a zehla-mehlisi lőfegyvergyár, az ohrdrufi, waltershauseni és ruhlai játékkészítő üzemek és az ichtershauseni varróeszközgyár voltak – ez utóbbiakban többek között álarcokat, inggombokat, halcsontból készült és színesfém árukat állítottak elő. Hentesüzem számos településen működött, a sörfőzés elsősorban Gothához, Neudietendorfhoz és Gräfentonnához kapcsolódott. Waltershausenben márványt dolgoztak fel, Ruhlában dohánnyal és pipakészítéssel foglalkoztak. Az üveggyártásnak számos ágazata jelen volt az országban: lencsék mellett egyéb üvegeszközöket is készítettek többek között Gehlbergben és Elgersburgban. A hagyományos cipőgyártást és bőrművességet kiszorították a második ipari forradalom vívmányai és modernebb technológiái, ám a kézi fémművesség tradíciója a fémiparban, gép- és szerszámgépgyártásban folytatódott.[8] A tégla- és mészkőégetés, kátránykészítés is virágzott, minthogy ezek keresett termékek voltak a régi Hanza-városokban és Hollandiában. A gothai Kallmeyer és Harjes Németországban elsőként foglalkoztak azzal, hogy nikkelből gyártsanak különféle termékeket. Az 1883-ban alapított Bothmann cég amellett, hogy az első körhintagyár volt német területen, jelentős műszaki – főként járműveket és motorokat érintő – fejlesztésekkel büszkélkedhetett. A fővárosban zárakkal, alkatrészekkel, széfekkel foglalkozó gyár, valamint az ország egyetlen cukorgyára üzemelt. Az acéltermelés mennyisége alig változott valamit 1860 és 1864 között, nem érte el az évi száz tonnát.[21]
Bányászatot csak a gothai országrészben folytattak. Kis mennyiségben termeltek ki kálisót, mangánt, kőszenet és vasércet. Szénből 1871-ben évente 460 tonnát hoztak felszínre; 1872-re ez 748 tonnára emelkedett.[22] A Bufleben község közelében található telített sósvíz-forrásból szerzett só ellátta az egész hercegséget, emellett kivitelre is jutott belőle.
Pénzrendszer
A pénzügyek mindvégig elkülönülten, teljes egészében a két herceg saját kezelésében maradtak – a jénai egyetem fenntartásához például kizárólag a gothai államrész járult hozzá. Szász–Coburg–Gotha közös ügyeinek fedezéséről közös költségvetés gondoskodott, a kvóta 7:3 arányban oszlott meg Gotha és Coburg között. Coburg városában 1856. május 19-én hozták létre az első hitelintézetet, melyet később egy megtakarítási intézet, majd egy városi takarékpénztár követett; a coburgi hercegségben emellett négy további pénzintézet állt a lakosság rendelkezésére. Gothában az első biztosítási intézet 1821-ben jött létre a tűzesetek biztosítására, ezt 1827-ben kiegészítette egy életbiztosításokkal foglalkozó, mely egyike a legrégebbieknek e területen. Később hitelintézetet, kereskedelmi bankot és takarékpénztárat is alapítottak az országban.[1]
1838-ig Szász–Coburg–Gotha hercegsége az egységes pénzlábrendszernek megfelelően veretett érméket. 1837-ben a coburgi országrész a délnémet 24 1/2 forintlábra állt át, 1857-től pedig a bécsi rendszer volt érvényben. A pénzérméket – tallért, dukátot, krajcárt, garast és pfenniget – 1826–1828 között Saalfeldben, 1828–1838 között Gothában, továbbá 1826–27 és 1841–1872 folyamán Drezdában verték mindkét államrész számára. Szász–Coburg–Gotha két hercegsége csak 1875-ben, az egész birodalomra érvényes egységes márka bevezetésekor tért át a közös valuta használatára.[1]
1875 előtt
1875 után
Szász–Coburg
1 forint = 60 krajcár = 240 pfennig
1 márka = 100 pfennig
Szász–Gotha
1 tallér = 30 garas = 300 pfennig
Kereskedelem
Az ország természeti adottságaiból következően a külkereskedelem kiviteli cikkei a fa, só, porcelán, vas-és bőrdíszműves termékek, valamint a sör voltak. A gothai Auerbach Húsgyár kiváló színvonaláról volt ismert 1871–1914 között, valóságos márkanévvé vált, és mint ilyen világszerte exportált húsárut és kolbászt.[23]
A behozatal nagy részét élelmiszerek, gyapot, olaj, színezékanyagok, dohány és fonal tette ki.
