Lajos 1226-os halálát követően a trónörökös, IX. Lajos még alig 12 éves volt, így Blanka magához ragadta a régensi hatalmat baillistre-i címmel. A központi hatalom gyengítését célzó, nemrég elvesztett előjogaiért harcoló, illetve valószínűleg a kormányzás női kézbe kerülését ellenző nemesi mozgalmat tehetséges diplomatája, Romano Frangipani(wd)bíboros és pápai legátus segítségével ügyesen megosztotta, aminek eredményeképpen 1229-ben a meaux–párizsi egyezményben(wd) Dél-Franciaország nagy részét Capeting kézbe vette. Blankának fia 1234-ben bekövetkezett nagykorúsága után is nagy beleszólása maradt az országlásba, sőt a később szentté avatott Lajos az 1248-ban induló VII. keresztes hadjárat kezdetén is rábízta az államügyeket.
Az ismét régensi hatalmat kapó Blankának nagy szerepe volt az 1250-ben egyiptomi fogságba esett fiai kiváltásában, illetve az ország szegényei, a „kis pásztorok” (pastoureaux) az adóemelések kiváltotta lázongásának leverésében 1251-ben. Kisebbik fiai, Alphonse de Poitiers és Charles d'Anjou hazatértét követően Melunbe vonult vissza, ahol nemsokára meg is halt.
Szépsége és bölcsessége legendás volt. IV. Theobald champagne-i gróf plátói szerelmet táplált a királyné iránt, és az e szerelem ihlette dalait és költeményeit troyes-i és provins-i kastélya falaira pingáltatta fel.
Gyermekei
13 gyermekük közül mindössze kilencen érték meg az egyéves kort:
Klaniczay Gábor: Holy Rulers and Blessed Princesses. Dynastic Cults in Medieval Central Europe. translated by Éva Pálmai, Cambridge University Press, Cambridge, 2002.