A Horvát Légierő (horvátul Hrvatsko ratno zrakoplovstvo) Horvátország haderejének része.
Az egykori Jugoszlávia széthullása után 1992-ben kezdett el formálódni, szerveződni az önálló Horvát Légierő. A horvátok nehéz helyzetben voltak, mivel a harci repülőgépek a szerb hadsereg ellenőrzése alatt maradtak. Gond volt a katonai légi bázisokkal is, hiszen – bár azokat elhagyták – a szerbek minden felszerelést elvittek, vagy megsemmisítettek. Kezdetben harci gépek hiányában a horvátok An–2-es és egyéb könnyű légcsavaros géppel hajtottak végre sikeres bombatámadásokat a szerb állások ellen. Ezzel párhuzamosan megkezdődött a pulai, spliti és plesói repülőterek rendbe hozása (1991 novemberétől horvát tulajdonúak), majd megkezdték egy átfogó rádiólokációs, légvédelmi rendszer kiépítését is. Ezt követően a horvátok megkeresték a Jugoszláv Néphadseregben szolgálatot teljesítő horvát repülőhajózókat, akiket a hazatérésre kértek fel. 1991 októberében az egyik pilóta MiG-21R gépével Ausztriába, 3 társa pedig MiG–21MF gépeikkel Splitbe és Plesóba szökött. Ebből a 4 gépből alakult meg a Horvát Légierő (egyes források szerint csak három gép dezertált Jugoszláviából). Ennek a kezdeti „légierőnek” 50%-át a szerbek még a földön megsemmisítették. 1993-tól a légierejüket, nagymértékben fejleszteni kezdték és később, 1994-ben újabb 25 db MiG–21-est és Mi–24-es harci helikoptereket is beszereztek Ukrajnától. Ezek a használt nagyjavított gépek Lengyelországon keresztül Magyarországon át kerültek az országba és később be is vetették őket a szerbek ellen a „Vihar” hadműveletben.
Horvátország 1993-ban megkezdte egy századnyi Szu–25-ös csatarepülőgép beszerzését Grúziától, amelyek ha megérkeznek döntően befolyásolhatták volna az akkori szerbek elleni harcokat. A gépeket Grúziában, Tbilisziben gyártották le. Különféle források szólnak róla, hogy mi lett a megrendelt gépekkel. Az egyik forrás szerint a gépek nem érkeztek meg Horvátországba a Grúziában dúló polgárháborús viszonyok miatt, és a gépek azóta is ott állnak, konténerekbe csomagolva. Más források szerint a gépek megérkeztek Horvátországba, ám a grúz események miatt az összeszerelést végző grúz szakemberek, berepülő pilóták már nem tudtak kiutazni, így a Horvát Légierő nem tudta a konténerben álló új gépeit érdemben használni.
A horvát tervek között szerepelt 1996-ban két harci repülő ezred felállítása, mely korszerű többfeladatú repülőgépekkel rendelkezne, valamint egy szállítórepülő ezredet is létre kívántak hozni. Az elsődleges lehetséges típus itt is az amerikai F–16-os volt, de ennek beszerzését embargó sújtotta. Más megoldás nem lévén szóba jött a orosz MiG–29-es is.
A Horvát Légierő a 2000-es évek második felében meghívásos pályázatot írt ki egy egyszázadnyi többcélú vadászrepülőgép beszerzésére a MiG–21-esek kiváltására. A pályázati kiírást megvette minden, a piacon meghatározónak számító repülőgépgyártó, így pályázott az európai típusok egy része (JAS 39 Gripen, MiG–35), az amerikai F–16 Fighting Falcon és F/A–18 Hornet típusok is. Célként a 2011-es szolgálatba állást jelölték meg.
2021. május 28-án, pénteken Andrej Plenković horvát miniszterelnök bejelentette, hogy megszületett a döntés a gépek beszerzéséről, 12 darab Dassault Rafale beszerzése mellett döntöttek[1], amelyek első darabjai 2024. április 25-én meg is érkezetek Horvátországba[2][3]. Ezzel párhuzamosan helikoptereit is fejlesztette, 8 darab UH-60 Black Hawk beszerzésével 2024. július 12-én[4], amivel megtriplázta a 2022 februári Black Hawk beszerzéseit, amikor is 4 darabot vásárolt.
A Horvát Légierő létszáma körülbelül 2000 fő
A hadrendből kivont, illetve alkatrészként felhasznált gépek többsége Velika Goricában.