Sforza Bianka Mária német-római császárné Gian Galeazzo II Sforza milánói hercegnek és Aragóniai Izabella (1470–1524) nápolyi királyi hercegnőnek, II. Alfonz nápolyi király lányának a legifjabb gyermekeként született. 8 hónapos korától félárva volt, ekkor halt meg ugyanis huszonöt éves édesapja. Az ifjú Sforza hercegnőt édesanyja kiváló nevelésben részesítette, a klasszikus szerzők, a zene és a tánc ismeretén kívül a kormányzás fogásait is elsajátította.
Az I. Zsigmond király élete vége felé megnövekedett az összeütközések száma Bona és fia, Zsigmond Ágost között, aki 1547-ben titokban elvette a litván főúri családból származó Barbara Radziwiłłt, majd amikor I. Zsigmond halála (1548) után bejelentette házasságát, Bona özvegy királyné a köznemességgel együtt megpróbálta semmissé nyilváníttatni azt. Az ellenségeskedés miatt Bona átköltözött Mazóviába, és hívei segítségével aláásta az ifjú király tekintélyét.[3] 1556-ban, nem látva semmi esélyt saját befolyása visszaszerzésére, hazatért Itáliába.
Egyes feltételezések szerint 1551-ben ő mérgezte meg fia feleségét, a litván hercegi családból származó Barbara Radziwiłłt.[4]
Utolsó évei, halála
Zsigmond Ágost nevű fia nagykorúsodása után 1556-ban az özvegy Bona királyné átadta a kormányt fiának, és még ugyanabban az évben visszatért Bariba, Itáliába. Hamarosan azonban magántitkára és szeretője, Gian Lorenzo Pappacoda II. Fülöp spanyol király megbízásából megmérgezte. Bariban temették el a Basilica di San Nicola templomban.[5]
