PROFILBARU.COM

	Zágonyi Károly
Született	1822. október 19.; Szinérváralja
Meghalt	1870-es évek
Állampolgársága	magyar
Csatái	amerikai polgárháború; Action at Springfield; Battle of Cross Keys;
	A Wikimédia Commons tartalmaz Zágonyi Károly témájú médiaállományokat.

Zágonyi Károly (angolul: Charles Zágonyi) (Szinérváralja, 1822. október 19. – 1870 körül) 1848-as honvéd főhadnagy, az amerikai polgárháborúban az északiak ezredese, a „springfieldi hős”.

Életpályája

A szabadságharcban huszárként Bem József tábornok seregében szolgált és vakmerő vállalkozásaival kétszer mentette meg tábornoka életét. Sebesülten orosz fogságba került, ahonnan 1849 szilveszterén megszökött és Törökországba, majd Angliába került, 1851-ben 40 magyar társával a „Devonshire” hajón emigrált az Amerikába, ahol szobafestőként és lovasoktatóként dolgozott a polgárháború kitöréséig, amikor belépett a hadseregbe és John C. Frémont tábornok lovastestőrségének őrnagya lett. Szintén Frémont alatt szolgált Asbóth Sándor és Majthényi Tivadar, utóbbi Zágonyi parancsnoksága alatt.

Neve az 1861. október 25-ei Springfieldi csata (más néven „Zágonyi lovasrohama”) kapcsán vált híressé.

A missouri Springfield fontos erődítmény volt a déliek kezében, kb. 1700 katona védte. Zágonyi engedélyt kapott Frémont tábornoktól, hogy zavarkeltés céljából támadja meg a város védőit. 1861. október 25-én a kb. 200 fős gárda lendületes lovasrohamával megtörte a védők ellenállását és elfoglalta a várost. E fegyvertény nyomán nemcsak Springfield szabadult fel, hanem egész Missouri is az északiak kezére került, és a győzelemnek különös jelentőséget adott, hogy a polgárháború elején általában inkább a déliek győzedelmeskedtek. Az amerikai sajtó ünnepelte Zágonyi "halálrohamát", bátorságát.

Zágonyi volt parancsnokának, John C. Frémontnak a felesége, Jessie Benton Frémont még 1864-ben terjedelmes könyvben írta meg a testőrség történetét, hogy a könyv jövedelméből az elbocsátott katonák családjait segélyezze. William Dorsheimer őrnagy leírása mellett ez a könyv emlékezik meg legbővebben Zágonyiról. Költők és hadtörténészek egész sora vállalkozott a Zágonyi-féle alakulat történetének megírására.

Zágonyi halállovaglását George Henry Boker (1823-1890) versben^[1] örökítette meg, az 1870-es években pedig a washingtoni Fehér Ház számára is megrajzolták.

ZÁGONYI (1861. október 25.)

Testőrkapitány, ez a vers
hőstettedért dicsér!
A hangom harsány, néha nyers;
döntsd el magad, mit ér.
Bár unom már a sok vitézt,
ki mindig éljenezni készt,
bolond, ki most kitér!

Sarkantyúd a fülembe cseng,
szablyád a dobverőd…
Vérem vadul pezsdül, kereng,
látván a bősz erőt,
amint lezúdul századod,
s marad nyomán ezer halott!
Te vágtatsz mind előtt.

Pisztolynak puska válaszol,
harcodról énekel…
Szúr, vág, cikázik, elsodor,
pengéd ösvényre lel!
És újra sújt – nyílt útja van…
Nagy ég! Minő lovasroham!
Ki tartóztatja fel?!

Követte mind a jó vezért.
El senki sem futott.
Sebét feledte és a vért,
ki téged láthatott,
amint élőn és holton át
vívtad könyörtelen csatád:
s nyomodban vágtatott!

Csak így tovább, derék vitéz.
Soká élsz, úgy hiszem!
Válladra vágyódik e kéz,
te hős. Bár ismerem
a vakszerencse útjait,
veled megyek, ha kardod int:
halál – vagy győzelem!

