2002-es FIDE-sakkvilágbajnokság
A 2002-es FIDE-sakkvilágbajnokság előmérkőzései egyenes kieséses (knockout) rendszerben zajlottak 2001. november 27. – december 14. között, míg a világbajnoki döntőre 2002. január 16–23. között került sor Moszkvában. A regnáló világbajnok, az indiai Visuvanádan Ánand nem élvezett semmilyen előnyt. Címének megvédéséhez már az 1. fordulótól kezdve részt kellett vennie a versenyen.
A versenysorozat végén a döntőbe jutott két ukrán versenyző, Ruszlan Ponomarjov és Vaszil Ivancsuk mérkőzött meg a világbajnoki címért. A nyolcjátszmásra tervezett mérkőzésen Ponomarjov 4,5–2,5 arányban győzött, ezzel megszerezte a FIDE-világbajnoki címet.
Előzmények
1993-ban a regnáló hivatalos világbajnok Garri Kaszparov a világbajnoki döntő előtt saját sportszövetséget alapított, a Professzionális Sakkozók Szövetségét (PCA), és annak keretén belül rendezte meg a „klasszikusnak” nevezett világbajnoki döntőt a világbajnokjelöltek versenyének győztesével, az angol Nigel Shorttal. A FIDE megfosztotta világbajnoki címétől és törölte ranglistájáról Kaszparovot és a PCA-hoz csatlakozó Nigel Shortot. A FIDE-sakkvilágbajnoki cím megszerzésére külön mérkőzést írt ki, majd ezt követően 1993-tól egészen 2006-ig, az úgynevezett „címegyesítő” mérkőzésig a sakkozás két világbajnokot tartott nyilván: a PCA által szervezett verseny világbajnokát, aki az úgynevezett „klasszikus sakkvilágbajnoki” címet viselte, valamint a FIDE sakkvilágbajnokát.
A sakkvilágbajnokságok lebonyolítási rendszere 1948 óta lényegében változatlan volt. A világbajnok párosmérkőzésre való kihívásának a jogát az szerezte meg, aki egy többlépcsős versenysorozat végén győztesként került ki. A versenysorozat zónaversenyekből, zónaközi versenyekből, majd a legjobb nyolc versenyző részvételével zajló, párosmérkőzéses formájú, világbajnokjelöltek versenyéből állt.
A FIDE-sakkvilágbajnokság 1998-tól kezdődően az addigi hagyományoktól eltérő formában került megrendezésre. A FIDE elnökének, Kirszan Iljumzsinovnak a javaslatára bevezették az egyenes kieséses, gyors lebonyolítású (knockout) rendszert, amelynek lényege, hogy az addigi hároméves ciklusonként zajló világbajnokságot egy helyszínen és rövid idő alatt fejezzék be. Az első ilyen formában megrendezett világbajnokságon a világbajnoki cím védőjének, Anatolij Karpovnak csak a döntőben kellett mérkőznie, és miután rájátszásban legyőzte az indiai Visuvanádan Ánandot, sikerrel megvédte címét. A világbajnoknak ezt az előjogát szüntette meg az 1999-ben bevezetett új forma. Karpov ezzel nem értett egyet, és nem indult el a versenyen, így 1999-ben új világbajnoka lett a sportágnak Alekszandr Halifman személyében. A 2000-es FIDE-sakkvilágbajnokságon az indiai Visuvanádan Ánand szerezte meg a címet.
Az új világbajnoki rendszer
Az új világbajnoki rendszer szerint az egyébként a zónaközi versenyen való indulásra jogosult résztvevők, valamint az Élő-pontszámuk alapján kimagasló erejű versenyzők, összesen 128-an, a tenisztornákról már ismert egyenes kieséses lebonyolítási rendszerben mérik össze erejüket. Az elődöntő és a döntő kivételével két hagyományos időbeosztású játszmát játszanak, ha annak eredménye döntetlen, akkor először két-két rapidjátszmát, majd ha ezek után is döntetlen az eredmény, akkor egyre rövidülő idejű játszmák során dől el a győztes személye. Az elődöntőben négy, a döntőben nyolc játszma az alap, ezután következik pontegyenlőség esetén a rájátszás.
