2007-es sakkvilágbajnokság

2007-es sakkvilágbajnokság
Visuvanátan Ánand (2008) sakkvilágbajnok (2007–2013)
Visuvanátan Ánand (2008)
sakkvilágbajnok (2007–2013)
Sablon • Wikidata • Segítség

A 2007-es sakkvilágbajnokság versenysorozata a kvalifikációs versenynek számító kontinentális zónaversenyekből, a világkupaversenyből, a világbajnokjelöltek párosmérkőzéses rendszerű egyenes kieséses versenyéből, valamint a nyolc legjobb versenyző részvételével zajló világbajnoki döntőből állt. A versenysorozat végén a világbajnoki címet az indiai Visuvanádan Ánand szerezte meg.

Előzmények

1993–2006 között a két konkurens nemzetközi sakkszövetség versenyei révén két sakkvilágbajnokot tartottak nyilván, a „címegyesítő” 2006-os sakkvilágbajnokság után azonban tisztázódott a korábbi zavaros helyzet. A Garri Kaszparov vezette Professzionális Sakkszövetség (PCA) anyagi okok miatt már nem tudott világbajnokságot szervezni, így az egyetlen hivatalos világbajnokságot a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) rendezte. A 2007-es sakkvilágbajnoksági ciklusban szakítottak a FIDE-világbajnoki cím megszerzésének 1998-tól honos gyakorlatával, az egyenes kieséses (knockout) rendszerű versenyformával, és visszatértek a korábbi rendszerhez. Ennek keretében kvalifikációs versenyeket rendeztek, majd a világbajnokjelöltek párosmérkőzése következett, és a versenysorozatot a legjobb nyolc versenyző által játszott világbajnoki torna zárta.

A világbajnokság menete

A versenysorozat a kvalifikációs tornákkal, a kontinentális zónaversenyekkel kezdődött. Az innen továbbjutott, valamint az Élő-pontszám szerinti rangsorban előkelő helyen szereplő versenyzők részvételével rendezték a világkupaversenyt. Ez a verseny lényegében a korábbi világbajnokságok lebonyolítási módjának megfelelően egyenes kieséses (knockout) formában zajlott. Ezt követte párosmérkőzéses formában a 16 legjobb versenyző részvételével zajló világbajnokjelöltek versenye, ahonnan négyen jutottak a világbajnoki döntőbe. A döntőben a négy továbbjutóhoz csatlakozott az előző világbajnokság négy legjobb helyezést elért versenyzője, és ők nyolcan küzdöttek meg a világbajnoki címért.

A zónaversenyek

A földrészek alapján négy főzónát, azon belül alzónákat jelöltek ki. Ennek megfelelően az 1. zónába Európa, a 2. zónába Amerika, a 3. zónába Ázsia és a 4. zónába Afrika tartozott. A zónaversenyek részletes eredménye a mark-weeks.com honlapon megtalálható.

1.0 zóna
Antalya (Törökország)
5. egyéni sakk-Európa-bajnokság
Bővebben: Sakk-Európa-bajnokság

2004. május 14–31. között játszották a törökországi Antalyában az 5. egyéni sakk-Európa-bajnokságot, amely egyúttal a világkupában való részvételre történő kvalifikációs versenynek számított. A győzelmet holtversenyben az ukrán Vaszil Ivancsuk és a jugoszláv Predrag Nikolic szerezte meg. A rájátszást követően Ivancsuk szerezte meg az Európa-bajnoki címet.

1.0 zóna
Varsó (Lengyelország)
6. egyéni sakk-Európa-bajnokság
Bővebben: Sakk-Európa-bajnokság

2005. június 17. – július 3. között Varsóban rendezték a világkupában való részvételre történő kvalifikációs versenynek számító 6. egyéni sakk-Európa-bajnokságot. A győzelmet a román Liviu-Dieter Nisipeanu szerezte meg az azerbajdzsáni Tejmur Radzsabov előtt.

