Az 1927-es sakkvilágbajnokságJosé Raúl Capablanca és Alekszandr Aljechin között zajlott 1927. szeptember 16. – november 29. között Buenos Airesben. A mérkőzést Aljechin 6–3 arányban nyerte (25 döntetlen mellett), ezzel elhódította a világbajnoki címet, és ő lett a sakkozás történetének negyedik hivatalos világbajnoka.[1]
Előzmények
José Raúl Capablanca 1920-ban játék nélkül kapta meg a világbajnoki címet, miután Emanuel Lasker akkori világbajnoki egészségi állapotára tekintettel lemondott az ő javára. A közvélemény nyomására azonban 1921-ben Havannában megmérkőztek, és Capablanca 9–5 (+4 -0 =10) előnyénél Lasker feladta. Ezzel a tábla mellett aratott győzelmével Capablanca bizonyította világelsőségét.
Világbajnokként megalkotta a világbajnoki mérkőzések általános szabályait. Eszerint: a mérkőzés 6 nyert játszmáig tart, 2,5 óra alatt 40 lépést kell megtenni, és a napi játékidő 5 óra; a világbajnok határozza meg a mérkőzés időpontját, de a kihívástól számított egy éven belül meg kell védenie címét; a díjalapnak legalább 10 000 dollárnak kell lennie, amelynek 20%-át a regnáló világbajnok kapja, a maradék összeg 60%-a a nyertesé, 40%-a a vesztesé; a legmagasabb díjajánlatot kell elfogadni.[2] A „Londoni szabályok”-nak nevezett feltételeket aláírásával elfogadta a kor minden jelentős mestere.[3] 1921–1923. között Akiba Rubinstein, Aaron Nimzowitsch és Alekszandr Aljechin is kihívta, azonban a díjalapot csak Aljechinnek sikerült 1927-ben előteremtenie.[4] 1927-ben argentin üzletemberek csoportja az argentin elnök védnöksége mellett felajánlotta a szükséges díjalapot egy Capablanca–Aljechin világbajnoki párosmérkőzés Buenos Airesben történő megrendezésére.
A korábbi eredmények és minden vezető sakkozó véleménye szerint a párosmérkőzésnek Capablanca volt a nagy esélyese. A mérkőzés kezdetén Capablanca állt a világranglista élén, Aljechin a 2. helyen követte.[5] Nem sokkal korábban Capablanca 2,5 pont előnnyel Aljechin előtt megnyerte a New Yorkban rendezett versenyt.[6] Az egymás ellen játszott játszmáik eredménye is Capablanca jelentős fölényét mutatta, mivel 5 győzelem és 7 döntetlen állt a neve mellett, Aljechin még egyszer sem tudott győzni ellene.[1][7] A kor vezető mesterei is Capablanca győzelmére számítottak, köztük Maróczy Géza is.[8] Rudolf Spielmann szerint Aljechin egyetlen játszmát sem nyer majd.[9] Maga Aljechin is úgy vélekedett, hogy „nehezen tudja elképzelni, hogyan nyer hat játszmát Capablanca ellen”.[10]
Balról jobbra: Aljechin, a versenybíró és Capablanca.
