1900-ban elhunyt Alfréd, Károly Eduárd nagybátyja. Alfréd egyetlen fia 1899-ben halt meg, így koronája Alfréd fivére, azaz Artúr brit királyi hercegre szállt volna. Mivel lemonta, ezért Szász–Coburg–Gotha Károly Eduárdet illette meg.
1900-től 1905-ig a régensi hatalmat Alfréd vője, II. Ernő hohenlohe-langenburgi herceg kapta.
1903-tól jogi- és államtudományokat tanult a Bonni Egyetemen. 1904-ben doktorált.
1918. november 13-án Károly Eduárd le kellett mondani a trónról. Ez feloszlatta a Szász–Coburg–Gotha Hercegségt a két szabad államba, Coburgba és Gothába.
↑Stefan Nöth: Herzog Carl Eduard von Sachsen-Coburg und Gotha (1884–1954). In: Voraus zur Unzeit. Coburg und der Aufstieg des Nationalsozialismus in Deutschland. Coburg 2004, ISBN 3-9808006-3-6, S. 46.
Irodalom
Deutscher Hausschatz, XXVI. Jahrgang, 1899/1900, Nr. 49, S. 920. Bildnis (Foto).
Hubertus Büschel: Hitlers adliger Diplomat. Der Herzog von Coburg und das Dritte Reich. S. Fischer Verlag, Frankfurt am Main 2016, ISBN 978-3-10-002261-5.
Andreas Prinz von Sachsen-Coburg und Gotha (Hrsg.): The Duke. Der letzte Herzog, Coburg 2018, ISBN 978-3-00-058698-9.
Harald Sandner: Hitlers Herzog. Carl Eduard von Sachsen-Coburg und Gotha. Die Biographie. Shaker Media, Aachen 2011, ISBN 978-3-86858-598-8.
Karina Urbach: Go-Betweens for Hitler. Oxford University Press, 2015. 401 Seiten. Engl., ISBN 978-0198703662 német kiadás: Hitlers heimliche Helfer. Der Adel im Dienst der Macht. Darmstadt: wbg Theiss 2016 ISBN 3-8062-3383-7.
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Carl Eduard (Sachsen-Coburg und Gotha) című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.