A 15. sakkolimpia 1962. szeptember 15. és október 10. között Bulgáriában, a Várna melletti Aranyparton került megrendezésre. Helyszíne a Casino Restaurant volt.
A résztvevők
Az eseményen 37 ország vett részt, 220 versenyzővel. A mezőny erősségét a megjelent 31 nemzetközi nagymester és 37 nemzetközi mester jelezte.
A szovjet csapatból ezúttal hiányzott az exvilágbajnok Vaszilij Szmiszlov, akit Efim Geller helyettesített (ő az első tartalék szerepébe került), de még így is kimagaslóan erős összeállításban, a világ élvonalát jelentő hat nemzetközi nagymesterrel állt ki. Az éltáblán a világbajnoki címét harmadszor is visszaszerző Mihail Botvinnik, a második táblán Tigran Petroszján, a későbbi világbajnok. A harmadik táblán az ekkor még fiatal, ugyancsak későbbi világbajnok Borisz Szpasszkij, a negyediken Paul Keres, míg a második tartalék az exvilágbajnok Mihail Tal volt. Nem véletlenül voltak ezúttal is ők a verseny favoritjai, és a várakozásnak megfelelve sorrendben hatodszor hódították el az olimpiai bajnoki címet.
Az amerikai csapat éltáblása Bobby Fischer volt, mögötte a második táblán Benkő Pál játszott. A szovjetek mögött a dobogóra esélyesek között tartották számon a 4–4 nagymesterrel felálló erős jugoszláv és magyar, valamint a meglepetésekre mindig képes argentin válogatottat.
A csapatok 6 főt nevezhettek, akik közül egyidejűleg négy játszott. Meg kellett adni a játékosok közötti erősorrendet, és az egyes fordulókban ennek megfelelően ülhettek le a táblákhoz. Ez lehetővé tette, hogy táblánként állapítsák meg és hirdessék ki a legjobb egyéni eredményt elérőket.
A verseny lefolyása
A 37 csapatot 4 elődöntő csoportba sorsolták, amelyekből az első három helyezett jutott az „A” döntőbe, a 4–6. helyezett a „B” döntő, a többiek a „C” döntő mezőnyét alkották.
A verseny az elődöntőben, valamint az „A” és a „B” döntőben körmérkőzéses formában zajlott, míg a „C” döntő 11 fordulós svájci rendszerben került megrendezésre, így minden csapat azonos számú mérkőzést játszott. A csapat eredményét az egyes versenyzők által megszerzett pontok alapján számolták. Holtverseny esetén először a csapatgyőzelmek számát vették figyelembe, majd a csapateredményeket, ahol a csapatgyőzelem 2 pontot, a döntetlen 1 pontot ért. Ha ezután is holtverseny állt volna fenn, akkor a holtversenyben levő csapatok egymás elleni eredménye döntött volna a helyezésekről. A játszmákban 2 óra 30 perc állt rendelkezésre 40 lépés megtételéhez, majd további óránként 16 lépést kellett megtenni.
A versenyt meggyőző fölénnyel, sorban hatodszor a címvédő szovjet csapat nyerte Jugoszlávia és Argentína előtt. A hat játékosuk közül öten szereztek egyéni érmet is, közülük négyen aranyérmet.