A két hagyományos időbeosztású játszmára egy-egy napot, a rájátszásokra, azaz a rapid- és a villámsakkjátszmákra összesen további egy napot szánnak. Ennek megfelelően a verseny egy fordulója három napot igényel, és a 128-as főtábla összesen hét fordulója 21 nap alatt (esetleg közben 1-2 pihenőnap beiktatásával) megrendezhető. Ezzel a gyorsított lebonyolítási formával lehetővé vált, hogy évente rendezzenek világbajnokságokat.
A 2002-es FIDE-világbajnokság
A kvalifikáció
A 2002-es FIDE-sakkvilágbajnokságon való részvételhez az alábbi eredményekkel lehetett kvalifikációt szerezni:
A zónaversenyek
A zónaversenyekről részletesebb információ a mark-weeks.com honlapon található.
- 0.0. zóna FIDE-internet-kvalifikáció
- A sakk történetében első alkalommal egy interneten keresztül zajló verseny eredménye alapján nyolc versenyzőnek is kvalifikációt lehetett szerezni a világbajnokságra. A 2001. szeptemberben rendezett első ilyen alkalom során több technikai probléma is adódott, illetve sok esetben felmerült sakkprogramok és más külső segítség igénybevétele. Ez utóbbi miatt négy versenyző kizárásra is került. A nyolc továbbjutott között egyébként két olyan versenyző is volt: Szergej Sipov (59.) és Peter Heine Nielsen (60.), aki a világranglista első száz helyezettje között volt található, és a nyolcból heten rendelkeztek nemzetközi címmel (négy nemzetközi nagymester, két nemzetközi mester, egy FIDE-mester), csupán a 8. helyen továbbjutó orosz Nugzar Zeljakovnak nem volt nemzetközi minősítése. A továbbjutók: az orosz Nyikolaj Vlaszov, a francia Olivier Touzane, a román Dorian Rogozenko, a francia Igor-Alexandre Nataf, a dán Peter Heine Nielsen, a francia Gaetan Sarthou, az orosz Szergej Sipov és az orosz Nugzar Zeljakov.
- 1.0. zóna Ohrid (Macedónia) – Európa
- Az európai 1.0. zóna versenyének számító 2. sakk egyéni Európa-bajnokságot 2001. június 1–15. között játszották a macedóniai Ohridban. A 13 fordulós svájci rendszerben megrendezett versenyen 143 nemzetközi nagymester, 38 nemzetközi mester és 14 FIDE-mester indult el. A bajnoki címet az izraeli Emil Sutovsky szerezte meg, miután a rájátszásban legyőzte a vele azonos pontszámmal végző ukrán Ruszlan Ponomarjovot. A versenyről 46-an szerezhettek kvalifikációt. A biztos továbbjutáshoz legalább 8 pontra volt szükség, amelyet 45 versenyző ért el. A versenyen indulók közül Azmaiparasvili, Gurevics, Van Wely és a 7,5 pontot elérő Nigel Short már kvalifikációval rendelkezett, így a 7,5 ponttal holtversenyben végzett 21 versenyző háromfordulós rájátszásban döntötte el a 4 fennmaradó továbbjutó hely sorsát. A továbbjutás ilyen módon még Kiril Georgiev, Gyimesi Zoltán, Joel Lautier és Alekszandr Delcsev számára sikerült.[3]
- 2.0. zóna Cali (Kolumbia) – Amerika
- Az amerikai kontinens bajnokságát 2001. augusztus 9–20. között a kolumbiai Caliban rendezték. A 11 fordulós svájci rendszerű versenyről heten szerezhettek kvalifikációt a világbajnokságra. A győzelmet Alex Yermolinsky szerezte meg, mögötte heten végeztek holtversenyben. Mivel közülük a kubai Lenier Dominguez és a kolumbiai Alonso Zapata korábban már kvalifikációt szerzett, ezért a fennmaradó egy továbbjutó helyért a 9–20. helyen holtversenyben végzett versenyző között a rájátszás döntött. A kvalifikációt közülük az amerikai Alexander Ivanovnak sikerült megszerezni.[4]
- 2.1. zóna Seattle (USA)
- A 2000. szeptember 25. – október 7. között rendezett USA-bajnokság egyben zónaverseny volt, amelyről egy versenyző szerezhetett kvalifikációt a világbajnokságra. A 12 résztvevő körmérkőzést játszott, melynek végén az élen hármas holtverseny alakult ki. A rájátszásból Joel Benjamin került ki győztesen, így ő jutott tovább.
