1463-ban „Bela” néven említik először. Az Izbugyai család, majd a 18. században a Boronkay és más családok birtoka volt. 1715-ben 16 lakatlan és 10 lakott háza állt. 1787-ben 77 házában 553 lakos élt.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Izbugya Bella. Tót falu Zemplén Vármegyében, birtokosa Boronkay Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Alsó Csebinyéhez nem meszsze, határja az említett falunak tulajdonságaihoz hasonlító, második Osztálybéli.”[2]
A 19. században a Szirmay, Dessewffy, Vladár és mások voltak a birtokosai. 1828-ban 77 házát és 576-an lakták. Lakói mezőgazdasággal, erdei munkákkal foglalkoztak.
Fényes Elek1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Izbugya-Bela, orosz falu, Zemplén vgyében, Papina fiókja, 8 r., 570 g. kath., 7 zsidó lak., gör. anyaszentegyházzal; 1251 h. szántófölddel. F. u. Szirmay, Dessewffy, Vladár, s m. Ut. p. Nagy-Mihály.”[3]
Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Izbugyabéla, ruthén kisközség a Laborcz völgyében 95 házzal és 463, nagyobbára gör. kath. vallású lakossal. Postája, távírója és vasúti állomása Radvány. A századok folyamán ugyanazok voltak az urai, mint Izbugyának; csakhogy 1575-ben Maturnay Annát iktatják egy rész birtokába, míg az 1598-iki összeíráskor a Wiczmándyak mellett Asguthy Mihály, Nyárády Albert, Palocsay György, Füzy Imre és Bogáthy Mihály vannak birtokosokként felsorolva. Újabbkori urai a Szirmayak, Dessewffyek s a Valdárok. E községgel volt egyesítve Valentócz község, mely 1550-ben Drugeth Imre, Gábor, Gáspár és Ferencz birtoka; 1587-ben Malikóczy Miklóst és Gábort iktatják egyes részeibe. Tíz évvel később már Füzy Imre és Palocsay György az urai. Későbbi birtokosai ugyanazok voltak, mint a vele egyesített Izbugyabéláé. A községben gör. kath. templom van, mely 1770-ben épült. Ide tartozik Mászó-puszta is.”[4]
↑Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség
