Sólyom-Nagy Sándor, 1972-ig Nagy Sándor (Siklós, 1941. december 21. – Budapest, 2020. december 30.) Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar operaénekes (bariton), a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.
A Zeneművészeti Főiskola ének-opera szakán végzett 1966-ban Maleczky Oszkár és Kutrucz Éva tanítványaként. 1964. december 11-én, még akadémistaként a Rigoletto Ceprano grófjaként debütált. A végzés után a Magyar Állami Operaház ösztöndíjasa lett. Első főszerepe a Tosca Scarpiája volt 1966 végén. 1968-tól volt a társulat magánénekese. 1986-tól a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára. 1981–2001 között rendszeresen részt vett a Bayreuthi Ünnepi Játékokon. 1991 óta a művészeti tanács elnöke és az Opera főigazgatójanak állandó helyettese. 1994 óta a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetének elnöke. 2007 óta az Operaház örökös tagja.
Eredeti neve Nagy Sándor. Ez a név a színházi világban már többszörösen foglalt volt. A hagyományoknak megfelelően, 1972-ben felvette a családban már előforduló Sólyom nevet.
Fia, Sólyom-Nagy Máté szintén művészi pályára lépett.