Szügy (szlovákul: Sudice)[3] község Nógrád vármegyében, a Balassagyarmati járásban.
A vármegye északnyugati részén, Balassagyarmattól mintegy 5 kilométer távolságra elhelyezkedő, többségben magyar nemzetiségű község. Balassagyarmat a környék legfontosabb városa; más fontosabb, környező települések közül Érsekvadkert 18, Bercel 20, Szécsény 22, Romhány 24, Rétság 28, Salgótarján és Pásztó pedig egyaránt 50-50 kilométer távolságra fekszik innen.
Szügy Árpád-kori település. Nevét 1244-ben említette először oklevél Zyud néven.
1274-ben Scyud, 1278-ban Scud, 1280-ban Zud, 1286-ban Zyud, 1288-ban Scyudy, 1307-ben Zygh, 1332-ben Syugh néven írták.
A falu első ismert birtokosa a Szügyi család volt.
Egy 1252 évi oklevél említi a család tagjai közül Szügyi Miklós fiát Andrást, aki nógrádi hadnagy , várjobbágy volt.
A Szügyi családnak a környéken többfelé voltak birtokai: 1280-ban a családból András Feketeerdőt, 1281-ben Kovárszeget, 1286-ban a Koplánnyal szomszédos Szügyöt, 1295-ben Peszek falut is birtokolta. A családból András 1307-ben csereképpen megszerezte Abaúj vármegyében a jánoki uradalmat, s birtokolta Peszeket is.
A pápai tizedjegyzék szerint 1332-ben papja 6 garas pápai tizedet fizetett.
A török kivonulása után a megfogyatkozott magyar lakosság mellé Liptó és Zólyom vármegyei tótok költöztek le, s a 18. század végén felépült evangélikus templomuk is.
Az 1750-es évektől – a balassagyarmati földesurak viszálykodása miatt – Szügy lett Nógrád vármegye székhelye 1790-ig.[6]
A 20. század elején Nógrád vármegye Balassagyarmati járásához tartozott.
A település népességének változása:
1910-ben 902 lakosából 899 magyar volt, melyből 285 római katolikus, 587 evangélikus, 24 izraelita volt.
2001-ben a település lakosságának 84%-a magyar, 8%-a szlovák, 7%-a cigány és 1%-a egyéb (főleg német) nemzetiségűnek vallotta magát.[15]
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 89%-a magyarnak, 5,9% cigánynak, 0,2% németnek, 7,1% szlováknak mondta magát (10,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 47,9%, református 1,1%, evangélikus 27,1%, felekezeten kívüli 5% (17% nem nyilatkozott).[16]
2022-ben a lakosság 92,6%-a vallotta magát magyarnak, 6,1% cigánynak, 3,4% szlováknak, 0,1-0,1% ukránnak szlovénnek és szerbnek, 2,2% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (7,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 38,6% volt római katolikus, 23,3% evangélikus, 0,7% református, 0,3% görög katolikus, 0,1% ortodox, 2,2% egyéb keresztény, 0,4% egyéb katolikus, 3,7% felekezeten kívüli (30,6% nem válaszolt).[17]