Magyarország az ötös élboly végén, az 5. helyen végzett. Játékosaink közül Bilek István ezüst-, Lengyel Levente bronzérmet szerzett egyéni eredménye alapján.[1]
A verseny eredményei
Elődöntők
Első csoport
Döntő
|
Ország
|
1
|
2
|
3
|
4
|
5
|
6
|
7
|
8
|
9
|
|
+
|
−
|
=
|
Pont
|
«A»
|
Szovjetunió
|
|
3
|
3½
|
3
|
3
|
4
|
3
|
4
|
4
|
|
8
|
0
|
0
|
27½
|
«A»
|
NDK
|
1
|
|
2
|
2½
|
2½
|
2½
|
3½
|
3½
|
4
|
|
6
|
1
|
1
|
21½
|
«A»
|
NSZK
|
½
|
2
|
|
2½
|
3
|
2½
|
2½
|
4
|
4
|
|
6
|
1
|
1
|
21
|
«B»
|
Svédország
|
1
|
1½
|
1½
|
|
2
|
3
|
3
|
2½
|
2½
|
|
4
|
3
|
1
|
17
|
«B»
|
Belgium
|
1
|
1½
|
1
|
2
|
|
2½
|
2
|
2½
|
3½
|
|
3
|
3
|
2
|
16
|
«B»
|
Spanyolország
|
0
|
1½
|
1½
|
1
|
1½
|
|
2½
|
4
|
4
|
|
3
|
5
|
0
|
16
|
«C»
|
Norvégia
|
1
|
½
|
1½
|
1
|
2
|
1½
|
|
3
|
2½
|
|
2
|
5
|
1
|
13
|
«C»
|
Törökország
|
0
|
½
|
0
|
1½
|
1½
|
0
|
1
|
|
3
|
|
1
|
7
|
0
|
7½
|
«C»
|
Görögország
|
0
|
0
|
0
|
1½
|
½
|
0
|
1½
|
1
|
|
|
0
|
8
|
0
|
4½
|
Harmadik csoport
Döntő
|
Ország
|
1
|
2
|
3
|
4
|
5
|
6
|
7
|
8
|
9
|
10
|
|
+
|
−
|
=
|
Pont
|
«A»
|
Jugoszlávia
|
|
2
|
2½
|
2½
|
3
|
2½
|
3
|
4
|
4
|
4
|
|
8
|
0
|
1
|
27½
|
«A»
|
Hollandia
|
2
|
|
2
|
4
|
2½
|
1½
|
3
|
3½
|
2½
|
4
|
|
6
|
1
|
2
|
25
|
«A»
|
Csehszlovákia
|
1½
|
2
|
|
2½
|
1½
|
2½
|
3½
|
3½
|
4
|
4
|
|
6
|
2
|
1
|
25
|
«B»
|
Lengyelország
|
1½
|
0
|
1½
|
|
2½
|
4
|
3½
|
4
|
4
|
4
|
|
6
|
3
|
0
|
25
|
«B»
|
Izland
|
1
|
1½
|
2½
|
1½
|
|
2
|
2½
|
3½
|
2½
|
4
|
|
5
|
3
|
1
|
21
|
«B»
|
Finnország
|
1½
|
2½
|
1½
|
0
|
2
|
|
2½
|
1½
|
4
|
4
|
|
4
|
4
|
1
|
19½
|
«C»
|
Franciaország
|
1
|
1
|
½
|
½
|
1½
|
1½
|
|
3½
|
4
|
3½
|
|
3
|
6
|
0
|
17
|
«C»
|
Uruguay
|
0
|
½
|
½
|
0
|
½
|
2½
|
½
|
|
3½
|
4
|
|
3
|
6
|
0
|
12
|
«C»
|
Luxemburg
|
0
|
1½
|
0
|
0
|
1½
|
0
|
0
|
½
|
|
3
|
|
1
|
8
|
0
|
6½
|
«C»
|
Ciprus
|
0
|
0
|
0
|
0
|
0
|
0
|
½
|
0
|
1
|
|
|
0
|
9
|
0
|
1½
|
Negyedik csoport
Döntő
|
Ország
|
1
|
2
|
3
|
4
|
5
|
6
|
7
|
8
|
9
|
10
|
|
+
|
−
|
=
|
Pont
|
«A»
|
Argentína
|
|
2
|
3½
|
2½
|
3
|
3½
|
4
|
3
|
4
|
4
|
|
8
|
0
|
1
|
29½
|
«A»
|
Magyarország
|
2
|
|
3
|
3
|
2½
|
3
|
4
|
3
|
3½
|
4
|
|
8
|
0
|
1
|
28
|
«A»
|
Ausztria
|
½
|
1
|
|
2½
|
2½
|
2
|
3
|
3
|
3
|
3½
|
|
6
|
2
|
1
|
21
|
«B»
|
Dánia
|
1½
|
1
|
1½
|
|
1½
|
2½
|
2½
|
2½
|
3½
|
3
|
|
5
|
4
|
0
|
19½
|
«B»
|
Kuba
|
1
|
1½
|
1½
|
2½
|
|
2½
|
2½
|
2½
|
2
|
3
|
|
5
|
3
|
1
|
19
|
«B»
|
Anglia
|
½
|
1
|
2
|
1½
|
1½
|
|
2
|
4
|
3
|
3½
|
|
3
|
4
|
2
|
19
|
«C»
|
Albánia
|
0
|
0
|
1
|
1½
|
1½
|
2
|
|
2½
|
3
|
3
|
|
3
|
5
|
1
|
14½
|
«C»
|
India
|
1
|
1
|
1
|
1½
|
1½
|
0
|
1½
|
|
4
|
3
|
|
2
|
7
|
0
|
14½
|
«C»
|
Irán
|
0
|
½
|
1
|
½
|
2
|
1
|
1
|
0
|
|
2½
|
|
1
|
7
|
1
|
8½
|
«C»
|
Írország
|
0
|
0
|
½
|
1
|
1
|
½
|
1
|
1
|
1½
|
|
|
0
|
9
|
0
|
6½
|
Az „A” döntő végeredménye
H.