2.0 zóna
Buenos Aires (Argentína)
Az amerikai kontinens bajnoksága

A 2005. augusztus 5–16. között Buenos Airesben rendezett amerikai kontinensbajnokságot a kubai Lazaro Bruzon nyerte. Mögötte hetes holtverseny alakult ki, akik közül csak hatan juthattak tovább. A kieső helyre az alig 15 éves argentin Gaston Needleman került olyan körülmények között, hogy a többiek egymás ellen – egy kivétellel – döntetlent játszottak, míg mindenki ellene próbált győzni. A Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) elnöke szabadkártyájával végül mégis indulhatott a világkupaversenyen.[1]

2.1 zóna
San Diego (Kalifornia)
Az Amerikai Egyesült Államok bajnoksága

2004. november 23. – december 5. között játszották a kaliforniai San Diegóban az Amerikai Egyesült Államok sakkbajnokságát, amelyet holtversenyben Nakamura Hikaru és Alexander Stipunsky nyert meg. A bajnoki címet Nakamura Hikaru szerezte meg.

2.2. zóna
Toronto (Kanada)
Kanada bajnoksága

A 77. Kanada-bajnokságot 2004. augusztus 20–29. között rendezték Torontóban. A versenyt holtversenyben nyerte Pascal Charbonneau és Eric Lawson. A bajnoki címet Charbonneau szerezte meg.

2.3. zóna
Guayaquil (Ecuador)

A versenyre 2005. szeptember 5–12. között került sor az ecuadori Guayaquilban. A 12 induló körmérkőzéses versenyén az ecuadori Franco Matamoros és a kubai Walter Arencibia végzett az élen.

2.4. zóna
Sao Paolo (Brazília)

A 2005. október 22–30. között megrendezett kilencfordulós svájci versenyt a brazil Gilberto Milos nyerte, mögötte ötös holtverseny alakult ki, akik közül még négyen juthattak tovább.

2.5. zóna
Las Condes (Chile)

A 2005. november 7–12. között megrendezett versenyen az élen hármas holtverseny alakult ki az argentin Diego Flores, a chilei Rodrigo Vasquez Schroder és az argentin Alfredo Giaccio között.

3.0 zóna
Hyderabad (India)

Ázsia 5. kontinentális sakkbajnokságát 2005. október 6–15. között játszották az indiai Hyderabadban. A versenyt a kínai Csang Csung nyerte.

3.1 zóna
Bejrut (Libanon)

A 2004. december 13–22. között Bejrutban rendezett zónaversenyen az iráni Gayem Maghami nyert a katari Al Sayed és Al-Modiahki előtt.

3.3. zóna
Kuala Lumpur (Malajzia)

A 2005. szeptember 2–10. között rendezett zónaversenyt holtversenyben nyerte az indonéz Utut Adianto és a Fülöp-szigeteki Mark Paragua.

3.4. zóna
Taskent (Üzbegisztán)

A 2005. szeptemberben Taskentben rendezett zónaversenyen a kazah Nurlan Ibraev győzött.

3.5. zóna
Peking (Kína)

A kínai zóna versenyére 2005. október 20–25. között került sor. Az élen hármas holtverseny alakult ki Jü Sao-teng, Vang Hao és Vang Zsuj között.

3.6. zóna
Auckland (Új-Zéland)

Az óceániai zóna versenyét 2005. január 30. – február 4. között rendezték Új-Zélandon, Aucklandben. A győzelmet az ausztrál Gary Lane szerezte meg.

4.0 zóna
Lusaka (Zambia)
Afrika kontinensbajnoksága

Az afrikai kontinens bajnokságát 2005. november 4–15. között rendezték a zambiai Lusakában. A kilencfordulós svájci rendszerű versenyt az egyiptomi Ahmed Adly nyerte.