1828-ban Szász–Coburg–Gotha a Közép-német Kereskedelmi Unió tagja lett. Minthogy az államnak számos exklávéja volt, ezen területeken a földrajzi elhelyezkedésüktől függően különböző vámrendszerek voltak életben: így például Volkenroda 1829-től, Lichtenberg 1830-tól a porosz vámrendszerhez és a Porosz–Hesseni Vámunióhoz tartozott, míg Nassach, Erlsdorf és Königsberg exklávék 1831-ben a bajor vámrendszerhez és a Bajor–Württembergi Vámunióhoz csatoltattak. A megmaradt területek 1833-ban csatlakoztak a türingiai államok egységes vámrendszeréhez és kereskedelmi szövetségéhez, melynek révén egy évvel később bekerültek az akkor megalakuló Zollvereinba.
Közlekedés
Az 1850-es években Coburg és Gotha fővárosként kisebb úthálózatok közlekedési csomópontjai voltak. A két országrész között országút biztosította a közlekedést. Gotha más szász városokkal, úgymint Erfurttal, Weimarral és Meiningennel is országúti összeköttetésben állt. 1900-ban az országban az országutak hossza 175 kilométer volt.[24] Hajózásra alkalmas folyó híján vízi közlekedés nem volt az országban.
A vasúti közlekedés kiépítése 1840-ben kezdődött meg, amikor a szász uralkodódinasztia Ernő-ága által uralt három hercegség, Szász–Coburg–Gotha, Szász–Meiningen és Szász–Weimar–Eisenach aláírtak egy megállapodást, melynek értelmében közös vasúti hálózatot építenek ki területeiken. Az egy évvel később a hesseni és a porosz állammal kötött egyezmény biztosította a terület bekapcsolását a születőben lévő német vasúthálózatba a „türingiai vasúton” keresztül. Gotha városa 1847-ben, Coburg városa 1858-ban vált vonattal is megközelíthetővé, amikor kiépítették odáig a sínpályákat. 1885-ben a vasúthálózat hossza 159 kilométer volt.[25]
Kultúra
Művészetek és látnivalók
Coburg látnivalói
1838–1860 között Coburg városában felújították a régi erődítményt, amelyben helyet kapott a történelmi fegyvertár, a Luther-szoba, valamint a rézmetszet-, üveg- és érmegyűjtemény kiállítóterme is.
A gothai hercegség művészeti központja a fővárosban volt: a három szász hercegi család gyűjteménye a Friedenstein-kastélyban és a városi múzeumban volt kiállítva, illetve itt épült meg a csillagvizsgáló is. A kastélyparkban emelt, reneszánsz stílusú Neue Museum nyitott volt a nagyközönség számára; itt a természettel, a művészetekkel, régiségekkel és kínai porcelánokkal foglalkozó kiállításokat tekinthettek meg a látogatók. Justus Perthes híres, kiterjedt térképészeti műhelye szintén a városban volt fellelhető.
Az 1827-es alapítású hercegi udvari színház a hercegi családdal együtt költözködött a két főváros között. 1840-ben mindkét fővárosban önálló, új épületet kapott a hercegi színtársulat; a gothai sajnos megsemmisült a második világháborúban, a coburgi azonban ma is színházként funkcionál.[26][8]
Oktatási rendszer
Szász–Coburg–Gotha hercegségében az oktatás jól szervezett és minőségi volt.[27]1880-ban a coburgi hercegségben az alsófokú oktatásról 80 polgári és vidéki iskola gondoskodott. Ezek mellett működött egy gimnázium, a Casimirianum és ennek egy algimnáziuma (Progymnasium), egy szakiskola, egy tanárképző, egy intézmény a süketnémák számára és egy építőipari szakiskola. Telente, mikor nem kellett a földeken dolgozni, minden évben indult mezőgazdasági képzés is. Neustadt bei Coburg településén ipari és kereskedelmi iskolát alapítottak. A mindenki számára nyitott hercegi könyvtár és a 124 000 lapot számláló rézmetszet-gyűjtemény Coburgban kapott helyet.
1880-ban a gothai országrészben 176 általános iskola, 5 ipari és szakképző iskola, tanárképző, magasabb polgári iskola külön fiúk és leányok számára, gimnázium, bábaképző szakiskola és kereskedelmi iskola működött, az utóbbiak mind Gotha városában; emellett még egy algimnázium és szakközépiskola Ohrdruf városban. Waltershausen egyik kerületében, Schnepfentalban magániskolában tanulhattak a fiúk. Gothában a fiúk számára kötelező volt az általános iskola elvégzése után három évig továbbtanulni.
