Egy másik elképzelés a két Szicília közötti békekötés lehetőségét rejtette magában, amely kettős házasság reményét is kecsegtette, hiszen a Szicília szigetén fel-fellobbanó lázadások szításában I. (Durazzói) László amúgy is élen járt. Már 1398-ban elindultak a tárgyalások I. (Durazzói) Lászlónápolyi király, valamint Ifjú Mártonszicíliai király nagynénje és Idős Mártonaragón király (Ifjú Márton apja) féltestvére, Izabella aragón infánsnő között kötendő frigyről. Ez egészült ki azzal az elképzeléssel, hogy a felesége, I. Mária szicíliai királynő halálával (1401. május 25.) megözvegyült Ifjú Márton vegye feleségül László király nővérét, Johannát, de mindkét házassági tárgyalás végül zsákutcába jutott, mivel a két szicíliai udvar más-más pápát támogatott: Nápoly és László király a római pápát, míg Palermo és Ifjú Márton az avignoni (ellen)pápát.[3]
Ezután 1401. október 13-án vagy november 13-ánVilmos osztrák herceg jegyezte el Johannát, amely Zsigmond ellenes éllel jött létre. Az 1403-as Zsigmond elleni országos felkelés idején Johanna öccsét, I. Lászlót meghívták a magyar trónra, aki 1403. július 19-én Johannával együtt jelent meg a magyar korona felségterületén, Johanna szülővárosában, a dalmáciaiZárában,[4] ahol a Kanizsai János esztergomi érsek által megáldott alkalmi koronával Lászlót Vilmos osztrák herceg követeinek is a jelenlétében Kanizsai érsek 1403. augusztus 5-én "magyar királlyá" koronázta. Az osztrák vőlegény követei ezt követően Johannát Bécsbe kísérték, ahol 1403. augusztus 28-án megtartották az esküvőjüket.[5] Vilmos 1406. július 15-én halt meg. Házasságuk gyermektelen maradt. Johanna ezért 1407 elején visszatért Nápolyba.[6] Az özvegy hercegné 1414-ben öccsének törvényes gyermekeket nélkülöző halálával megörökölte a Nápolyi Királyságot.[7]1415. január 4-én az újdonsült királynő eljegyezte I. Ferdinándaragón és szicíliai király másodszülött fiát, a Johannánál 25 évvel fiatalabb, 16 éves János infánst, Szicília kormányzóját, de végül 1415. augusztus 10-én az özvegy és három gyermekes Bourbon Jakabhoz, la Marche grófjához ment feleségül Nápolyban, aki a házassága révén elnyerte a Tarantó hercege címet, azonban ez a házassága is gyermektelen maradt. Jakab 1415. október 10-én királlyá kiáltatta ki magát, Johanna kegyencét, Pandolfo Alopót kivégeztette, Johannát pedig elzárta a külvilág elől, a királynő csak férjén keresztül érintkezhetett mindenkivel, és felesége helyett uralkodott egy évig. Hívei azonban kiszabadították Johannát, aki viszont férjét lecsukatta. Rövid idő múlva azonban Jakab is kiszabadult és Franciaországba menekült, magára hagyta Johannát, de hivatalosan sohasem váltak el. Jakab túlélte feleségét. Bourbon Jakabnak első házasságából három lánya született. Első felesége III. Károly navarrai királynak a lánya, Navarrai Beatrix, I. Blanka navarrai királynőnek, Ifjú Márton özvegyének a húga volt. Johanna ezután Caraccioli Jánost fogadta kegyencévé. Johannát 1419. október 28-án koronázták királlyá Nápolyban. Miután Johannának nem születtek gyermekei egyik házasságából sem, és öccsének is csak házasságon kívül született gyermekei voltak, akik közül bár Durazzói Rajnald capuai herceg (–1422 után) túlélte az apját, de mivel nem törvényes házasságból született, nem örökölhette a trónt, ezért is követte a trónon Lászlót a nővére. Johanna így először III. Lajost, Anjou hercegét, II. Lajosnápolyi (ellen)király és Jolán aragón infánsnő (I. János aragóniai király és Bar Jolán lánya) fiát tette meg örökösének, akivel aztán összekülönböztek, ezért V. Alfonz aragóniai királyt hívta be az országba Lajos ellen, akit 1421-ben utódának is fogadott. Alfonz el is fogadta a trónjelöltséget, és (III.) Lajost kiűzte az országból. Alfonz viszont Johanna kegyencét, Caraccioli Jánost is elűzte az udvartól, ezért Johanna kitagadta, és újra fiává fogadta Lajost. Lajos azonban 1434-ben meghalt. Ekkor Lajos öccsét, Renátusz herceget fogadta örökbe, aki viszont burgundiai fogságban ült. Johanna a következő év elején, 1435. február 2-án meghalt, kijelölt utódja viszont csak három évvel később, 1438-ban foglalhatta el a trónt, de 1442-ben Johanna másik fogadott fia, V. Alfonz aragón király elűzte őt a Nápolyi Királyságból.
↑A királyság hivatalos elnevezése mindvégig Szicíliai Királyság(A Világítótornyon inneni Szicíliai Királyság) maradt. A Nápolyi Királyság elnevezés csak történészi műszó a másik Szicíliai Királyságtól(A Világítótornyon túli Szicíliai Királyság) való megkülönböztetésre.
↑László királynak volt egy házasságon kívül született fia, Rinaldo di Durazzo, aki viszont nem örökölhette a trónt az apjától.
Irodalom
Fodale, Salvatore: Blanca de Navarra y el gobierno de Sicilia, Príncipe de Viana60, 311–321, 1999. URL: Lásd További információk
Johanna nápolyi királynő (1414–1435). In: Gerõ Lajos (szerk.): A Pallas nagy lexikona, Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt., 1893–1897. (MEK) URL: Lásd További információk
Ryder, Alan: Giovanna II d'Angiò, Regina di Sicilia, Dizionario Biografico degli Italiani 55, Róma, 2001. URL: Lásd További információk
Schönherr Gyula: Az Anjou-ház örökösei, In: Szilágyi Sándor (szerk.): A magyar nemzet története III. kötet, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársulat, Budapest, 385–630, 1895. URL: Lásd További információk
