A dal a március 2-án rendezett belga nemzeti döntőn nyerte el az indulás jogát.[1]
A dal gyors tempójú, melyben az énekesnő arról beszél, hogy szereti az életet, akkor is, ha néha nehéz.
A május 3-án rendezett döntőben a fellépési sorrendben tizenharmadikként adták elő, az írLuv BugYou Can Count On Me című dala után és a németIngrid PetersÜber Die Brücke Geh'n című dala előtt. A szavazás során százhetvenhat pontot szerzett, mely az első helyet érte a húszfős mezőnyben. Ez volt Belgium első, és eddig egyetlen győzelme.
Sandra Kim ekkor mindössze tizenhárom éves volt (bár a dal szövegében tizenöt évesnek mondja magát), ezzel ő a dalfesztivál történetének legfiatalabb győztese.
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