A springfieldi roham után Zágonyi testőrségét megalázó körülmények közepette feloszlatták, mert John C. Frémont leváltották, Zágonyi újra visszatért a katonai szolgálatba, amikor Frémontot a Hegyi Főparancsnokság élére nevezték ki, ezredesi rangban a lovasság parancsnokaként teljesített szolgálatot. 1862. június 8-án részt vett a Gross Keys-i csatában (Virginia) mint lovassági parancsnok. 1863-ig maradt a hadseregben, amikor Frémont lemondott, ő is nyugdíjazását kérte. Zágonyi polgárháborús katonai pályafutása itt sajnálatos módon megszakadt, nem volt előnyére Joh C. Frémonthoz való hűsége sem, rá is rávetült a Frémont elleni politikai intrika árnyéka. Büntetést nem kapott, de kihallgatták, ebből a kihallgatási jegyzőkönyvből sok minden kiderül. A Zágonyi vezette testőrség tagjai többnyire amerikaiak voltak, csak negyedrészük német, hat hét állt rendelkezésre a kiképzésre, ezalatt Zágonyi jól begyakoroltatta őket. A Missouri-i springfieldi ütközetben valamennyien elsősorban karddal, s nem revolverrel harcoltak (bár mindkettő volt náluk), a harc végén valamennyi katonájának kardja véres volt, volt akinek még a kard markolata is. Egyetlen magyar is harcolt Zágonyi alakulatában, Majthényi Tivadar, Zágonyi adjutánsa volt. (Majthényi sikerrel végig küzdötte a polgárháborút, Frémont testőrségének feloszlatása után beállt az indianai lovasezredbe kapitánynak.) Zágonyinak a katonai bíróság előtt alkalma volt azt is kifejteni, hogy ő azért állt be harcolni, hogy ez a szép nagy ország, az Egyesült Államok egyben maradhasson.

A polgárháború utáni sorsáról keveset tudunk. 1865-ben vállalta az akkor alakult New York-i Magyar Egyesület elnökségét, amelyet aztán átadott Perczel Miklósnak. 1867-ig üzletemberként tevékenykedett és hazatelepedését tervezgette. Dancs Lajost, volt emigráns társát, aki közben már hazatelepült, megkérte, hogy nézzen számára földet Szöllősön, unokaöccse, Székelyhidi Ödön közelében, de 1867-ben a koronázás előtt megírta, hogy tönkrement, egy vasúti társaságnál befektetett pénzét mind elvesztette, mert a társaság megbukott. Addig nem megy haza, amíg vagyont nem szerez, többé Dancs Lajosnak nem írt.^[2] Vida István Kornél derítette ki, hogy felesége, a német származású amerikai Amanda Zágonyi 1870-ben újra férjhez ment. Ennek csak két oka lehetett, vagy elváltak, vagy Zágonyi ekkor már nem élt.

Katonapolitikai jelentősége

Az amerikai polgárháborúban, amelynek minden napjára 7 összecsapás, ütközet vagy csata esett, s az első két esztendőben kevés volt "döntő" ütközet, s annál több a halott katona, nyilván különösebb katonapolitikai jelentősége nem volt a Zágonyi-féle rohamnak, egy év múlva újra visszafoglalták a déliek Spriengfield-et (Missouri).

Emlékezete

Az amerikai magyar közösség és Missouri-i helyi közösség számára sokat jelentett Zágonyi Károly példás bátorsága. 1931-ben az Egyetemi Klub felállította 17-es számú emléktábláját, amely a springfieldi ütközetnek állított emléket, Springfieldben egy 5 hektáros parkot is elneveztek Zágonyi Károlyról.

Az amerikai magyar közösséget illetően gondolhatunk az első és a második világháború időszakára, amikor Magyarország hadban állt Amerikával, s ezalatt is a magyar-amerikaiak bizonyították hűségüket fogadott hazájukhoz azzal is, hogy megbecsülték azokat a magyar-amerikaiakat, akik vérüket ontották az egységes Amerikai Egyesült Államokért.

Jegyzetek

↑ A vers eredeti angol nyelvű változatát lásd Edmund Vasváry forrásokban i. m. 16. p.
↑ Lásd Kende Géza forrásokban i. m. 348. p.

Források

Kende Géza: Magyarok Amerikában . az amerikai magyarság története. I. köt. Cleveland, Ohio; Szabadság kiadása, 1927. Zágonyi Károly lásd 344-348. p.
Lincoln's Hungarian heroes; the participation of Hungarians in the Civil War, 1861-1865 / by Edmund Vasvary. Washington, D.C., The Hungarian Reformed Federation of America, 1939. 171 p. Zágonyi Károly lásd 86-88, 162-164. p. (angolul) és (magyarul)
Ács Tivadar: Magyarok az észak-amerikai polgárháborúban, 1861-65. Budapest; Pannonia, 1964. Zágonyi Károly lásd 66-69. p.
Bogáti Péter: Őrnagy úr, keressen magának ellenséget!
Encyclopaedia Hungarica
Vasváry Ödön: Magyar Amerika. Szeged; Somogyi-könyvtár, 1988. 247 p. Zágonyi Károly kihallgatása lásd 124-126. p.
Vida István Kornél: Világostól Appomattoxig: magyarok az amerikai polgárháborúban. Budapest, Akadémiai Kiadó, 2011. Zágonyi Károly lásd 125-139. p.