- 2.2. zóna Montreal (Kanada)
- A 2000. augusztus 21–29. között megrendezett Kanada-bajnokság egyben zónaversenynek számított. A versenyen indult 31 versenyző 9 fordulós svájci rendszerű versenyen döntött a továbbjutást jelentő első hely sorsáról. Az élen holtverseny alakult ki Alexandre Lesiege és Kevin Spraggett között. A többszörös rájátszás után a kvalifikációt végül Lesiege-nek sikerült kiharcolnia.
- 2.3. zóna Valencia (Spanyolország)
- A Valenciában 2000. augusztusban rendezett 9 fordulós svájci rendszerű versenyről két versenyző szerezhetett kvalifikációt. Ez alapján a világbajnokságra az első helyezett kubai Leinier Dominguez és a mögötte végző kolumbiai Alonso Zapata jutott ki.
- 2.3.2. alzóna Managua (Nicaragua)
- A Nicaraguában rendezett közép-amerikai alzóna versenyére 2001. június 30. – július 8. között 9 fordulós svájci rendszerű verseny keretében került sor. A versenyt a guatemalai Carlos Juárez nyerte.
- 2.3.5. alzóna Merida (Venezuela)
- 2001. október 1–10. között rendezték Venezuelában az alzóna versenyét, amelyen hármas holtverseny született az élen a venezuelai Sequera, az ecuadori Mieles és a venezuelai Prasca között.
- 2.4. zóna Sao Paolo (Brazília)
- A Sao Paolóban rendezett zónaversenyről két versenyző szerezhetett kvalifikációt a világbajnokságra. A 2001. június 7–16. között rendezett versenyről ez két brazil versenyzőnek, Giovanni Vescovinak és Gilberto Milosnak sikerült.
- 2.5. zóna Mar del Plata (Argentína)
- A 2001. augusztus 25. – szeptember 2. között rendezett zónaversenyről két versenyző juthatott tovább a világbajnokságra. A versenyt holtversenyben két argentin versenyző, Facundo Pierrot és Ruben Felgaer nyerte.
- 3.0 zóna Kolkata (Calcutta) (Bangla Desh)
- A 2001. augusztus 9–17. között rendezett Ázsia egyéni kontinensbajnoksága a világbajnokság zónaversenyének számított, amelyen tíz versenyző szerezhetett kvalifikációt a világbajnokságra. A 11 fordulós svájci rendszerű tornán 76 versenyző indult. Az aranyérmet a kínai Hszü Csün szerezte meg az üzbég Saidali Iuldachev és az indiai Suriya Shekhar Ganguly előtt.
- 3.1a. zóna Teherán (Irán)
- Az egyik ázsiai zóna versenyét 2001. április 5–12. között az iráni Teheránban rendezték. A 10 versenyző körmérkőzéséből a katari Al-Modiahki került ki győztesen.
- 3.1b. zóna Colombo (Sri Lanka)
- A másik ázsiai zónaversenyt Sri Lankán rendezték 2001. május 4–14. között. A 12 résztvevő körmérkőzéséből az indiai Sasikiran került ki győztesen.
