Amenemniszut követte a trónon, akinek valószínűleg féltestvére, de társuralkodója is volt.[1] A fáraó felvette az Amon főpapja címet, amit ezután méltóságai közül a legfőbbnek tekintett.[1]
Tanisz ezekben az évtizedekben Egyiptom egyik legszebb városa, de a szobrok jelentős része régebbi időkből származott, a város díszítésére hozták ide őket az ország különböző részeiből.[1] Templomot épített Ámon, Mut, Honszu tiszteletére, és hatalmas agyagfallal vette körül a templomot és a sírkerületet,[1] a királyok ugyanis Paszebahaenniuttól kezdve Taniszban temetkeztek, kőből épített föld alatti sírkamrákban.[1]Thébához, a szent városhoz való ragaszkodás azonban megmutatkozott abban, hogy az uralkodók ún. lélekházakat (ka-házakat) emeltek maguknak Thébában, így akarták elérni azt, hogy itt is kultuszban részesüljenek.[1] (Théba így bizonyos mértékig Abüdosz szerepét kezdte átvenni.[1])
A király csodálata az első Ramszeszek korszaka iránt abban nyilvánult meg, hogy időnként a Ramszesz-Pszuszennész nevet használta, és fiának a Ramszesz-Anhefenmut nevet adta.[2] (Egyes kutatók feltételezik, hogy a XXI. dinasztiát vérségi kötelék is fűzte a Ramszeszek uralkodóházához, de erre egyelőre nincs határozott bizonyíték.[2])
Paszebahaenniut uralma a külső és belső béke kora volt Egyiptom számára.[2] Sírjából ékiratos feliratú lazúrkő gyöngy került elő, mely egy asszír vezér leánya számára készült.[2] A kis emlékből nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, de kétségtelenül a két állam közti kapcsolatra utal.[2]