A Bajor Hercegség és az Osztrák Őrgrófság a 10. század második felében
Előzmények
A frank király megbízásából Graman és Ottokár gróf 788-ban Ybbs mezejénél legyőzték az avarokat és visszaszorították őket a Kampig, illetve a Bécsi-erdőig. I. Károly frank császár a 791-796 között, majd 803-ban - Krum bolgár kánnal szövetségben - hadjáratokat vezetett a Frank Birodalom keleti határait veszélyeztető avarok ellen. Az elfoglalt avar területeken két őrgrófságot alapított: északkeleten Ostmarkot, délen Karantaniát. A Nagy Károly halála utáni örökösödési vitákat lezáró, a Frank Birodalmat három részre osztó 843. évi verduni szerződésben Ostmark Bajorországgal együtt az immár keleti-frank királyként elismert Német Lajos birtokába került.
II. (Harcias) Frigyes osztrák herceg a tatárjárás után a német-római császár támogatásával megpróbálta kihasználni IV. Béla magyar király nehéz helyzetét és megtámadta Magyarországot. 1246-ban a Lajta folyó menti vagy bécsújhelyi csatában győzött az osztrák sereg a magyarok ellen, ugyanakkor maga Frigyes elesett és ezzel kihalt a Babenberg-ház, melynek örökségéért csaknem fél évszázados harc kezdődött egyrészt Ottokár morva őrgróf, majd cseh király és IV. Béla majd az őt követő magyar királyok, valamint az 1273-ban Habsburg Rudolf között. Kezdetben Ottokárnak kedveztek a körülmények, 1251-ben elfoglalta Alsó-Ausztriát és Bécset és Ausztria hercegévé választották. A következő két évtizedben Ottokár vált a Német-Római Birodalom legerősebb hercegévé, birtokai Sziléziától az Isztriáig terjedtek. Ennek tudható be, hogy nem ismerte el I. Rudolfot német királynak, mire 1274-ben a regensburgi birodalmi gyűlésen megfosztották Ottokárt Ausztriára, Stájerországra és Karintiára vonatkozó jogaitól. A két fél harcát végül IV. (Kun) László magyar királynak I. Rudolf mellé állása döntötte el. 1278-ban a dürnkruti csatában (más néven: második morvamezei csatában
Ottokár döntő vereséget szenvedett I. Rudolf és a magyarok egyesült seregeitől és a csatában ő maga is elesett. A magyarok között ekkor már jelentős haderőt képviselt a IV. Béla által a tatárjárás után letelepített kunokból szervezett lovasság. Ettől kezdve Ostmark Habsburg birtok lett egészen 1918-ig.