- 3.2.a. zóna Manila (Fülöp-szigetek)
- A zóna versenyére Manilában került sor 2001. április 24–30. között. A 9 fordulós svájci rendszerű versenyről ketten szerezhettek kvalifikációt a világbajnokságra. A győzelmet a vietnámi Nguyen Anh Dung szerezte meg, míg a másik továbbjutó hely a második helyen holtversenyben végzett két versenyző közül az ugyancsak vietnámi Dao Thien Hai számára jutott.
- 3.2.b. zóna Palm Meadows (Ausztrália)
- Az óceániai zóna versenyének Palm Meadows adott otthont 2001. április 22–27. között. Az élen holtverseny alakult ki két ausztrál versenyző, Gluzman és Chapman között, amelyet a rájátszásban Gluzman nyert meg, így ő jutott be a világbajnokság mezőnyébe.
- 3.3. zóna Heibei (Kína)
- A 2001. április 16–29. között rendezett kínai zónaversenyről az első két helyezett, Je Csiang-csuan és Csang Csung kvalifikálta magát a világbajnokságra.
- 3.4. zóna Taskent (Üzbegisztán)
- A kelet-ázsiai zóna versenyének Taskent adott otthont 2001. júniusban. A versenyt a kazah Pavel Kotsur nyerte két üzbég versenyző, Safin Shukhrat és Saidali Iuldachev előtt. Ők hárman vehettek részt a világbajnokságon.
- 4.0. zóna Kairó (Egyiptom)
- Afrika kontinensbajnoksága egyútta a világbajnokság zónaversenyének számított. A versenyre 2001. szeptember 16–25. között Kairóban került sor. A 9 fordulós svájci rendszerű versenyről az első hat helyezett juthatott tovább.
A résztvevők
A versenyen nem vett részt a konkurens sakkszövetség, a PCA által szervezett klasszikus világbajnokság címviselője, Vlagyimir Kramnyik, valamint az exvilágbajnok Garri Kaszparov. Rajtuk kívül azonban a világ akkori összes élsakkozója indult a versenyen, beleértve a FIDE-világbajnoki cím védőjét, Visuvanádan Ánandot is.
A rajtlista az Élő-pontszámok szerint lett meghatározva a FIDE 2001. júliusban kiadott ranglistája alapján.[5] A versenyzők nemzetközi nagymesterek, kivéve, akinél szerepel az IM (nemzetközi mester) vagy az FM (FIDE-mester) minősítés.
- Visuvanádan Ánand (IND), 2797
- Michael Adams (ENG), 2744
- Alekszandr Morozevics (RUS), 2739
- Vaszil Ivancsuk (UKR), 2731
- Lékó Péter (HUN), 2730
- Jevgenyij Barejev (RUS), 2719
- Borisz Gelfand (ISR), 2714
- Veszelin Topalov (BUL), 2711
- Alekszej Sirov (ESP), 2706
- Rusztam Kaszimdzsanov (UZB), 2704
- Ilia Smirin (ISR), 2702
- Alekszandr Halifman (RUS), 2699
- Loek van Wely (NED), 2695
- Kiril Georgiev (BUL), 2695
- Peter Szvidler (RUS), 2695
- Anatolij Karpov (RUS), 2692
- Alekszej Drejev (RUS), 2690
- Polgár Judit (HUN), 2686
- Ruszlan Ponomarjov (UKR), 2684
- Je Csiang-csuan (CHN), 2677
- Joël Lautier (FRA), 2675
- Nigel Short (ENG), 2675
- Zurab Azmaiparasvili (GEO), 2674
- Alekszandr Griscsuk (RUS), 2669
- Csang Csung (CHN), 2667
- Alekszandr Beljavszkij (SLO), 2659
- Viktor Bologan (MDA), 2655
- Predrag Nikolić (BIH), 2652
- Emil Sutovsky (ISR), 2651
- Rafael Vaganjan (ARM), 2650
