A sakk-Európa-bajnokság egy egyéni sakkverseny, amelyet az Európai Sakk Unió (ECU) szervez. A versenyt 2000 óta évenként rendezik meg külön nyílt és női kategóriában. A verseny célja az Európa-bajnoki cím odaítélése mellett kvalifikáció biztosítása a sakkvilágkupára.
Sakk-Európa-bajnokság néven 1942-ben Münchenben a náci Németország rendezett egy versenyt. Ez azonban csak náci propagandaversenynek tekinthető, és nem jegyzik a hivatalos Európa-bajnokságok között, mivel a Németországgal szembenálló felek (Szovjetunió, Nagy-Britannia, Lengyelország) versenyzői, valamint a zsidó származású játékosok nem vehettek részt rajta. Ennek ellenére az év legrangosabb versenye volt,[1] mivel játszott rajta Alekszandr Aljechin világbajnok, Paul Keres világbajnokjelölt, Jefim Bogoljubov korábbi világbajnoki döntős, Gösta Stoltz, aki 1941-ben Aljechin előtt a müncheni versenyt megnyerte és Klaus Junge, aki Aljechinnel holtversenyben nyerte az 1942-es prágai versenyt.
A versenyt két csoportban, A- és B-versenyként rendezték meg. Az erősebb A-versenyen Barcza Gedeon indulhatott, a B-versenyen Szily József és Füstér Géza képviselte Magyarországot.
Az A-verseny verseny végeredménye:[2]
A sakk-Európa-bajnokságot mind a nyílt versenyen (ahol férfiak és nők egyaránt indulhatnak), mind a női versenyeken a résztvevők számától függetlenül svájci rendszerben bonyolítják le. Ez alól egy kivétel volt, a 2000-es női bajnokság, amelyet egyenes kieséses (knockout) rendszerben játszottak.
A versenyeken a holtversenyek eldöntéséhez a Buchholz-számítást használják, kivéve az érmes helyezéseknél, ahol rájátszás útján döntik el a végeredményt.
A magyar versenyzők közül a nyílt versenyen Polgár Judit érte el a legjobb eredményt, amikor 2011-ben a 3. helyen bronzérmet szerzett. Előzőleg 2001-ben holtversenyben a 3–4. helyen végzett, de a rájátszás után csak a 4. helyre került.
A nők közül a legjobb eredményt Hoang Thanh Trang érte el, aki 2013-ban megnyerte a versenyt, és ezzel Európa-bajnoki címet szerzett.