|
Ország
|
1
|
2
|
3
|
4
|
5
|
6
|
7
|
8
|
9
|
10
|
11
|
12
|
|
+
|
−
|
=
|
Pont
|
1
|
Szovjetunió
|
|
2½
|
2½
|
2½
|
2½
|
2½
|
3½
|
2½
|
2
|
3½
|
3½
|
4
|
|
10
|
0
|
1
|
31½
|
2
|
Jugoszlávia
|
1½
|
|
2
|
3
|
2½
|
2½
|
2½
|
3½
|
2
|
3
|
2½
|
3
|
|
8
|
1
|
2
|
28
|
3
|
Argentína
|
1½
|
2
|
|
1
|
2½
|
3
|
2½
|
1½
|
3
|
2
|
3
|
4
|
|
6
|
3
|
2
|
26
|
4
|
Amerikai Egyesült Államok
|
1½
|
1
|
3
|
|
2
|
2½
|
3½
|
2
|
2½
|
2½
|
2½
|
2
|
|
6
|
2
|
3
|
25
|
5
|
Magyarország
|
1½
|
1½
|
1½
|
2
|
|
2
|
3½
|
2
|
2
|
2½
|
1½
|
3
|
|
3
|
4
|
4
|
23
|
6
|
Bulgária
|
1½
|
1½
|
1
|
1½
|
2
|
|
2
|
2½
|
3
|
2
|
2
|
2½
|
|
3
|
4
|
4
|
21½
|
7
|
NSZK
|
½
|
1½
|
1½
|
½
|
½
|
2
|
|
2½
|
3½
|
2
|
3½
|
3
|
|
4
|
5
|
2
|
21
|
8
|
NDK
|
1½
|
½
|
2½
|
2
|
2
|
1½
|
1½
|
|
2½
|
2½
|
1
|
3
|
|
4
|
5
|
2
|
20½
|
9
|
Románia
|
2
|
2
|
1
|
1½
|
2
|
1
|
½
|
1½
|
|
2½
|
3
|
3½
|
|
3
|
5
|
3
|
20½
|
10
|
Csehszlovákia
|
½
|
1
|
2
|
1½
|
1½
|
2
|
2
|
1½
|
1½
|
|
2
|
3
|
|
1
|
6
|
4
|
18½
|
11
|
Hollandia
|
½
|
1½
|
1
|
1½
|
2½
|
2
|
½
|
3
|
1
|
2
|
|
2½
|
|
3
|
6
|
2
|
18
|
12
|
Ausztria
|
0
|
1
|
0
|
2
|
1
|
1½
|
1
|
1
|
½
|
1
|
1½
|
|
|
0
|
10
|
1
|
10½
|
Az egyéni legjobb pontszerzők
Táblánként az első három legjobb százalékos arányt elérő versenyzőt díjazták éremmel az elődöntőben és a döntőben elért összesített eredményeik alapján. A magyarok közül Bilek István a harmadik táblások között ezüstérmet, Lengyel Levente az első tartalékok között egyéni bronzérmet szerzett.
H. |
Versenyző neve |
Ország |
Döntő |
Pont |
Játszmaszám |
Százalék
|
1. tábla
|
Friðrik Ólafsson |
Izland |
B |
14 |
18 |
77,8
|
|
Jonathan Penrose |
Anglia |
B |
12½ |
17 |
73,5
|
|
Miguel Najdorf |
Argentína |
A |
12½ |
17 |
73,5
|
H. |
Versenyző neve |
Ország |
Döntő |
Pont |
Játszmaszám |
Százalék
|
6. játékos (2. tartalék)
|
Mihail Tal |
Szovjetunió |
A |
10 |
13 |
76,9
|
|
Bjørn Brinck-Claussen |
Dánia |
B |
9 |
12 |
75
|
|
Robert Graham Wade |
Anglia |
B |
6 |
12 |
50
|
A dobogón végzett csapatok tagjainak egyéni eredményei
Szovjetunió
|
Jugoszlávia
- Svetozar Gligorić (+8 −1 =8)
- Petar Trifunović (+4 −1 =10)
- Alekszandar Matanović (+5 −3 =7)
- Borislav Ivkov (+11 −0 =5)
- Bruno Parma (+3 −0 =5)
- Dragoljub Minić (+5 −0 =4)
|
Argentína
- Miguel Najdorf (+9 -1 =7)
- Julio Bolbochán (+5 −2 =10)
- Oscar Panno (+7 −2 =5)
- Raúl Sanguineti (+12 −1 =3)
- Héctor Decio Rossetto (+4 −4 =2)
- Alberto Foguelman (+4 −0 =2)
|
A magyar versenyzők eredményei
Jegyzetek
Források
- OlimpBase
- Шахматные олимпиады / Ю. Авербах, Б. Туров. Москва : Физкультура и спорт, 1974.
- Всемирные шахматные Олимпиады. 1927-2006 / Ханамирян Г. Ереван: 2006, стр. 12-14
|
---|
nem hivatalos nyílt | |
---|
hivatalos nyílt | |
---|
nyílt és női egyben | |
---|
női (külön szócikkel) | |
---|