Mivel apja 1284-ben III. Péter aragóniai király fogságába esett, nagyapja, I. Károly pedig néhány hónappal ezután, 1285. január 6-án meghalt, II. (Sánta) Károly fogsága és távollétei idején a nápolyi királyságot a kiskorú Martell Károly nevében anyja, majd 1289-től maga Martell Károly kormányozta, de trónra nem lépett.
Anyai nagybátyja, IV. László magyar király halála után anyja 1292. január 6-án lemondott javára magyar trónigényéről, s ettől kezdve a „Magyarország királya” címet használta. 1294 után kezdett lépéseket tenni magyar trónigényének érvényesítésére, de nem tudott hathatósan fellépni III. Andrással szemben, mert rövidesen meghalt.
Halála után anyja, Mária királyné támogatásával fia, Károly Róbert lépett fel trónkövetelőként III. András ellenében, és az Árpád-ház kihalása után el is nyerte a magyar koronát, uralomra juttatva a magyar trónon az Anjou-dinasztiát, amely férfiágon 1382-ig, nőágon 1395-ig uralkodott, és Lengyelország koronáját is viselte 1370–1399 között.