A párosmérkőzés
A párosmérkőzésre 1927. szeptember–novemberben Buenos Airesben került sor. A párosmérkőzés feltételei szerint az nyer, aki előbb szerez 6 győzelmet, a döntetlenek nem számítanak. A díjalap 10 000 dollár volt, amelyből 2000 dollár a regnáló világbajnokot illette, 4800 dollárt kapott a győztes és 3200-at a vesztes.[1] A mérkőzés előzetesen elfogadott feltételei szerint a játszmák száma nincs korlátozva, az nyer, aki előbb éri el a 6 győzelmet. Két és fél óra alatt 40 lépést kellett megtenni.[6]
A mérkőzés 1927. szeptember 9-én kezdődött Buenos Airesben. A játszmákra az Argentin Sakk-klub helyiségében került sor, kettő kivételével, amelyet a Jockey Clubban tartottak.[11] A megnyitón személyesen megjelent az argentin elnök, Marcelo Torcuato de Alvear is.[12]
Az előzetes esélylatolgatások ellenére rögtön az első játszmát Aljechin nyerte, sötéttel. A hetedik játszma után azonban már Capablanca vezetett 2–1-re. A 12. játszma után ismét Aljechin vette át a vezetést, amikor két egymás utáni győzelmével 3–2-re fordította az állást. Előnyét tovább növelte a 21. játszmával. Capablanca a 29. játszmában még 4–3-ra szépíteni tudott. 1992-ben mutatták be, hogy Capablanca a 31. játszmában megnyerhette volna a végjátékot, ő azonban nem találta meg a helyes folytatást, így az döntetlen lett.[13] Ez tekinthető a mérkőzés sorsdöntő játszmájának, mert Capablanca győzelme esetén 4–4-re egyenlített volna, és ilyen helyzetben korántsem biztos, hogy a végeredmény a mérkőzésnek megfelelően alakult volna. A 32. és 34. játszmában aratott győzelmével azonban Aljechin elérte a szükséges 6 győzelmet, ezzel megszerezte a világbajnoki címet. A 34 játszmából álló világbajnoki párosmérkőzés volt minden idők második leghosszabb sakkvilágbajnoki párosmérkőzése Anatolij Karpov és Garri Kaszparov 1984–1985-ös mérkőzése után.[14]
Aljechin 37.a5 helyett 37.h4-et ajánlotta a királyszárny rögzítésével. 37. a5 helyett Levenfish és Romanovszkij bemutatták a szerintük nyerő változatot: 37.Ke2 g5 38.h3 h5 39.Bc8 Bb7 40.Bb8 Bxb8 41.Fxb8 Ke7 42.Kd3 Kd7 43.Kc4 Kc6 44.b4! Hb6+ 45.Kb3 Kd5 46.b5 axb5 47.a5! Hd7 48.Fe5. 1994-ben azonban Fridstein orosz mester rámutatott arra, hogy 48. - Hxe5 49.dxe5-re a Kc5! lépéssel sötét tartani tudja a döntetlent, ezért a helyes nyerő folytatás 48.Fc7!
Ez a párosmérkőzés volt az első és utolsó, amelyet a „Londoni szabályok” alapján játszottak. A mérkőzések számát 16-ra korlátozták, és nyertesnek azt tekintették, aki előbb éri el a 6 győzelmet. Ha egyik játékos sem éri el a 16 játszma alatt, akkor az nyer, akinek több pontja van.
Aljechin a mérkőzést követően felajánlotta Capablancának a visszavágó lehetőségét, de ugyanolyan feltételek mellett, mint amilyenek alapján ő szerezte meg a világbajnoki címet. Capablanca a lehetőséget elfogadta, azonban amikor Aljechin és Bogoljubov megegyezett arról, hogy megmérkőznek egymással, visszalépett. A játszmák számát a következő négy világbajnoki mérkőzésen már maximum 30-ban határozták meg. A második világháború után a FIDE a világbajnoki mérkőzéseken a játszmák számát 24-re korlátozta. A korlátlan számú játszma lehetőségét még egyszer hozták vissza az 1984–1985-ös precedens nélküli Karpov–Kaszparov-mérkőzésen, majd ezt követően végleg elvetették.
Alexander Aljechin: Auf dem Wege zur Weltmeisterschaft (1923-1927). Walter de Gruyter & Co. Berlin und Leipzig 1932. S. 153
Raymund Stolze: Umkämpfte Krone. Sportverlag, Berlin, 1992. ISBN 3-328-00526-9
Алехин А. А. На пути к высшим шахматным достижениям / Сост. Романов И. З. и Туров Б. И. — М.: Физкультура и спорт, 1991. — 448 с. — 100000 экз. —ISBN 5-278-00401-0
Матч на первенство мира Алехин — Капабланка. [Харьков, 1927]. 116 с.
Левенфиш Г. Я., Романовский П. А. Матч Алехин — Капабланка на первенство мира. [Ленинград], 1928. 131 с.
Эйве М., Принс Л. Баловень Каиссы = Het Schaakphenomeen Capablanca. — М.: Физкультура и Спорт, 1990. — С. 114—129. — ISBN 5-278-00271-9.
Панов, В. Н. Капабланка. — 3-е изд. — М.: Физкультура и Спорт, 1970. — 318 с.