- Hszü Csün (CHN), 2646
- Vladislav Tkachiev (FRA), 2642
- Szergej Rubljovszkij (RUS), 2639
- Vadim Zvjaginsev (RUS), 2638
- Mihail Gurevics (BEL), 2633
- Francisco Vallejo Pons (ESP), 2630
- Rustem Dautov (GER), 2630
- Konsztantyin Szakajev (RUS), 2630
- Alekszandr Delcsev (BUL), 2629
- Alexander Lastin (RUS), 2628
- Alexander Motylev (RUS), 2627
- Szergej Movszeszjan (CZE), 2627
- Jaan Ehlvest (EST), 2627
- Szergej Sipov (RUS), 2625
- Viktor Korcsnoj (SUI), 2624
- Sergei Tiviakov (NED), 2618
- Vadim Milov (SUI), 2614
- Gilberto Milos (BRA), 2614
- Evgeny Pigusov (RUS), 2613
- Alexander Graf (GER), 2610
- Liviu-Dieter Nisipeanu (ROM), 2609
- Smbat Lputian (ARM), 2608
- Gregory Kaidanov (USA), 2605
- Thomas Luther (GER), 2604
- Karen Asrian (ARM), 2604
- Gyimesi Zoltán (HUN), 2602
- Boris Gulko (USA), 2602
- Pavel Kotsur (KAZ), 2600
- Vladimir Baklan (UKR), 2599
- Alexei Fedorov (BLR), 2599
- Boris Avrukh (ISR), 2598
- Vereslav Eingorn (UKR), 2598
- Mikhail Kobalia (RUS), 2595
- Alexander Goldin (USA), 2594
- Peter Heine Nielsen (DEN), 2593
- Konstantin Aseev (RUS), 2591
- Krishnan Sasikiran (IND), 2589
- Bartłomiej Macieja (POL), 2588
- Asot Anasztaszjan (ARM), 2588
- Joel Benjamin (USA), 2587
- Leinier Domínguez (CUB), 2585
- Giovanni Vescovi (BRA), 2581
- Stuart Conquest (ENG), 2580
- Igor Khenkin (GER), 2579
- Szergej Volkov (RUS), 2578
- Alexander Shabalov (USA), 2574
- Michał Krasenkow (POL), 2573
- Lazaro Bruzon (CUB), 2573
- Sarunas Sulskis (LTU), 2573
- Alexander Ivanov (USA), 2573
- Dao Thien Hai (VIE), 2572
- Alex Yermolinsky (USA), 2571
- Larry Christiansen (USA), 2570
- Lev Psakhis (ISR), 2566
- Alexandre Lesiege (CAN), 2564
- Tejmur Radzsabov (AZE), 2558
- Vadim Malakhatko (UKR), 2557
- Liang Csung (CHN), 2556, IM
- Ognjen Cvitan (CRO), 2555
- Georgy Timoshenko (UKR), 2554
- Andrei Volokitin (UKR), 2551, IM
- Dmitry Gurevich (USA), 2550
- Stanislav Savchenko (UKR), 2549
- Dorian Rogozenko (ROM), 2548
- Jacek Gdański (POL), 2537
- Nguyen Anh Dung (VIE), 2533
- Hichem Hamdouchi (MAR), 2533
- Suat Atalık (BIH), 2532
- Slim Belkhodja (TUN), 2531, IM
- Alonso Zapata (COL), 2530
- Shukhrat Safin (UZB), 2529
- Igor Nataf (FRA), 2527
- Pendjála Harikrisna (IND), 2522
- Jü Sao-teng (CHN), 2517, IM
- Ehsan Ghaem-Maghami (IRI), 2509
- Saidali Iuldachev (UZB), 2508
- Daniel Campora (ARG), 2506
- Dibyendu Barua (IND), 2499
- Alexei Barsov (UZB), 2495
- Li Wen-liang (CHN), 2494, IM
- Mohamad Al-Modiahki (QAT), 2492
- Khvicha Supatashvili (GEO), 2487, IM
- Csang Peng-hsziang (CHN), 2487
- Alejandro Hoffman (ARG), 2481
- Fouad El Taher (EGY), 2477, IM
- Ruben Felgaer (ARG), 2471, IM
- Surya Shekhar Ganguly (IND), 2464, IM
- Amon Simutowe (ZAM), 2462, IM
- Nyikolaj Vlaszov (RUS), 2461, IM
- Aimen Rizouk (ALG), 2442, IM
- Facundo Pierrot (ARG), 2425, IM
- Alexis Cabrera (CUB), 2415, IM