Mindkét országrész lakosainak az egyetemi képzés lehetőségét a Szász–Weimar–Eisenach területén lévő, azonban Gotha által is finanszírozott jénai egyetem biztosította.
↑ Sachsen-Coburg und Gotha liegt in Thüringen. Der südlich gelegene Coburger Landesteil ist welliges Hügelland mit fruchtbaren Tälern und gehört zum Vorgebirge des Thüringer Waldes. Höchste Erhebung ist die Senichshöhe bei Mirsdorf mit 523m. Rund 25 Prozent des Gebietes sind bewaldet. Die Flüsse Itz, Biberbach, Steinach, Baunach und Nassach münden in den Main. Mineralquellen finden sich in Fechheim und Grub am Forst. Lásd HGIS 2006–07
↑ Der Thüringer Wald macht den Großteil des Gothaer Landesteils aus und hat dort mit Großem Beerberg (983m), Schneekopf (978m) und Inselsberg (915m) auch seine höchsten Erhebungen. Ilm, Unstrut, Gera und Ohra fließen zur Saale, zum Flussgebiet der Werra gehören Hasel mit Schwarza, Schmalkalde und Hörsel. Im Norden des Landesteils findet sich fruchtbarer Boden. Rund 30 Prozent des Gebietes sind bewaldet. Lásd HGIS 2006–07
↑ Der zukünftige König von England und der vorraussichtliche englische Thronfolger sind von der von Regierung im Herzogtum ausgeschlossen. Lásd Sandner 2004 86. old
↑ Bis zur Errichtung der Landratsämter übten die Justizämter nicht nur rechtsprechende Gewalt aus, sondern waren gleichzeitig auch Verwaltungsbehörden. Lásd Justiz in Bayern
↑ Erre vonatkozólag lásd: Militärkonvention zwischen dem Norddeutschen Bunde einerseits und Sachsen-Weimar-Eisenach, Sachsen-Altenburg, Sachsen-Coburg-Gotha, Sachsen-Meiningen, Reuß ältere Linie, Reuß jüngere Linie und Schwarzburg-Rudolstadt vom 15. September 1873
↑ Die Bevölkerung des Herzogtums gehört fast ausschließlich der evangelisch-lutherischen Glaubensrichtung an. Der Anteil der Katholiken liegt 1855 bei 0,6%, der Anteil Einwohner jüdischer Glaubensrichtung bei 1,1%. Lásd HGIS 2006–07
↑ In schwunghaftem Betrieb sind die Gerberei sowie besonders die Bierbrauerei, auch für den Absatz ins Ausland. Lásd Herzogtum Sachsen-Coburg-Gotha
↑ Die Stahlproduktion liegt 1860 bis 1864 gleichbleibend bei unter 100t pro Jahr. Lásd HGIS 2006–07
↑ Die Förderquote für Steinkohle liegt 1871 bei 460t jährlich und erreicht ihren Höchstwert 1872 mit 748t. Lásd HGIS 2006–07
↑ Die Gothaer Fleisch- und Wurstwaren aus der Wurstfabrik Auerbach sind zwischen 1871 und 1914 ein Markenartikel und werden in alle Welt exportiert. Lásd HGIS 2006–07
↑ Um 1900 bestehen 176km Chausseen. Lásd HGIS 2006–07
↑ 1885 umfasst das Eisenbahnnetz des Herzogtums Sachsen-Coburg und Gotha 159km (GIS-Wert). Lásd HGIS 2006–07
↑ Für das Hoftheater existierten daher zwei nahezu identische Spielstätten, welche gleichzeitig 1840 in Gotha (im Zweiten Weltkrieg zerstört) und Coburg (heute Landestheater Coburg) errichtet wurden. Lásd Herzogtum Sachsen-Coburg-Gotha
Ez a szócikk részben vagy egészben a Sachsen-Coburg und Gotha (Herzogtum) című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Saxe-Coburg and Gotha című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
↑Sandner 2004: Harold Sandner: Das Haus von Sachsen-Coburg und Gotha 1826 bis 2001. Andreas, Prinz von Sachsen-Coburg und Gotha (előszó). 96450 Coburg: Neue Presse GmbH. 2004. ISBN 3000085254
↑Deutsche Verwaltungsgeschichte:Dr. Michael Rademacher: Das Land Thüringen – Herzogtum Sachsen-Coburg-Gotha (német nyelven) (HTML). Deutsche Verwaltungsgeschichte von der Reichseinigung 1871 bis zur Wiedervereinigung 1990. (Hozzáférés: 2011. november 3.)
.svg)
.svg)
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.jpg)
.svg){kind=small}
-de.svg)
