Édesapja vámosi Nagy Sándor vármegyei alügyész, bíró, édesanyja szakácsi Csorba Hermina (1848–1926) volt.[3] Az anyai nagyszülei szakácsi Csorba Ede (1819–1898), szegedi ügyvéd,[4] és Blauhorn Matild voltak.[5]
1899. február 3-án feleségül vette Balatonkenesén,[6] a nemesi származású kenesei Kenessey Adél (Balatonkenese, 1879. november 24.–Budapest, 1910. július 11.) kisasszonyt,[7] akinek a szülei kenesei Kenessey Pongrác (1838–1924), földbirtokos,[8] és Nagy Adél voltak. Nagy Emil és Kenessey Adél 12 éves házasságából született: Nagy Adél, Nagy Erzsébet, Nagy Éva, Nagy Ádám és Nagy Margit. Első felesége halála után Nagy Emil 1918. november 21-én Budapesten, elvette a református felekezetű dr. Göllner Mária Franciska Erzsébet (Budapest, 1894. november 13.–Bázel, 1982. január 19.) magyar művelődéstörténészt,[9] akinek a szülei dr. Göllner Aladár (1865–1927), orvos, a koronás arany érdemkereszt tulajdonosa, tartalákos ezredorvos,[10] valamint petneházi és vetési Szabó Mária (1872–1935) voltak.[11]
Magánélete és leszármazottjai
Nagy Emilnek összesen tíz gyermeke született három házasságából. Első felesége Kenessey Adél volt, aki 1910-ben, alig harmincévesen hunyt el gyermekágyi lázban; vele öt közös gyermeke volt: Adél (Hárs Györgyné), Erzsébet (Khoór Ödönné), Éva (Emődy Józsefné), Ádám és Margit. Második felesége Emődy Ilona lett, ő szintén korán, 1917-ben halt meg; Emil és Kató édesanyja volt. 1918-ban nősült harmadjára, ekkor Göllner Máriát vette el. István, Sándor és Kristóf (írói neve: N. Christoph de Nagy) lettek e frigy gyümölcsei.
Göllner Mária és két kisebb fia, Sándor és Kristóf 1946-ban, illetve 1948-ban Svájcba emigráltak, ahová Nagy Emil nem követhette őket, nem kapott útlevelet.
1951-ben, 80 éves korában kitelepítették, ahonnan csak 1953-ban térhetett haza.
Unokája Hárs József (1925-2016) soproni helytörténész volt.[13]
1895-ben egy évig Párizsban volt gyakornok. 1898-tól 1946-ig kisebb megszakításokkal ügyvédi gyakorlatot folytatott Budapesten. Kezdetben büntetőjogi praxist folytatott, három évig volt a neves kriminalista ügyvéd, Friedmann Bernát irodájának a vezetője. Miután (el)ismertségre tett szert, áttért a magánjogi praxisra, így mások mellett például 1907-től 1923-ig az Esterházy–hitbizomány jogtanácsosa volt.
Az első világháború utáni második, 1922-es választásokon tért csak vissza a politikába; ekkor a választásokon győztes Egységes Párt képviselőjelöltjeként nyert mandátumot Jászladányban. Ott 1923. június 11-étől1924. február 21-éig igazságügy-miniszter volt a Bethlen-kormányban. Közte és Bethlen között hamar komoly nézeteltérések támadtak mind gazdasági, mind szociális és egyéb ügyekben, ami miatt lemondása után a kormánypártból is kilépett és ellenzéki (Bethlent ellenző) szerepbe helyezkedett. Mikor ellenzékiségét kilátástalannak ítélte meg, Angliába távozott hosszabb tanulmányútra.
Az 1926-os választásokon (ami előtt ismét belépett az Egységes Pártba[14]) újra megválasztották Jászladányban, ezúttal már pártonkívüliként. Nagy Emil a revizionizmus egyik magyarországi szónoka volt. 1927-ben újra Angliába utazott, ahol a Londoni Egyetemen és az Angol Királyi Külügyi Társaságban is előadásokat tartott a trianoni békeszerződés felülvizsgálatának szükségességéről, aminek kapcsán barátságot kötött Lord Rothermere-rel, aki ekkoriban karolta fel a magyar ügyet. Emiatt újfent élesen szembekerült Bethlen Istvánnal, aki a témát nem tartotta időszerűnek feszegetni, majd később, más kérdések kapcsán véglegesen elmérgesedett köztük a viszony. Ennek ellenére 1930-ban a búza katasztrofális áresése után beszüntette támadásait Bethlen ellen.
1931-ben a frissen alakult 33-as bizottság egyik ellenzéki tagja lett, melyben egy ideig jelentős tevékenységet fejtett ki, majd a kormánypárt programtalanságát látva végül lemondott e tisztségéről.
Az 1931-es választásokon megint a Jászladányi kerületben nyert mandátumot, újra pártonkívüliként. 1935-ig volt képviselő.
1904 és 1944 között a Budapesti Hírlap és a Pesti Hírlap hasábjain rendszeresen megjelentek cikkei, gyakran vezércikket is írt. További publicisztikák: Bizalom (1929-1944), Danubian Review (1934-1944), Tiszavidéki Újság. [15]
Könyv
Emile de Nagy–Maximilien Fenyő (Nagy Emil–Fenyő Miksa): Le Traité de Trianon et ses conséquences (Athenaeum, Budapest, 1927)
Az út az orvoslás felé In: Igazságot Magyarországnak! (Magyar Külügyi Társaság, Budapest, 1928; Babits, Szekszárd, 2003)
Jogos-e az a követelésem, hogy Bethlen István gróf nekem teljes elégtételt adjon az írói becsületem ellen elkövetett súlyos sértésért? (Budapest, é.n. [1928], magánkiadás)
A Duna–Tisza-csatorna világszemszögből (In: Bizalom 1931/11. sz.; Országépítő 2001/2. sz.)
↑Hárs József (szerk): Deportált levelei a Rákosi-korszakból. (Dr. Nagy Emil volt igazságügy-miniszter mint száműzött egykori választókerületében) (Eredeti levelek.), pályázat, 2002.
