A három legeredményesebb film (Dilisek vacsorája, Élet, amiről az angyalok álmodnak és az Aki szeret engem, vonatra ül) 3-3 Césart vihetett haza. A legnagyobb vesztes Nicole Garcia filmje, A Vendôme tér asszonya volt, amely a legtöbb (12) jelölés ellenére egyetlen díjat sem kapott. A már jelentős közönségsikert maga mögött tudó Taxi is mindössze két – nem éppen a legjelentősebb – díjban részesült.[1]
A filmes esemény nem volt mentes a botránytól: a francia filmrendezők szövetsége bojkottálta a rendezvényt, tiltakozásul a Canal+ televíziós csatorna és a Murdoch-birodalom közötti – a Césarok éjszakája kizárólagos közvetítési jogára vonatkozó – megállapodás ellen, mivel szerintük ez veszélyezteti a francia filmgyártás finanszírozását.[2]
A rendezvényen megemlékeztek az előző év őszén elhunyt César Baldaccini szobrászművészről, a díj és az estély névadójáról, aki negyedszázad után úgy érezte: neve egyszerű köznévvé vált, s tiltakozott az ellen, hogy a Césart „s” toldalékkal, többes számban használják…[2]
↑1999. évi César-díjak:Palmarès 1999 – 24ème Cérémonie des César (francia nyelven). Palmarès. Académie des Arts et Techniques du Cinéma, 2004. március 7. [2019. január 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 21.)
↑Az Écran Noir összeállítása:VinCy Thomas: Les César 1999 (francia nyelven). Evenements – Prix. Écran Noir, 2000. [2011. augusztus 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 21.)