A dal a február 6-án rendezett svájci nemzeti döntőn nyerte el az indulás jogát.[1]
A dal egy erőteljes ballada, melyben az énekesnő a szabadság után érzett vágyakozását fejezi ki, és arra kéri az előretörőket, hogy ne menjenek el nélküle.
Az április 30-án rendezett döntőben a fellépési sorrendben kilencedikként adták elő, az izraeliYardena AraziBen Adam című dala után és az írJump The GunTake Him Home című dala előtt. A szavazás során százharminchét pontot szerzett, mely az első helyet érte a huszonegy fős mezőnyben. A legelső, 1956-os versenyen elért győzelmet követően ez volt Svájc második, és eddigi utolsó győzelme. Továbbá ez volt a tizennegyedik, és eddigi utolsó francia nyelvű dal, mely meg tudta nyerni a versenyt.
Minden idők egyik legszorosabb szavazása során a dal végül egyetlen ponttal előzte meg a második helyezett Egyesült Királyság Go című dalát.
A Ne partez pas sans moi először kislemezen jelent meg és jutott el a hallgatókhoz, még 1988-ban, majd abban az évben szerepelt a The Best of Celine Dion című nagylemezen is, amelynek első száma volt.
A dal öt évvel később, 1993-ban felkerült Céline Dion első, CD-formátumban is kiadott, Les premières années című válogatásalbumára is, amelyen olyan dalok váltak a hallgatók számára elektronikus formában is elérhetővé, amelyek addig csak analóg hanglemezen voltak hallgathatók, és így szinte csak a gyűjtőknek álltak a rendelkezésére. A 3 perc 7 másodperc hosszúságú, Eurovízió-győztes dal a 18 számot tartalmazó CD sorrendben nyolcadik dala volt, a C’est pour toi és a Mon ami m’a quittée számok között.
Az először csak Franciaországban terjesztett, a Versailles kiadásában megjelenő albumot néhány évvel később ismét kiadták, akkor már Franciaország mellett több más országban, így Magyarországon is kapható volt; hazánkban a Sony Music Entertainment adta ki.
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