4.1. zóna
Taza (Marokkó)

A 2005. június 21–28. között a marokkói Tazában rendezett zónaversenyen a marokkói Hichem Hamdouchi és a tunéziai Slim Belhkodja holtversenyben végzett az élen. A továbbjutó helyért vívott rájátszás során Hamdouchi győzött.

A világkupaverseny

Bővebben: 2005-ös sakkvilágkupa

A 2005-ös sakkvilágkupa-versenyt a 128 kvalifikációt szerzett versenyző számára egyenes kieséses párosmérkőzéses formában rendezték 2005. november 27. – december 17. között az oroszországi Hanti-Manszijszkban. Az első 10 helyezett kvalifikálta magát a világbajnokjelöltek versenyére. A helyezések eldöntése érdekében a nyolcaddöntők vesztesei a 9–16., a negyeddöntők vesztesei az 5–8., az elődöntők vesztesei a 3–4. helyért játszottak mérkőzéseket.

Mérkőzések a helyezésekért
A 9–16. helyért
Az 5–8. helyért
A 9–12. helyért
A 13–16. helyért
Helyosztók
Mérkőzés a 3. helyért
Mérkőzés az 5. helyért
Mérkőzés a 7. helyért
Mérkőzés a 9. helyért
Mérkőzés a 11. helyért
Mérkőzés a 13. helyért
Mérkőzés a 15. helyért

Mivel Étienne Bacrot az Élő-pontszáma alapján már kvalifikációt szerzett, ezért a 11. helyezett Vlagyimir Malahov is továbbjutott a világbajnokjelöltek versenyére.

A világbajnokjelöltek versenye

A világkupaversenyről továbbjutott 10 versenyzőhöz csatlakozott a 2004-es FIDE-sakkvilágbajnokság győztese, Rusztam Kaszimdzsanov, aki a 2005-ös FIDE-sakkvilágbajnokságon a 6. helyet szerezte meg. Mellette a 2005-ös világbajnokság 5–8. helyén végzett további három versenyző (Lékó Péter, Michael Adams és Polgár Judit), valamint a 2004. július – 2005. június közötti átlag-Élő-pontszám alapján két legerősebb – kvalifikációt még nem szerzett – versenyző (Alekszej Sirov és Étienne Bacrot) alkotta a 16 fős világbajnokjelölti mezőnyt.

A világbajnokjelöltek versenyét 2007. május 26. – június 14. között az oroszországi Elisztában játszották. A versenyzők két fordulóban hat-hatjátszmás párosmérkőzésen döntöttek a világbajnokság döntőjébe kerülő négy versenyző személyéről. Az első forduló nyolc győztese a második fordulóban egymás ellen játszott, és az itteni négy győztes vívta ki a jogot a továbbjutásra.

A párosmérkőzések alapszakasza hat normál időbeosztású játszmából állt, amelyekben 40 lépésre 120 perc, a további 20 lépésre 60 perc állt rendelkezésre, és ha még ekkor sem fejeződött be a játszma, akkor a versenyzők 15 percet kaptak lépésenként 30 másodperc többletidővel a játszma teljes befejezésére.

Az alapszakasz döntetlenre végződése esetén a rájátszás négy 25 perces rapidjátszmából állt, amelyben a versenyzők lépésenként 10 másodperc többletidőt kaptak. Ha ezt követően is egyenlőre állt a mérkőzés, akkor két villámjátszmára került sor, amelyben 5–5 perc és lépésenként 10 másodperc többletidő állt a játékosok rendelkezésére. Ha még ekkor sem fejeződött volna be a mérkőzés, akkor egy armageddonjáték mindenképpen döntést eredményezett volna, melyben világosnak 6 perc, sötétnek 5 perc gondolkodási idő állt volna rendelkezésre, és sötétnek a döntetlen eredmény is elegendő lett volna a továbbjutáshoz. (Erre egyetlen játszmában sem került sor.)

