Bécs felszabadítása után a Vörös Hadsereg tovább nyomult nyugat felé, miközben nyugatról és északról a szövetséges csapatok is behatoltak Ausztriába. Még folytak a harcok, amikor az új ideiglenes kormány újra hatályba helyezte a szövetségi alkotmányt.
Története
Bécs megszállási övezetei Az I. kerületben a nagyhatalmak havonta váltakoztak. A világosabb külső terület a megszállási törvény szerint Alsó-Ausztriához tartozott
A második világháború befejeztével a győztes nagyhatalmak csapatai elfoglalták és egy évtizeden át megszállva tartották a négy megszállási övezetre osztott Ausztriát. Ausztriára a háború után nem Németországgal együttműködő, hanem Németország által leigázott államként tekintettek. Ez a magyarázata annak, hogy az ország megtarthatta 1938-as határait, és nem kellett kártérítést fizetnie sem.
Egy kommunista irányítású hatalomátvételi kísérlet (Koplenig-puccs, 1950) kudarca után 1955-ben a Szovjetunió bejelentette, hogy hajlandó kivonulni, de cserébe meg kell tiltani Ausztriának a Németországgal való gazdasági és politikai egyesülését, és az újrafelfegyverzést. Németországot pedig kötelezni kell, hogy lemondjon minden Ausztriát érintő igényéről. Ezzel a nyugati szövetségesek is egyetértettek. 1955. május 15-én Bécsben aláírták az államszerződést, melyben az ország visszakapta szuverenitását.[1] A megszállók kivonulása után Ausztria örökös semlegességét az alkotmányban rögzítették.
.svg){kind=small}
