Bródtól légvonalban 11, közúton 15 km-re északra, községközpontjától légvonalban 3, közúton 5 km-re északnyugatra, Szlavónia középső részén, a Dilj-hegység területén, a Bródról Nekcsére menő főúttól keletre fekszik.
Története
Szalatnok első írásos említése 1250-ben történt a Borics nembeli István birtokaként. Később kárpótlásul asszonya megsebesítése és hat szolgájának meggyilkolása miatt a birtokot át kellett adnia az ugyancsak Borics nembeli Sándornak. Ezután egy bizonyos Kristóf nevű nemes vásárolta meg. Valószínűleg birtokmegosztás folytán már a török hódítás előtt két településre, Alsó- és Felsőszalatnokra osztották fel. [2]1422-ben a két részt „Felsewzalathnok”, illetve „Alsozalathnok” néven említik. Részben köznemeseké volt, részben Tomica mezővárosához tartozott. [3]1545-ben a török defterben Szalatnokot a Vrhovaci náhije részeként említik. A török uralom idején pravoszláv vlachokat telepítettek ide. [2] Az 1698-as kamarai összeírásban nem találjuk, valószínűleg puszta volt. [4] A katonai közigazgatás megszervezése után a bródi határőrezredhez tartozott. 1730-ban és 1746-ban a vizitáció jelentése szerint Szalatnok újra egységes település. 1730-ban 15, 1746-ben 29 katolikus ház állt itt. Az 1758-as vizitációs jelentésben Szalatnok már ismét két település. 1760-ban Alsószalatnok 12 házában 19 család és 93 katolikus lakos élt. [2]
Az első katonai felmérés térképén„Unter Slatnik” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Szlatinik” néven szerepel. [5] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Szlatinik” néven 44 házzal, 228 katolikus vallású lakossal találjuk. [6] A katonai közigazgatás megszüntetése után 1871-ben Pozsega vármegyéhez csatolták.
A településnek 1857-ben 112, 1910-ben 217 lakosa volt. Pozsega vármegye Bródi járásának része volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 98%-a horvát anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben teljes lakossága horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 170 lakosa volt.
Szent Illés próféta tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1967-ben épült az 1896-ban épített fakápolna helyén. A Szent Illés oltárképet Bécsben vásárolták.
.jpg)
.jpg)