1. kör

Rsz. Név Ország Élő-p. 1 2 3 4 5 6 RJ[2] Össz
1 Levon Aronján  Örményország 2759 1 ½ 0 1 0 ½ 4 7
16 Magnus Carlsen  Norvégia 2693 0 ½ 1 0 1 ½ 2 5
Rsz. Név Ország Élő-p. 1 2 3 4 5 6 RJ Össz
8 Alekszej Sirov  Spanyolország 2699 ½ ½ ½ 0 ½ 1 2½ 5½
9 Michael Adams  Anglia 2734 ½ ½ ½ 1 ½ 0 ½ 3½
Rsz. Név Ország Élő-p. 1 2 3 4 5 6 RJ Össz
2 Lékó Péter  Magyarország 2738 ½ 1 1 1 – – – 3½
15 Mihail Gurevics  Törökország 2639 ½ 0 0 0 – – – ½
Rsz. Név Ország Élő-p. 1 2 3 4 5 6 RJ Össz
7 Polgár Judit  Magyarország 2727 ½ 0 ½ 0 1 ½ – 2½
10 Jevgenyij Barejev  Oroszország 2643 ½ 1 ½ 1 0 ½ – 3½
Rsz. Név Ország Élő-p. 1 2 3 4 5 6 RJ Össz
3 Ruszlan Ponomarjov  Ukrajna 2717 ½ ½ 0 ½ ½ ½ – 2½
14 Szergej Rubljovszkij  Oroszország 2680 ½ ½ 1 ½ ½ ½ – 3½
Rsz. Név Ország Élő-p. 1 2 3 4 5 6 RJ Össz
6 Alekszandr Griscsuk  Oroszország 2717 1 ½ ½ 1 ½ – – 3½
11 Vlagyimir Malahov  Oroszország 2679 0 ½ ½ 0 ½ – – 1½
Rsz. Név Ország Élő-p. 1 2 3 4 5 6 RJ Össz
4 Borisz Gelfand  Izrael 2733 ½ ½ ½ ½ ½ ½ 2½ 5½
13 Rusztam Kaszimdzsanov  Üzbegisztán 2677 ½ ½ ½ ½ ½ ½ ½ 3½
Rsz. Név Ország Élő-p. 1 2 3 4 5 6 RJ Össz
5 Étienne Bacrot  Franciaország 2709 ½ 0 0 0 – – – ½
12 Gata Kamsky  Amerikai Egyesült Államok 2705 ½ 1 1 1 – – – 3½

2. kör

Rsz. Név Ország Élő-p. 1 2 3 4 5 6 RJ Össz
1 Levon Aronján  Örményország 2759 1 ½ ½ ½ ½ ½ – 3½
8 Alekszej Sirov  Spanyolország 2699 0 ½ ½ ½ ½ ½ – 2½
Rsz. Név Ország Élő-p. 1 2 3 4 5 6 RJ Össz
2 Lékó Péter  Magyarország 2738 1 ½ 1 ½ ½ – – 3½
10 Jevgenyij Barejev  Oroszország 2643 0 ½ 0 ½ ½ – – 1½
Rsz. Név Ország Élő-p. 1 2 3 4 5 6 RJ Össz
4 Borisz Gelfand  Izrael 2733 ½ ½ 1 ½ 1 – – 3½
12 Gata Kamsky  Amerikai Egyesült Államok 2705 ½ ½ 0 ½ 0 – – 1½
Rsz. Név Ország Élő-p. 1 2 3 4 5 6 RJ Össz
6 Alekszandr Griscsuk  Oroszország 2717 1 ½ ½ 0 ½ ½ 2½ 5½
14 Szergej Rubljovszkij  Oroszország 2680 0 ½ ½ 1 ½ ½ ½ 3½

A világbajnoki döntő

A világbajnoki döntőt a világbajnokság versenysorozatának nyolc legerősebb játékosa kétfordulós körmérkőzés keretében 2007. szeptember 13–29. között játszotta Mexikóvárosban.

