Kezdetben festőnek készült, később díszlettervezőként dolgozott, majd néhány társával vándorszínházat szervezett. Közösen (az ún. FEKSZ-csoporttal) publikálták a formabontó, kísérleti színházról vallott nézeteiket „Excentrizmus” című kiáltványukban.
1921-től a Vszevolod Mejerhold(wd) vezetése alatt álló Állami rendezői műhely hallgatója volt, emellett – Eizensteinnel közösen – egy színház számára színpadképeket tervezett.
A filmhez is díszlettervezőként került, de hamarosan asszisztens is lett. Első, még némafilmes rendezéseit a formanyelvi kísérletezés és a politikai agitáció jellemzi. Munkáskörnyezetben játszódó (immár hangos) filmjei közül kiemelkedik a realista elemekben bővelkedő Ellenterv (1932), (társrendező Fridrih Markovics Ermler, zenéjét Dmitrij Sosztakovics szerezte). Témája: egy óriásturbina határidő előtti elkészítéséért folytatott küzdelem.
Jutkevics egyik legsikeresebb filmjének a Puskás embert (1938) tekintik, ebben fordult először Lenin alakjához. (A „puskás ember” természetesen nem Lenin, hanem a frontról neki levelet vivő katona.)
A háború idején – több neves játékfilmrendezőhöz hasonlóan – Jutkevics dokumentumfilmeket készített, de közben két vígjátékot is rendezett: Jaroslav Hašek közismert hőse, Švejk történeteit alakította át az aktuális háború követelményeinek megfelelően.
Késői filmjeiben – a Lenin-filmekben és két, Majakovszkij által ihletett ún. kollázsfilmben – a formai útkeresés és egy oldottabb ideologikus látásmód összhangját igyekezett megteremteni.
Filmrendezései mellett Jutkevics kiemelkedő filmpedagógiai (a moszkvai filmfőiskola tanára) és filmszervezői tevékenységet folytatott. Művészettörténeti és filmelméleti munkássága is jelentős, számos monográfiát publikált. Magyarországon több fontos filmjét vetítették, néhány filmelméleti könyve is megjelent.
