Andrej Sládkovič (illetve Sládkovič András, született Braxatorisz András, írói álnevei Andrej Braxatoris-Sládkovič, Andrej Sládkovič, Ondřej Krasyslav Sládkovič) (Korpona, 1820. március 30. – Radvány, 1872. április 20.) szlovák költő, irodalomkritikus, újságíró és műfordító. A 19. századi szlovák irodalom egyik legkiemelkedőbb alkotója, Stúr csoportjából az egyik legérzelmesebb költő.
Élete
1820. május 30-án született Korponán tanítói családban. 1826–1830 között Korponán, majd 1830–1831 között Perőcsényen tanult magyarul. 1831–1832 között a korponaipiarista gimnázium diákja volt. 1839–1840 között a selmecbányai líceumon tanult, ahol első verseit írta. 1840–1842 között a pozsonyi líceum diákja. 1841-ben Jurkovics Sámuelnek segített az ószombati szlovák színház megalapításában. Mivel családja anyagilag nem állt jól (8. gyermekként született a 14-ből), ezért főként magántanítóskodásból élt. Mint házi tanító előbb 1838–1839 között Ledénybe, majd 1839–1840 között a jómódú Pischl családhoz került, akiknél szerelemre lobbant lányuk Marína iránt. 1842–1843 között Hodrusbányán tanított. 1843–1844 között teológiát tanult a hallei egyetemen, ahol megírta első nagyszabású alkotását a Sôvety v rodine Dušanovej (Beszélgetések Dusan családjában) címűt. 1844-ben hazatért, eddigre Marína Pischlt férjhez adták egy gazdag mézeskalács-készítőhöz. 1844 és 1845 között ennek a szerelemnek az emlékére írja meg a Marína című művét. 1845 és 1846 között ezt követte a Detvan (Gyetvai legény) című műve. Mindkét mű lirikus költemény.
1847-ig Bezegh Pál családjánál nevelősködött Garamhalásziban. 1847-ben evangélikus lelkésszé szentelték, majd mint pap tevékenykedett Horháton. Üdvözölte az 1848–1849-es forradalmat. Magatartásáért 1849-ben letartóztatták. 1856-tól haláláig zólyomradványi lelkészként tevékenykedett. Szekovics Júlia Antóniával házasodott meg, együtt 9 gyermekük volt, melyből 4 még a költő életében meghalt.
Első művei a Nitra almanachban jelennek meg. Műveiben a romantikus szerzőkhöz hasonlóan a szlovák népiességet a filozofikus idealizált erényességgel kapcsolja össze. Művei gyakran tükrözik személyes életérzését, konfliktusait, az élet egyensúlyának keresését a 19. század komplikált nemzeti és társadalmi viszonyai között. Műveiben a társadalmi és népi témák mellett nagy szerepet kap a természet szeretete. Bár Sládkovič szintén Stúr követői közé tartozott, a többi követővel ellentétben ő megházasodott, ami nézeteltéréseket okozott közöttük. Stúr ugyanis úgy tartotta, hogy teljes életüket a nemzetnek kell szentelni, így számukra nincs hely a családnak. Kora több szláv közéleti személyiségével tartotta a kapcsolatot. Gondolkodásmódjára igen nagy hatást gyakorolt a hegelifilozófia. Irodalmi munkásságához tartoznak kevésbé jelentős egyházi művei is. Két leghíresebb műve a Marína és a Detvan (Gyetvai legény).
Műfordítoként főleg Puskintól, a francia felvilágosodás és romantika képviselőitől (Voltaire, Jean Racine), illetve később német nyelvről is fordított (Johann Wolfgang von Goethe). Több újságcikket is írt: Národnie školy (Nemzeti iskolák), Verejná mienka o nás (Közvélemény rólunk), illetve írói értekezéseket: Ján Botto: Báj Maginhradu (Botto János: Maginhrad mondája). Marína című munkáját kétszer fordították magyarra Podhradszky Lajos 1888-ban, Farkas Jenő 1957-ben, illetve csehre, lengyelre és franciára. Az ő emlékére rendezik évente 1960-tól "Sládkovič Radványa" nevű szavalóversenyt.
1970 – Korešpondencia Andreja Sládkoviča(Sládkovič András levelei)
Kulturális történeti munkák
1988 – Zápisnica Slovenského národného zhromaždenia v Turčianskom Svätom Martine 6. a 7. júna 1861(A szlovák nemzeti gyűlés jegyzőkönyve 1861. június 6–7. Turócszentmártonban)