A játszmákban 2 óra állt rendelkezésre 40 lépés megtételéhez, majd további 1 óra a következő 20 lépésre. A 61. lépésnél újabb 15 percet és lépésenként 30 másodperc többletidőt kaptak a játszma befejezéséig.[3]

A versenyzők

A mezőnyt a világbajnokjelöltek versenyének első négy helyezettje, valamint az előző világbajnoki ciklus első négy helyezettje alkotta:

  1. Vlagyimnir Kramnyik  Oroszország – a világbajnoki cím védője
  2. Visuvanádan Ánand  India – a 2005-ös világbajnokság 2. helyezettje
  3. Peter Szvidler  Oroszország – a 2005-ös világbajnokság 3. helyezettje
  4. Alekszandr Morozevics  Oroszország – a 2005-ös világbajnokság 4. helyezettje
  5. Lékó Péter  Magyarország – a világbajnokjelöltek versenyének továbbjutója
  6. Borisz Gelfand  Izrael – a világbajnokjelöltek versenyének továbbjutója
  7. Levon Aronján  Örményország – a világbajnokjelöltek versenyének továbbjutója
  8. Alekszandr Griscsuk  Oroszország – a világbajnokjelöltek versenyének továbbjutója

A világbajnoki döntő végeredménye

H. Versenyző Ország Élő-p. 1 2 3 4 5 6 7 8 Pont Eee[4] Nyert S–B[5]
1 Visuvanádan Ánand  India 2792 ½ ½ ½ ½ ½ ½ 1 ½ 1 ½ ½ 1 1 ½ 9
2 Vlagyimir Kramnyik  Oroszország 2769 ½ ½ ½ ½ 1 ½ ½ ½ 1 0 1 ½ ½ ½ 8 1 3 54.50
3 Borisz Gelfand  Izrael 2733 ½ ½ ½ ½ ½ ½ ½ ½ 1 ½ 1 1 ½ 0 8 1 3 54.25
4 Lékó Péter  Magyarország 2751 ½ ½ ½ 0 ½ ½ ½ ½ 1 ½ ½ 0 1 ½ 7
5 Peter Szvidler  Oroszország 2735 ½ 0 ½ ½ ½ ½ ½ ½ ½ 0 ½ ½ 1 ½ 6½
6 Alekszandr Morozevics  Oroszország 2758 ½ 0 1 0 ½ 0 ½ 0 1 ½ ½ ½ 1 0 6 1 3
7 Levon Aronján  Örményország 2750 0 ½ ½ 0 0 0 1 ½ ½ ½ ½ ½ 1 ½ 6 1 2
8 Alekszandr Griscsuk  Oroszország 2726 ½ 0 ½ ½ 1 ½ ½ 0 ½ 0 1 0 ½ 0 5½

Az egyenlő pontszámot elért versenyzők között először az egymás elleni eredmény (Eee), annak egyenlősége esetén a nyert játszmák száma, és ha ez is egyenlő volt, akkor a Sonneborn–Berger-számítás pontértéke döntött a helyezések meghatározásában.

A mérkőzés játszmái

A mérkőzés összes játszmája megtalálható a Chessgames honlapján.

A verseny utóélete

Tekintettel arra, hogy a versenyt nem a regnáló világbajnok Vlagyimir Kramnyik nyerte, ezért lehetőséget kapott, hogy 2008-ban megmérkőzzön a világbajnoki címért Ánanddal.

Jegyzetek

  1. ↑ FIDE President approves Gov. Rodriguez request for Needleman (angol nyelven). World Chess Federation. [2006. január 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. június 6.)
  2. ↑ Rájátszás eredménye
  3. ↑ Rules & regulations for a World Chess Championship Match within the cycle 2005-2007 (angol nyelven). World Chess Federation. [2007. április 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. június 8.)
  4. ↑ Egymás elleni eredmény
  5. ↑ A Sonneborn–Berger-számítás szerinti pontérték

Források

További információk

  • Sport Sportportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

Strategi Solo vs Squad di Free Fire: Cara Menang Mudah!