Jogi tanulmányai befejezése után a vármegye közigazgatásban tevékenykedett. 1845-től a szekszárdi járás főszolgabírója, 1848–49-ben Tolna vármegye alispánja volt. Az 1848–49. évi szabadságharc bukása után évekig visszavonultan élt a birtokán. 1860–61-ben helytartótanácsi tanácsos volt, majd 1865-től kezdve négy cikluson át országgyűlési képviselő (1878-ig) és táblai bíró lett 1869-ig. Ő volt 1869 és 1872 között a Deák-párt elnöke. 1870-ben a képviselőház alelnöke, 1874-ben elnöke lett. 1875. március 2-a és 1878. június 30-a között igazságügy-miniszter volt a Wenckheim-, majd a Tisza Kálmán-kormányban. Az ő nevéhez fűződik a Csemegi-féle büntetőtörvénykönyv, a Csemegi-kódex elfogadtatása. Miután lemondott, a Kúria semmítőszéki osztályának alelnöke, 1883-ban a Kúria másodelnöke, végül pedig 1884-ben az elnöke lett. 1886-tól haláláig a főrendiház tagja volt.
Házassága és gyermekei
1845. május 29-én feleségül vette Zombán boronkai és nezettei Boronkay Elvira Karolina Kornélia Kasszandra (Rácalmás, 1827. február 15.–Budapest, 1894. október 23.) kisasszonyt,[3] boronkai és nezettei Boronkay Miklós (1782–1861), földbirtokos és jeszenicei Jankovich Apollónia (1783–1835) lányát. Az apai nagyszülei boronkai és nezettei Boronkay Pál (1734–1808), földbirtokos, és szentgyörgyvölgyi Csupor Karolina voltak. Az anyai nagyszülei jeszenicei Jankovich Miklós (1723–1797), királyi tanácsos, jászkunkapitány, földbirtokos, és beniczi és micsinyei Beniczky Angéla (1743–1808) voltak. Perczel Béla és Boronkay Elvira házasságából öt fiú és egy lány született:
