Az 1908-as sakkvilágbajnokság párosmérkőzése Emanuel Lasker és Siegbert Tarrasch között zajlott 1908. augusztus 17. – szeptember 30. között. Emanuel Lasker 8–3 arányú győzelmével (5 döntetlen mellett) harmadszor is megvédte világbajnoki címét.
Előzmények
Emanuel Lasker1894-ben szerezte meg a világbajnoki címet, miután az addigi címvédő Wilhelm Steinitzet 10–5-re legyőzte. Címét az 1896/97-ben játszott visszavágón elért fölényes 10–2-es győzelmével védte meg. Ezt követően évekre visszavonult a sakkozástól, hogy matematikai és filozófiai tudományos munkájának hódoljon. 1904-től kezdve több kihívója, többek között Frank Marshall, Siegbert Tarrasch és a magyar Maróczy Géza az általa támasztott – elsősorban anyagi – feltételeket nem tudta teljesíteni. 1907-ben került sor Frank Marshallal vívott világbajnoki mérkőzésére, amelyet fölényes 8–0 arányban megnyert, ezzel másodszor is megvédte címét.
A világbajnoki mérkőzés megnyerése után 1907. áprilistól ismét a világranglista élére került, és ezt a helyét egészen 1908. májusig tartotta, amikor Akiba Rubinstein megelőzte. A mérkőzés kezdetén, 1908. augusztusban a 2. helyen állt, míg Tarrasch ugyanezen a listán már csak 6. volt.[1]
Az 1890-es évek elején Siegbert Tarrasch több nagy versenyt nyert,[2] és a világranglista 2. helyén állt.[3] Az akkori világbajnok Wilhelm Steinitz potenciális kihívójának tekintették. Ezt a lehetőséget Emanuel Lasker vette el tőle, aki megmérkőzhetett Steinitzcel, és 1894-ben el is hódította a világbajnoki címet, majd után sokáig nem is állt ki senki ellen, vagy olyan nagy anyagi feltételeket támasztott, amelyet nem tudtak teljesíteni a kihívók. Emiatt Lasker és Tarrasch évekig haragban voltak.[4]
Az 1900-as évek elején Tarrasch még tartotta helyét az élvonalban, az 1905-ös ranglista szerint a 2. helyen állt a magyar Maróczy Géza mögött.[5] Lasker a korábbi nézeteltéréseik miatt 1907-ben – főleg a közvélemény nyomására – engedett a feltételeiből, de 1907-ben először annak a Frank Marshallnak a kihívását fogadta el, akit Tarrasch 1905-ben 8–1 arányban legyőzött.[6] A Lasker–Marshall világbajnoki mérkőzés 1907-ben Lasker 8–0 arányú győzelmét hozta.
A világbajnoki mérkőzés előtt hét alkalommal is játszottak egymással, és az egymás elleni eredményük erősen Tarrasch oldalára billent. Hat alkalommal győzött, míg Lasker csupán egy alkalommal állt fel győztesként az asztaltól ellene.[7]
A párosmérkőzés végül a Német Sakkszövetség támogatásával jött létre. A szövetség állta Lasker 7500 márkás honoráriumát, valamint a mérkőzés díjalapját, amely szerint a győztes 4000 márkát, a vesztes 2500 márkát kap.[8]
A Lasker által meghatározott feltételek szerint a mérkőzés 8 nyert játszmáig tart, a döntetlenek nem számítanak. Óránként 15 lépést kell megtenni. Egy héten hat játéknapot kell kijelölni, ezen felül mindkét játékos öt alkalommal kérhet szabadnapot a mérkőzés folyamán. A párosmérkőzés 1908. augusztus 17-én Düsseldorfban kezdődik, majd három nyert játszma után, de legkésőbb augusztus 31-től Münchenben folytatódik. Egy játéknapon legfeljebb hat óra játékidő lehetséges, amelynek délután 1 és este 11 óra közé kell esnie.[8]
A világbajnoki párosmérkőzés a terveknek megfelelően 1908. augusztus 17-én megkezdődött Düsseldorfban. Korábbi nézeteltéréseik miatt a két fél között nagyon feszült volt a hangulat, Tarrasch nem is fogott kezet ellenfelével, és a hallgatóság előtt kijelentette, csupán három szót kíván szólni az egész mérkőzés alatt ellenfeléhez: „Check and mate” (sakk és matt).[9]
Lasker – a világbajnoki párosmérkőzésein tőle megszokott módon – „repülőrajtot” vett. Az első két játszmát megnyerte, majd egy vereség után még kettőt nyert, amivel az ötödik játszma után már 4–1-re vezetett. Előnyét még tovább növelte a 7. játszmában. A 10. játszmában Tarrasch szépített, majd világossal felváltva nyerték játszmáikat, és a 13. forduló után 7–3-ra álltak. Lasker végső, nyolcadik győzelmére a 16. fordulóig kellett csak várni, mellyel beállította a 8–3-as végeredményt. Ezzel harmadszor is megvédte világbajnoki címét.
