Szergej Fjodorovics Bondarcsuk (Сергей Фёдорович Бондарчук; Bilozerka falu, Herszoni kormányzóság, Ukrajna, 1920. szeptember 25. – Moszkva, 1994. október 20.) több állami díjjal kitüntetett ukrán származású szovjet filmszínész, filmrendező, forgatókönyvíró.
Élete, munkássága
Középiskoláit Taganrogban fejezte be 1938-ban, de egy évvel korábban már fellépett a városi színházban. 1938–1941 között Rosztov-na-Donu színiiskolájában folytatta tanulmányait. A háború idején, 1942-től a hadseregben, a fronton teljesített szolgálatot. 1946-ban a moszkvai Állami Filmintézet (VGIK) hallgatója lett, színész szakon szerzett diplomát 1948-ban.
Azonnal két filmszerepet kapott, az egyiket főiskolai tanára, Szergej Geraszimov filmjében (Az ifjú gárda), három év múlva a Széttört bilincsek-ben nyújtott alakításáért (Tarasz Sevcsenko ukrán költő szerepében) már állami kitüntetésben részesült. Első nemzetközi bemutatkozása az Othello (1955) filmváltozatának címszereplőjeként sikeres volt (rendezője, Szergej Jutkevics az 1956-os cannes-i filmfesztiválon a legjobb rendezés díját kapta). Desdemona szerepét Irina Szkobceva játszotta, akit négy évvel később feleségül vett, miután elvált első feleségétől, Inna Makarova színésznőtől.
Filmrendezőként egy fekete-fehér háborús filmmel, a külföldön is sikerrel vetített Emberi sors-sal mutatkozott be. A film egy szovjet katona német fogságba esésének és szökésének emberközelien ábrázolt, a háborús szovjet filmek sematizmusával szakító története. Forgatókönyve Mihail Solohov elbeszéléséből készült, de lírai hangvételének kialakításában nyilván Bondarcsuk saját élményei is közrejátszottak. Filmjéért 1960-ban a SzovjetunióbanLenin-renddel tüntették ki.
Rendezőként és filmszínészként is legismertebb, immár klasszikus alkotása Lev Tolsztoj regényének filmváltozata, a Háború és béke, melyben Pierre Bezuhov szerepét játszotta. A színes, négyrészes film művészi és gyártásszervezési szempontból egyaránt hatalmas alkotás. Kritikai fogadtatása nem volt egyértelmű, de a rendezés erényeit, megjelenítő erejét, a vállalkozás nagyságát általánosan elismerték. Az év legjobb külföldi filmjének járó Oscar-díjat kapta az USA-ban.
A Háború és béke sikerét követően Bondarcsuk 1971-ben a Szovjet Filmkészítők Szövetségének elnöke lett, ami abban az időben egyértelműen politikai szerepvállalást jelentett. Az 1980-as években a filmes társadalomban a reformokat ellenző konzervatív politikai irányvonal képviselőjének tekintették és tisztségéből 1986-ban felmentették.
Koprodukcióban készült filmjei a hazaiaknál kevesebb sikerrel jártak. A napóleoni háborúkutolsó csatájárólDino De Laurentiis-produkcióban, világsztárokkal forgatott Waterloo (1970/I) elmaradt a várakozástól. Solohov regényének filmváltozatát, az 1989-ben elkezdett, szintén angol nyelvű Csendes Don-t (Quiet Flows the Don) a felvételek befejezése után jogi problémák miatt félbehagyták és Bondarcsuk életében nem is folytatták. Végül az orosz verzió utómunkálatait az oroszországi 1-es tv-csatornán végezték el a rendező fia, Fjodor Bondarcsuk filmrendező közreműködésével. Az erről szóló hivatalos bejelentésre 2006 októberében került sor.