- Mikhail Gluzman (AUS), 2400, IM
- Watu Kobese (RSA), 2373, IM
- Baatr Shovunov (RUS), 2348, IM
- Nugzar Zeljakov (RUS), cím nélküli
- Gaetan Sarthou (FRA), 2357, FM
- Olivier Touzane (FRA), 2382, IM
A versenyen alkalmazott szabályok
Az 1–5. fordulóban az első két játszmában 40 lépést kellett megtenni 75 perc alatt, majd a további lépésekre a játszma befejezésig összesen 15 perc állt játékosonként rendelkezésre, lépésenként 30 másodperces többletidővel. Ha a két játszma összesített eredménye döntetlen volt, akkor két rapidjátszmára került sor 20 perc gondolkodási idővel és lépésenként 10 másodperc többletidővel. Ha még ezután sem született döntés, akkor két 5 perces villámjátszma következett lépésenként 10 másodperc többletidővel. Ha ezt követően is egyenlő volt a mérkőzés állása, akkor egy armageddonjáték, amelyben világos 6 percet, sötét 5 percet kapott (10 másodperces lépésenkénti többletidővel) végleges döntést eredményezett, mivel döntetlen esetén sötét győzelme lett kihirdetve. Az elődöntőben négy, a döntőben hat hagyományos időbeosztású játszmára került sor. Egyenlőség esetén a rájátszások a korábbi fordulók szerinti módon történtek. A gondolkodási idők csökkentését Kaszparov erősen kritizálta.[6]
Eredmények, 1–4. kör
Első szekció
2. szekció
3. szekció
4. szekció
5. szekció
6. szekció
7. szekció
8. szekció
Eredmények 5–7. kör
A világbajnoki döntő
A helyszín
A FIDE-világbajnokság döntőjére 2002. január 16–25. között Moszkvában a Kreml Kongresszusi Termében került sor.[7]
A versenyzők
A világbajnoki döntőt az egyenes kieséses versenysorozat döntősei, Ruszlan Ponomarjov és Vaszil Ivancsuk vívták.
- Egymás elleni eredményeik
A világbajnoki döntő előtt mindössze csak egy alkalommal játszottak egymással, 2000-ben a FIDE-világkupán, amikor Ivancsuk nyert.[8]
A mérkőzés kezdetén, a 2002. januárban kiadott FIDE-ranglista szerint Ponomarjov 2727 Élő-ponttal a 7. helyen állt, míg Ivancsuk 2717 ponttal közvetlenül mögötte a 8. helyen.[1]
A párosmérkőzés lefolyása
A mérkőzést 8 játszmásra tervezték, egyenlőség esetén két-kétjátszmás, egyre rövidülő idejű rapid időszámításos rájátszások következtek volna mindaddig, amíg valamelyik fél nem nyer.
Az első játszmát Ponomarjov nyerte, és győzni tudott az 5. játszmában is. A többi játszma döntetlenül végződött, és ez végül 4,5–2,5 arányú győzelmet és a FIDE-világbajnoki címet jelentette számára.
A játszmánkénti eredmények
A világbajnokság játszmái
A világbajnokság összes játszmája megtalálható a Chessgames honlapján.
Jegyzetek
Források
|
---|
FIDE előttiek |
- 1886, 1889, 1891, 1892 (Steinitz)
- 1894, 1897, 1907, 1908, 1910 (jan.–feb.), 1910 (nov.–dec.) (Lasker)
- 1921 (Capablanca)
- 1927, 1929, 1934 (Aljechin)
- 1935 (Euwe)
- 1937 (Aljechin)
|
---|
FIDE | |
---|
Klasszikus (vitatott) | |
---|
FIDE (vitatott) | |
---|
FIDE (újraegyesített) | |
---|
|
|